Az Istenek a fejükre estek [BTS fanfiction]

11. rész

Mikor megláttm, hogy a hátamból két hatalmas, lángokban álló szárnyak álltak ki, azt hittem elájulok. Szédülni kezdtem és hirtelen a szárnyak súlyát sem bírtam el. Meg kellett kapaszkodnom a falba, hogy visszanyerjem egyensúlyom. Hát valóban igaz. Én vagyok az elveszett harmadik. Az Alvilág istennője. EunHa. Én vagyok az, akit hajdan száműztek csecsemő formájában a Földre és arra kellett kényszerülnöm, hogy emberként cseperedjek fel ismét. Már értem, hogy miért gyűlöltem ennyire az embereket. Miért vetettem meg a hitet. Miért loptam, hazudtam, csaltam. Úgy éreztem, hogy az a maradék szeretet, ami a szívembe volt, elszállt. Haragot éreztem, amiért ily módon büntettek engem fivéreim.
- Most már hiszel nekem, húgom? - hallottam meg magam mögül egy jól ismert, reszelős hangot. Felé fordultam és farkasszemet néztem az előttem állóval. Legszívesebben most neki tudtam volna ugrani dühömbe.
Yoongi mögött felsorakozott a többi hat Isten is, akik szinte csodálattal néztek rám. Kivéve Jimint. Ő gyűlölettel nézett rám és megvetéssel. Azt mondta én öltem meg szerelmét, viszont még mindig nem tudom, hogy miért. Biztos volt rá okom.
- Nem vagyok a húgod, Yoongi! - rivalltam rá idegesen. Úgy éreztem menten elpattan az egyik idegszálam és neki iramodok. De tudtam, hogy ennek még közel sincs itt az ideje. Még nincs.
- Tudom mit érzel. Legszívesebben egyenként cincálnád szét a testünket és vetnéd be a tűzbe amiért hosszú ideig a Földön kellett élned. Tudom, hogy gyűlölsz engem és a többieket is. Tudom, hogy bosszúra szomjazol és már tervezed is, hogy visszavágsz. De nézd a jó oldalát, testvérem! - húzta apró mosolyra a száját - Itt maradhatsz a poklodba és nem kell velünk élned tovább. Nem kell a fehér szobádba sínyődnöd, a fehér ruháidba. A poklodba hordhatsz azt amit akarsz, azt ehetsz amit akarsz. Hát nem pompás? - tárta szét kezeit. Tudtam, hogy az a mosoly ajkain nem őszinte. Valami bántotta, de nem tudtam kiolvasni szemeiből, hogy mi.
- Úgy tudom, hogy az Alvilágba az olümposzi istenek nem jöhetnek le - húztam gúnyos mosolyra a számat. Yoongi halk nevetésbe tört ki, majd ismét rám vezette tekintetét.
- Ha elfelejtetted volna, akkor én most emlékeztetlek rá - mondta egy gúnyos mosollyal az arcán - Én vagyok a legfőbb isten az egész világon. Ha én úgy döntök, hogy ide jövök és hozom magammal őket, - mutatott maga mögé az istenekre - akkor idejövök és hozom őket.
- Csak ne felejtsd el, hogy nem egyedül vagy. Rajtad kívül még van két testvéred, akik letaszíthatnak a trónodról! Légy résen drága testvérem, sosem tudhatod, hogy mikor ragad el az örök sötétség! - mosolyogtam gúnyosan
- De felvágták a nyelved! - csattant fel - Tegnap még szó sem lehetett róla, hogy te istennő légy, most meg már a bukásommal fenyegetsz? Hatalmas bátorság kell ehhez, mit ne mondjak! - kezdett el tapsolni hanyagul
- Tűnjetek el innen és ne gyertek vissza soha többé! - mondtam és hátat fordítva nekik elindultam a terem közepén lévő trónomhoz. Az előtte levő lépcsősorokon felsétáltak, s helyet foglaltam benne. Mintha az egész pokol erre várt volna, lángok csaptak fel körülöttem egy pillanatra, de el is tűntek. Az ajtóba már nem allt ott Yoongi, viszont más valaki igen. Taehyung.
- Úrnőm, akarod, hogy eltüntessük őt? - lépett elém Verrier. Egy pillanatnyi eszmefuttatást vittem végbe. Taehyung volt az egyetlen, aki probált mindig is közeledni felém, aki segített mindenbe, amire szükségem volt hozta egy szóra. Ő sosem bántott szavakkal, sem tettekkel. Talán, ga okosan csinálom magam mellé csábíthatom őt. Ezzel is árthatnék Yoonginak és az egész Olümposznak.
- Hagyd! - legyintettem az előttem álló démonnak, de a szemem nem vettem Le a tűz istenről - Miért vagy még itt? - szegeztem neki a kérdésem. Merészkedett közelebb léoni, de a szemkontaktust egy pillanatra sem szakította meg.
- Tényleg ezt akarod? - kérdezte halkan - Tényleg háborút akarsz az Olümposz és az Alvilág közt?
- Sajnálom, Taehyung. Ennek így kellett történnie. Hagytatok évekug a nyomorult emberek közt sínylődni. Végig néztétek szenvedésem. Ideje bosszút állnom.
- Jisoo soha nem tenne ilyet! - kiáltotta - Jisoo nem bántana minket akármennyire is gyűlöl bennünket! Hol van az a Jisoo?
- Jisoo már nem létezik. A lelke elégett mikor betettem az ajtón a lábam.
- Megígérted Jinnek, hogy nem fogsz bosszút állni rajtunk! Hol van az ígéreted? Mi lett vele? Már az ígéreted sem ér semmit?
- Az ígéretem elégett Jisoo lelkével együtt, Taehyung.
- Tudom, hogy a lelked mélyén ott rejtőzik az a lány, aki hozzánk került. Én őt kérem, hogy gondolkozzom. Én azt a lányt kérem, akit megszerettem. - és eltűnt. Visszament a saját világába, ezzel itt hagyva Jisoot, aki a lelkem mélyén rejtőzik. És itt hagyva engem, EunHat. Próbáltam úgy tenni, mint akit ez az egész beszélgetés nem hatott meg, de nagyon nehéz volt. Nem éreztem Taehyung iránt semmit, mégis úgy éreztem, hogy egy darabot kitéotek megkövült szívemből.

- Yoongi -

- Hol voltál? - szegeztem kérdésem az imént megjelent Taehyungnak. Vállat rántott és így szólt:
- Csak szokásosan az emberek közt kószáltam - mielőtt szólásra nyitottam volna a számat, folytatta - Ne is kezd, Uram! Tudom, hogy megint nem fogadtam szót és mérges vagy. Tudom, már megtanultam. Sajnálom.
Na jó, ha nem ismerném már évtizedek óta, azt mondanám, hogy neki semmi baj és eltekintenék hibája fölött. Viszont túl jól ismerem őt, és tudom, hogy most hazudott. Biztos vagyok benne, hogy nem volt az emberek közt. De akkor hol kószált?
- Bátyám, szeretnéd, hogy a védelmet megerősítsük? - szólt öcsém. Rávezettem tekintetem és értetlenül meredtem rá.
- Miért kellene megerősíteni a védelmet? - adtam hangot értetlenségemnek
- Most, hogy EunHa visszatért úgy gondolom, hogy bosszút fog állni. A szavaiból is ezt vettem ki.
- Nincs szükség erősebb védelemre. EunHa romlott lelke mélyén ott lapul az emberi énje, akibe szorult némi lelkiismeret. Nem fogja hagyni, hogy EunHa ránk támadjon vagy esetleg ránk küldje az egyik teremtményét.
- Te is úgy gondolod, hogy emberi énje tudja majd uralni EunHat? - így Namjoon
- Biztos vagyok benne. A lelke mélyén ott van valaki, aki sokkal erősebb nála. Az pedig Jisoo.