Az Istenek a fejükre estek [BTS fanfiction]

05. rész

Ott álltam, a hét Isten előtt, bocsánatkérésemet fogalmazva. Nem akartam tőlük semmilyen bűnbocsánatot, de Yoongi megparancsolta. Állítólag, ha a Fő Isten parancsait megszeged, büntetéssel jár. Elég nagy büntetés már nekem az, hogy itt kell poshadnom életem végéig. Ironikus, mert az életemnek már vége, nincs szívverésem, pulzusom, vérem, és olyan fehér vagyok, mint a fal. Lassan elfogok veszni a fehér szobámba.
- Sajnálom, hogy nem hittem bennetek - morogtam orrom alatt
- Nem hallottam rendesen! - kötött belém azonnal Jimin
- Nem fogom még egyszer elmondani! - mordultam rá - Ha meg süket vagy, menj el fülészetre vagy kérd meg a víz istent, hogy mossa ki a füled! - mutattam a Yoongi jobbján ülő Jungkook-ra
- Tudd, kivel beszélsz te lány! - szólt rám Hoseok
- Háborút ne szíts véletlen! - gúnyolódtam. El ne higgyék már azt, hogy mert beláttam, hogy valóban Ők azok, megfohászkodok előttük és a picsájukat fogom nyalni! Nem olyan fából faragtak engem, szóval.
- Mielőtt egymásnak esnétek.. - üvöltötte el magát Yoongi - Szeretném ismertetni a szabályainkat! - vette halkabbra hangját. Hirtelen a seggem alatt teremt egy szét, amire le huppantam. Milyen figyelmesek. - Az első szabály az, hogy ebbe a nagy terembe nem jöhetsz be, ha mi nem vagyunk itt! Ha mégis, büntetéssel jár! Nem járhatsz le az emberek közé az engedélyünk nélkül. Nem hagyhatod el az Olümposzt az engedélyünk nélkül. Nem nyúlhatsz hozzá a botjainkhoz, íjainkhoz, és egyéb dolgainkhoz. Teljesítened kell minden parancsunkat, ha nem büntetéssel jár.
- Ti mindig csak büntetnétek? - húztam fel szemöldököm - Nem elég büntetés az, hogy itt kell poshadnom veletek?
- És az utolsó szabály, hogy nem kotyoghatsz közbe mikor beszélünk hozzád! - emelte fel hangját dühösen
- Muszáj állandóan fehérbe lennem? Nekem nem ez a stílusom és a szobám se jön be - húztam a szám - Ti sem vagytok teljesen fehérbe, nekem miért kell?
- Mi azt teszünk, amit akarunk - szólt Jimin - Te csak egy halandó vagy itt. Semmi beleszólásod semmibe! Örülj, hogy egyáltalán itt lehetsz!
- Jimin, mi lenne, ha nem kötnél bele mindig? - rivallt rá Namjoon - Kiállhatatlan vagy!
- Meddig kell itt lennem? - hagytam figyelmen kívül a két Isten vitáját és Yoongi felé fordultam
- Ha nem javulsz, rövid időn belül a pokolba kerülsz és ott fogsz elégni - mondta - Ha javulsz, itt maradhatsz, de a mennybe is felmehetsz. Van választásod, Jisoo. Ne hozz elhamarkodott döntést.
- Mit kéne ahhoz tennem, hogy javuljak? - értetlenkedtem
- Mindennap könyörögnöd kell a bűnbocsánatért, templomba kell járnod, gyónnod kell, nem használhatsz trágár szavakat, segítened kell másoknak, nem lophatsz és őszintének kell lenned mindig, mindenkivel! - sorolta fel Jungkook. Tágra nyílt szemekkel hallgattam végig minden egyes szavát. Én meg a jóság két külön fogalom vagyunk. Nem tettem eddig semmi jót, talán csak akkor, ha Eunji-n kellett segítenem. Inkább a pokol.
- Inkább a pokol! - mondtam ki hangosan gondolatomat, majd fogtam magam és visszamentem a szobámba

- Yoongi -

- Kár volt idehozni! - háborgott Hoseok - Csak ellenkezik mindenbe és nem képes velünk együttműködni! Azt javaslom, küldjük már most le a pokolba!
- Hányszor kell még elmondanom neked, hogy majd én eldöntöm, hogy mi lesz a sorsa a lánynak? - üvöltöttem rá
- Mi lenne, ha megpróbálnánk vele barátkozni? - jelent meg a semmiből Taehyung - Elvégre is, a Földön tiniknek látszunk.
- Fogadjunk, ezt onnan állapítottad meg, hogy sok lány fordult utánad és ez neked nagyon tetszik! - vetette oda gúnyosan Jungkook
- Honnan tudtad?
Válaszképp a felhőre mutatott, amiben általában a Földön történő dolgokat nézzük. Köztük Jisoo életét is.
- Lehet nem is olyan rossz ötlet jóba lenni a lánnyal! - gondolkodott hangosan Seokjin
Ő az, akinek a véleményére jobban adok. Komoly, s megfontolt döntéseket hoz. Nem hiába táplálja az embereket a nagylelkűsége. Öcsém után benne bízok meg a legjobban, hiába nem Ő ül az oldalamon. Jimin a hírnököm, bár mióta Jisoo itt van, arra törekszik, hogy a lány eltűnjön innen és végre nyugodt életünk legyen.
- Taehyung, téged bízlak meg, hogy kerülj közelebb a lányhoz - mondtam ki végleges döntésem. Taehyung felállt, s a lány szobájához ment végezni a dolgát.
- Nekünk mi lesz a dolgunk, uram? - így Namjoon
- Ne hagyjátok, hogy érzelmi szál kösse a lányt Taehyung-hoz.
- És, ha ez fordítva sül el? Tudod, hogy Tae sokat jár le az emberek közé! - értetlenkedett Hoseok
- Ha azt a csöppnyi eszét még nem hagyta el a Földön, akkor nem lesz baj.

- Taehyung -

Örültem, hogy Yoongi engem bízott meg ezzel a komoly feladattal. Mindig is szerettem a komoly kihívásokat és a lány bizalmát és barátságát elnyerni bizony, nagy és komoly kihívás lesz.
Amint kimondta, felpattantam trónomról és a lány szobája felé vettem az irányt, hogy elkezdjem feladatomat.A vigyort még mindig nem tudom levakarni a képemről, ami akkor terült szét arcomon, mikor elindultam a lány szobája felé. Tudtom, hogy nem köthet a lányhoz érzelmi szál, ezért muszáj leszek odafigyelni. Sok mindent láttam a Földi halandóktól és tanutam is tőlük. Titkon barátokat is szereztem, de erről jobb, ha nem tud senki semmit.
Amint a lány szobájához értem, bekopogtam. Választ nem kaptam, mint eddig soha. Ismét megkíséreltem a kopogást, de most sem kaptam választ, ezért fogtam a pótkulcsot és kinyitottam a lány szobáját és benyitottam. Az ágyán feküdt, a plafont bámulva és valamin nagyon gondolkodott. Amint meglátta, hogy bejöttem, gyűlölködve nézett rám.
- Hogy és miért jöttél be? - ha szemmel ölni lehetett volna, akkor én már megint nem élnék
- Pót kulccsal és azért jöttem, hogy beszélgessünk - mondtam és leültem az íróasztal előtt lévő székbe
- Én nem akarok veled beszélgetni! - mondta és fejére rántva a takarót, a fal felé fordult. Egy csettintéssel lerántottam róla az ágyneműt, minket következtében dühösen felült az ágyon és engem méregetett. - Miért nem lehet békén hagyni? - csapkodta az ágyat mérgesen
- Olyan nagy baj, ha jóba szeretnék veled lenni? - értetlenkedtem
- Te egy Isten vagy, akinek vannak elkötelezettségei és feladatai. Nincs időd velem beszélgetni, jóba lenni meg semmi! Szóval legyél szíves távozni vagy szólok Yoongi-nak!
- Yoongi tudja, hogy itt vagyok. Tőle kértem engedélyt! - mosolyodtam el - Ha most nem is beszélgetsz velem, de később úgy is visszajövök és szóra bírlak! - álltam fel, majd egy csettintéssel ott teremtem a nagyterembe
- Jutottál valamire? - kérdezte Jin
- Elküldött melegebb éghajlatra - sóhajtottam és leültem helyemre - De nem adom fel. Úgy is a bizalmába férkőzök!
- Csak okosan Taehyung! - nézett rám Jimin eszelős tekintetével - Nem hiányzik, hogy beleszeress egy halandóba!
- Ne aggódj Jimin, nem fogok! Nem adom meg neked azt az örömöt, hogy eltüntesd innen a lányt! - mosolyogtam gúnyosan
- Mióta divat, hogy az Istenek szívják egymás vérét? - háborgott Yoongi, ami miatt hatalmas viharfelhők gyűltek a Föld fölé. Rég volt már ennyire ideges, mint most.

- Jungkook -

A bátyámat idegesíti valami, de nem mondja el. Tud valamit, amit mi még nem vettünk észre, de nem akarja elmondani. Komolyan kezdek aggódni az egész ügy miatt és kezdem megbánni, hogy támogattam fivérem ötletét. Mi lesz, ha Taehyung bele szeret Jisoo-ba vagy fordítva? A rend teljesen felborulna, az Olümposszal meg kitudja mi történne. Sosem volt még példa halandó és Isten közti kapcsolatnak. Remélem nem is lesz.
- Bátyám, miért nem mondod el, hogy mit tudsz vagy sejtesz? - értetlenkedtem
- Mint már azt mondtam, csak akkor mondom el, ha valóban igaz a sejtésem. Kérlek, ne kérdezz többet! - felelte higgadtságot színlelve
Komolyabb a baj, mint hittem.