Bérgyilkos a szerelmem

8.rész

Egy szomorú délutánon Mileena a temetőben, szüleivel és a többi családtaggal, barátokkal hallgatta a pap búcsúztató beszédét.

- Mama, sosem foglak elfelejteni. Tovább élsz a szívünkben. - mondta magában Mileena könnyeivel küszködve.

A temetés végeztével amikor már csak Mileena és a szülei voltak a sírnál, a nőnek hirtelen eszébe jutott Jimin, majd fejét felkapva megszólította anyját.

- Anya! Nekem most el kell mennem.

- Micsoda? Hiszen most temettük el a mamádat, az én anyámat és te máris elakarsz menni? - felháborodott hangon hallatta, kisírt vörös szemeivel mélyen lánya szemébe nézve.

- Ne haragudjatok, de vissza kell mennem Los Angeles-be. Ez életbe vágó.

- Na de kislányom! Legalább anyád miatt maradj itt. Mi lett hirtelen ilyen sürgős? - kérdezte apja.

- Nem mondhatom el. - Mileena elszaladt az egyik kocsihoz és amint elhunyt mamájának házához ért, összepakolta holmijait amilyen gyorsan csak tudta. Taxit fogott és indult is a reptérre. Még pont időben elérte a  legközelebbi járatot Los Angeles-be.

Egész úton az járt a fejében, hogy vajon Jimin hogyan fog reagálni arra, hogy szó nélkül elutazott 4 teljes hétre. Legbelül mindig is félt Jimin-től, annak ellenére, hogy egyedül vele volt engedékenyebb ha arról volt szó.

Másnap este 9 órakor szállt le a gép. Mileena nem tudta eldönteni, hogy hazamenjen vagy Jimin villájába. Amellett döntött,hogy előbb hazamegy megfürödni, vacsorázni aztán megy el hozzá.

Mileena bement sötétzöldre festett kapuján majd a ház ajtajához sétált. Ahogy kinyitotta az ajtót, a sötétben Hoseok fogadta a konyhában ülve. A nő villanyt kapcsolt majd meglátta.

- Jézusom! Te mi a francot keresel itt? - ijedtében tőrjéhez nyúlt ami jobb kabátzsebében volt.

- Csak gondoltam beugrok megnézni a lakásodat. Szépen be van rendezve. - mondta Hoseok.

- Hogy jutottál be? - kérdezte Mileena, tőrét Hoseok-ra szegezve.

- Egy mestertolvaj mindenhova bejut. Amúgy meg a főnök látni kíván.

- Szóval ezért törtél be a házamba?

- Hol voltál ilyen sokáig? A főnök dühös rád ugye tudod?

- Tudom, de nem tudtam értesíteni amikor el kellett mennem.

- De téged sem lehetett utol érni. - mondta gúnyosan.

- Eltűnnél végre a házamból?

- Majd veled együtt.

- Ahj...le kell tusolnom aztán mehetünk.

- Oké, itt várlak a konyhában. Hátha van még valami ehető a hűtőben, amúgy jó szakács lennél. - oda sétált a hűtőhöz majd kivett onnan egy darab fagyasztott szalonnát. - Vagy segítsek valamiben? - mosolygott és kacsintott egyet.

- Fogd be és tedd le azt a szalonnát! Ha bemersz jönni a fürdőszobába keresztül szúrom a...

- Jól van na. Hú de szadista valaki! - szakította félbe és feltette kezeit Hoseok.

Amíg Mileena zuhanyzott addig Hoseok odatelefonált Jimin-nek.

Jimin a megszokott elegáns öltözetében várta őket, inkább csak a nőt, hogy számonkérje.

A főnök az irodájában vár. Induljunk! - mondta Hoseok.

Ahogy Mileena felsétált a lépcsőkön szinte remegtek a lábai minden lépésnél. Azt gondolta, hogy ezek az utolsó percei az élők sorában. Vett egy mély levegőt és a kilincsen megremegett a keze, aztán benyitott.

- Jó estét Mr.Park.

- Szeretném tudni, hogy hol voltál és miért nem vetted fel a telefont? - kérdezte Jimin íróasztala mögött ülve. - Feladatom lett volna a számodra de te semmi jelet nem adtál magadról.

- Tudom és elnézést kérek de...

- Mi az 1.számú szabály? - szakította félbe Jimin.

- Nem kérdezünk csak teljesítjük a küldetést. - hallatta Mileena, közben egyre idegesebbé vált, már szinte a körmeit tépkedte.

- És a 2. számú?

- Ha hív minket, azonnal megjelenünk.

- Így van. Te pedig 3 hétig nem adtál jelet magadról. - hallatta Jimin.

- Próbáltam szólni de akkor Szöulban tartózkodott és Jin említette nekem,hogy nem is fogom tudni elérni addig. - magyarázkodott Mileena. - A nagymamám miatt kellett Detroit-ba mennem, nagyon beteg volt...már el is temettük.

- Igaz, nem voltam elérhető amíg Szöulban voltam de amikor kerestelek visszahívhattál volna. Sőt kötelességed lett volna. - hallatta Jimin. - Gyere velem! - odament Mileena elé majd kezét nyújtotta felé.

Mileena ezt rendkívül furcsának tartotta, Jimin még sosem csinált ilyet, ám mégis a kezét az ő kezébe helyezte. A villában dolgozók már aludtak, így senki sem látta, hogy kézen fogva Jimin hálószobája felé tartanak, ahol a takarítónőkön kívül még senki sem járt. Mileena-nak elképzelése sem volt arról, hogy főnöke mit tervez.

Beértek a szobába, Jimin előre küldte Mileena-t. A nő csak ámult és bámult a szobában, hatalmas volt és gyönyörű. Úgy érezte magát mintha valamiféle királyi lakosztály közepébe csöppent volna.

- Tetszik? - kérdezte Jimin

- Nagyon tetszik uram, bámulatos szobája van.

- Kérlek, tegezzük egymást! Szólíts simán Jimin-nek! Ketten vagyunk, a többi emberem nincs itt szóval nyugodtan tegezz! - rámosolygott

- Rendben...Jimin. - Mileena-t olyan érzés fogta el mintha nem is a főnökével beszélne, hanem egy másik emberrel.

- Annyit mondok,hogy még van időd bőven a szobámat csodálni. - hallatta Jimin.

- Ezt hogy értsem? - kérdezte Mileena.

- Téged sosem tudnálak bántani. - jobb kezét végig simította a nő arcán. - Szóval megbocsátok neked amiért ilyen sokáig nem jelentkeztél a családod miatt...egy feltétellel.

- És mi lenne az a feltétel? - kérdezte Mileena.

- Megbocsátok, ha együtt töltöd velem ezt az éjszakát. - hallatta Jimin.

Úgy éreztem tartozom nektek egy hosszabb résszel mivel én is jó sokáig nem jelentkeztem 😁 a vizsgák miatt. Most már túl vagyok rajtuk, szóval már több idő áll rendelkezésemre. Komizzatok please, puszi 😘