Az Istenek a fejükre estek [BTS fanfiction]

01. rész

- Jisoo -

A szüleim már megint nagyon elhitték, hogy én beülök velük arra a szaros misére. Rohadtul nem vagyok kíváncsi annak a csuhásnak a szentbeszédére. Nem elégszer mondtam már el anyáméknak, hogy vasárnak tíz óra előtt rohadtul ne ébresszenek fel. Erre mit csinálnak? Felébresztenek hét órakor, hogy oda érjünk a nyolc órai misére. Na ezt kurvára elhitték. Kurvára dühös vagyok anyámékra, vissza sem tudok már aludni.

Felöltöztem, magamra raktam egy alap sminket, aztán felvettem a hátizsákom, amibe általában a lopott cuccokat dugdosom, és elindultam a szokásos ébredés utáni teendőmet elvégezni. Szóval lementem a helyi kisboltba megfújni néhány dolgot. Egy öregember vezeti a kisboltot, amiben se kamera, se biztonsági őrök nem voltak. Nem volt nehéz dolgom belepakolni néhány dolgot a táskámba, aztán mint aki jól végezte dolgát, elhúzni onnan. Szegény öreg már annyira vén, hogy az orráig nem lát el, nemhogy észrevegye miket csinálok.
Amint betértem a boltba, meghajoltam egy vigyorral a képemen az embernek, aztán közbe néztem, hogy nincs-e itt senki. Mint mindig, most is csak egyetlen egy ember volt bent a boltba, az is már a kasszánál fizetett. Lazán elsétáltam a pék árukhoz, letéptem egy zacskót, majd szépen telepakoltam azt pogácsákkal. Amint ezzel végeztem, beleraktam a táskámba és mentem tovább az üdítőkhöz. Levettem a polcról egy két literes Pepsi colát, beleraktam a táskámba, aztán mentem a nasikhoz. Na, onnan már sokkal több dolgot pakoltam. Gumicukor, chips, csoki stb. Ismételten körbe néztem, de szerencsére - mint mindig - nem látott ebből senki semmit. Hátamra csaptam a táskámat, majd mint aki nem is vett semmit, elhagytam a boltot és köszönés kíséretében. A szokásos búvóhelyemre mentem, ahol kedves barátnőmmel, Eunji-vel szoktunk lógni. Nincs messze a bolttól a hely, szóval öt perc alatt ott is voltam. Ahogy sejtettem barátnőm is ott tanyázott.
- Na szoszi - huppantam le mellé az egyik babzsák fotelba. Ezeket is én loptam ide egy elhagyatott házból. Eddig még senkinek sem tűnt fel a hiánya, szóval nem aggódom.
- Merre jártál? - emelte rám unott tekintetét a barna hajú szépség
- Beugrottam a kisboltba néhány dologért - rántottam vállat, majd kiborítottam táskám tartalmát
- Na, ezt sem készpénzre vetted! - nevetett és elvett egy zacskó chipset, amit megbontott és enni kezdett

- Yoongi -

- Már megint lopott? - ült le trónjára testvérem, Jungkook
- Szerinted? - kaptam rá villámló tekintetem - Több bűnt elkövetett már ez a lány tizenkilenc éve alatt, mint egy több éve börtönbe rohadó rab! - egyszerűen fortyogtam a dühtől. Nem tudtom elhinni, hogy ez a lány már nem csak hitetlen, de még az idősebbeket sem tiszteli, lop, és ezek után sem érez semmi megbánást.
- Jó uram, nyugodj meg! - lépett elő valahonnan Jimin és Ő is helyet foglalt trónján - Nem is értem, hogy miért figyeljük állandóan ezt a lányt? Úgy is a pokolba fog elégni!
- Azért figyeljük, mert Jisoo még fiatal ahhoz, hogy így elkallódjon! - ült le Jin is a helyére. Persze, Ő mindig olyan bölcs és állandóan a lány pártját fogja. Nem hiába olyan nagylelkű.
- Én sem igazán támogatom, hogy lesnünk kell azt a lányt! - Hoseok - Nem érdemli meg, hogy az Istenek felfigyeljenek rá, a bocsánatról meg ne is beszéljünk!
- Most jártam a Földön! - jelent meg hirtelen Taehyung. Ő az a tipikus Isten, aki nem törődik a parancsaimmal, köztük azzal a fő parancsommal sem, hogy nem járkálhat a Földön, mint holmi ember
- Mit mondtam neked a Földön mászkálásról?! - emelte föl hangját azonnal Namjoon, de azonnal észre vette magát, mikor leintettem. Néha nagyon is elhiszi, hogy Ő a fő Isten, holott soha nem fog a helyembe lépni. Csak, ha meghalok, de az is lehetetlen, ugyanis már halott vagyok. Haha.
- Ezen a lányon már csak a halál segíthet! - mormogtam
- Nem is lenne rossz ötlet a halál! - Jin szavaimra felkaptam a fejem és kérdően pillantottam rá - Gondoljatok csak bele! Ha meghal a lány és felkerül hozzánk, segíthetünk neki változtatni az életstílusán!
- Szerintem nem is rossz ötlet! - helyeselt Namjoon - Sosem derült ki, hogy miért csinálja ezeket, most kideríthetnénk.
- Nem tartom jó ötletnek idehozni! - rázta fejét Jimin - Ki tudja? Lehet innen is csak lopna! Egy ilyen lelken pedig már mi sem tudunk segíteni! Teljesen fölösleges lenne megölni őt. Ezzel csak a szüleinek ártanánk.
- Vagy lehet megsegítenénk őket a további szégyentől, amit a lányuk miatt viselnek! - kuncogott orra alatt Hoseok
- Miért nem tartunk szavazást? - emelte fel kezét Jungkook
- Nem holmi választáson vagyunk a Parlamentbe, Testvérem! - förmedtem rá - Itt én vagyok az úr, én döntök a lány sorsáról!
- Jó uram, csak gondolkodj reálisan! - térdelt elém Jimin - Ha idejön a lány, az életünk teljesen megváltozik, már így sincs időnk más emberekre odafigyelni! Ha ő idejön, akkor pedig minden időnket és figyelmünket el fogja venni! Azzal pedig, hogy megváltoztatjuk a nézeteit, az élők közé már nem tudjuk őt visszavinni. Idők végezetéig mellettünk fog maradni, ami szabályellenes! Az Olümposzon csak Istenek és Fél Istenek lehetnek, Ő pedig egyik se!
- Tudom mi szabályos és szabályellenes, Jimin! Ha nem tudnád, néhányat jómagam írtam! - húztam apró gúnyos mosolyra számat - Azzal, hogy itt tartod a szent beszédedet, a döntésemen nem változtatsz! Ide fog kerülni a lány, mert segítségre van szüksége! A döntésem végleges! - csaptam a földre botommal, ezzel véglegesítve döntésem.

- Jisoo -

- Holnap bejössz suliba vagy megint itt keresselek? - vigyorgott rám barátnőm, közbe kidobta a kukába a gumicukros zacskót
- Majd még reggel eldöntöm. Lehet beugrok az első órára! - rántottam vállat
- Ha ezt mondod, akkor tuti nem jössz be! - mosolygott Eunji - Mindig ezt mondod, ha nem fogsz bejönni.
- Igaz! - nevettem és belekortyoltam az üvegbe
- Szerintem én lépek, mert eléggé be van borulva! Az Istenek biztos háborúznak odafenn! - nevetett szarkasztikusan
- Még hogy Istenek, ch! - nevettem gúnyosan - Nem értem azokat az embereket, akik élnek-halnak a mítoszokért, meg a társaiért. Annyira szánalmasak, mikor könyörögnek Istenhez, hogy oldozzák fel bűneik alól. Attól, hogy feloldozást nyernek, még ugyan olyan bűnösek maradnak!
- Van benne valami! - rántott vállat, majd intett egyet, majd ott is hagyott egymagamba. Szeretek egyedül lenni a gondolataimmal együtt. Néha még társalgok is magammal, az egyetlen normális emberi lénnyel a Földön.
Soha nem hittem Istenbe. Soha nem hittem abba, hogy létezik az Olümposz, az Alvilág és a többi. Anyámék mindig a hét Istent fújják, akik büntetni fognak engem vétkeimért. Alig várom, hogy megbüntessenek, legalább nem kell tovább élnem ezen a nyomorúságos és elcseszett világban!

Nem tudom mennyi lehetett az idő mikor elindultam haza, de az eső már szakadt. Azt mondják az eső baljós jel, és a fő Isten mérgét jelenti. Ebben sem hittem soha, ez mind csak mese habbal.
Amint hazaértem, köszöntem anyáméknak, majd bementem a kis szobának nevezett lyukba, ahol van egy ágy és egy íróasztal, amin a ruháimat tárolom, ugyanis a szüleimnek már ruhásszekrényre nem telt. Gondolkodtam rajta, hogy majd lopok egyet, de azt már túl feltűnő lenne bevonszolni a házba, ráadásul anyámék nem tudnak az ügyes-bajos dolgaimról. Lehet jobban is járnak, ha csak a lógásaimról és a bukásaimról tudnak. A többi majd meglepetés lesz nekik szülinapjukon.

Íme az első rész! Nem lett valami érdekes így elsőre, de azért remélem tetszeni fog. Igyekszem a következő résszel!