Prológus:
Los Angeles kertvárosi részén él Jeon Jungkook. Felesége nincs, sem gyerekei, csak a hivatásának él. 7 éve került az FBI-hoz és azóta szinte ő a legprofibb ügynök. Kollégái néha kissé féltékenyek rá, hogy ilyen talpra esett és minden rábíz...
Jungkook az eligazító teremben ült és hallgatta ahogy Namjoon kiosztja a feladatokat. Fürkésző tekintettel kereste Mileenát de a terem egyik pontján sem találta.
- Jeon Jungkook! - szólította Nam.
- Igen, parancsnok!
- Van tudomása arról, hogy hol tartózkodik a társa?
- Nincs uram.
- A többiek elmehetnek! Tudják a dolgukat! - odament Kook-hoz.
- Telefonon próbáltad elérni? - halkan odasúgta.
- Még nem. Azt hittem ilyenkorra már itt lesz. Detroitba kellett mennie az apja miatt és azt mondta, ma reggelre itthon lesz.
- Próbáld meg felhívni! Ha sehogy sem veszi fel a telefont, menj a lakásához és nézd meg hogy ott van-e! Ha ott sem találod...kénytelen leszek körözést kiadni. Ilyet nem csinálhat egy ügynök, sőt még egy sima rendőr sem, hogy késik vagy nem jön be dolgozni.
Kook próbálta elérni a lányt, de másodjára sem vette fel. Ott pihent Jimin ágyában és semmi kedve és ereje sem volt a mobilja után felkelni ami ott csörgött a nadrágja zsebében amit Jimin eldobott a szoba másik végébe. Végül erőt vett magán és feltápászkodott és kivette mobilját.
- Jungkook! - hallatta erőtlenül.
- Carolyn hol vagy? Rég a kapitányságon kéne lenned és már harmadszor hívlak.
- Ne haragudj de...nagyon le vagyok gyengülve, szerintem összeszedtem valami influenzát vagy valamit de nagyon rosszul érzem magam. Megmondanád ezt Namjoon-nak? Biztos megérti.
- Persze, mondom neki. Munka után meglátogatlak.
- ...Nem muszáj ha nincs időd.
- Lesz idő, ne aggódj. Gyógyszereid vannak otthon?
- Vannak, már vettem is be. Majd beszélünk, nem akarlak feltartani.
- Jól van, szia.
- Szia. - letette a telefont majd sóhajtott egy nagyot. - Miért kell neked ennyit hazudnom?
- Kinek kell hazudnod? - kérdezte Jimin egy tálcával a kezében.
- Senkinek.
- Hoztam neked egy kis harapni valót.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Hm...Te beteg vagy! Ki az a beteg állat aki előbb megerőszakol egy nőt aztán egy tálca édességet tol elé?!
- Látom nem tudok a kedvedre tenni. Sajnálom, mindenesetre ha te nem kérsz...- kivett egy fánkot majd beleharapott. - Pedig isteniek, kár hogy kihagyod. - hallatta teleszájjal.
- Eltűnnél a szemem elől?!
- Ne légy ideges! Megárt a szépségednek, de ha ezt akarod... - megfordult majd kiment a szobából.
- Úgy tesz mintha semmi sem történt volna, ez vagy te Park Jimin...egy utolsó féreg. Most megmondom neki a magamét! - felöltözött és kiviharzott a szobából, már amennyire tudott. Épp fordult volna befelé a nappali irányába amikor meghallotta Hoseok és Jimin beszélgetését és megállt a helyiség egyik falánál és hallgatózott.
- Most már komolyan elveszett a bizalmam Mileena iránt. Na de nem fogja megtudni, hogy te készítetted róla és a zsaruról a fényképeket.
- Ha engem kérdez főnök, szerintem a csaj közelebb került Jungkook-hoz a kelleténél.
- Én is ettől tartok, de már tudattam vele, hogy velem nem szórakozhat és ha én feladatot adok neki azt végre kell hajtania.
- Véletlenül meghallottam hogy a múltkor Marsellus-ról faggatta önt.
- Igen, persze én úgy tettem mint aki most hallja először a nevét. A nagy kérdés az az, hogy hogy az ördögbe szerzett tudomást a mostohaapámról.
- Mostohaapja? - mondta magában Mileena. - Annyira tudtam!
- Nem tudom főnök.
- Nem tudhatja meg, hogy Marsellus a mostohaapám volt és hogy ő ölte meg a nagyapját. Ha kiderül, annak valószínűleg következményei lesznek.
- De mennyire! - mondta magában Mileena majd sarkon fordult és visszament Jimin szobájába. - Jók voltak a megérzéseim, majd meglátod mit kapsz tőlem Park Jimin. Csak várd ki a végét!
Kis idő múltán fogta magát és kisétált a villából de Jimin megállította.
- Mileena! - szólította, erre ő megfordult. - Tedd a dolgod!
- Emiatt ne fájjon a fejed, a dolgomat fogom tenni. Már megtanítottál rá. - Jimin-nek koránt sem tetszett ez a kijelentés, valamit érzett Mileena hangjában de bólintott egyet.
Mileena hazament és többé esze ágában sem volt kideríteni, hogy Kook mennyit tudhat Jimin-ről vagy a cégeiről. Sokkal inkább bosszúhadjáratán törte a fejét.
- Mindig is azt tettem amit ő akart, embereket gyilkoltam a kedvéért, amint szólt én már ugrottam is, soha nem árultam el, titokban tartottam minden egyes mocskos titkát és ügyleteit, nem hazudtam neki és hű voltam hozzá....De ennek most vége. Visszakapod szép lassan azokat a kínokat amiket nekem okoztál testileg és lelkileg. Szépen lassan megfizetsz az összes bűnödért. Ezt megígérem Jimin... és Jungkook fog segíteni nekem.
- Nem köszi. Mondtam Namjoon-nak, hogy mi van veled és...kifog rúgni.
- Mi??
- Csak vicceltem. - nevetett.
- Ez nem volt jó vicc! - vállba ütötte. - Amint meggyógyultam készülj hogy, megfoglak verni.
- Gyere csak, állok elébe! - mindketten kuncogtak.
- Jungkook, segítek neked nyomozni bármi is az ára.
- Örökké hálás leszek neked, igazából már hálás vagyok. Hálás vagyok azért, hogy ilyen csodálatos lányt megismerhettem és... - megfogott Mileena hajából egy tincset és füle mögé tűrte majd kezét végig simította azon. - És hogy ez a csodás lány lett a társam.
Remélem tetszett az új rész.😃 Komizzatok, vote-oljatok😘
