Az Istenek a fejükre estek [BTS fanfiction]

02. rész

- Jisoo -

Átlagos, unalmas hétfő reggel. Anyám szokás szerint, már reggel hat órakor kivágta az ajtómat, hogy ideje felkelnem. Remélem mondanom sem kell, hogy elküldtem megelebb éghajlatra. Százszor is elmondtam már neki, hogy hétfőnként nyolcra járok suliba, elég ha hétkor ébreszt. De nem, Ő felébreszt hajnalok hajnalán. Mindegy, már nem is idegesítem magam ezen.
Kimásztam az ágyból és a szekrényemhez lépve, kinyitottam annak ajtaját. A csóróságomnak hála, nem sok ruha közül kellett választanom. Egy fekete, szaggatott farmert, egy szürke, angol feliratos haspólót, és egy zöld, hosszú, vékony kabátot vettem fel. Hozzávaló kiegészítőket is kerestem, aztán kivágtam szobám ajtaját és átcsoszogtam a fürdőszobába. Megmmostam az arcom, fogat mostam, megfésülködtem és magamra dobtam egy alap sminket. Visszacsoszogtam a szobámba, fejemre tettem sapkámat, hátamra kaptam a táskámat és már útra kész voltam. Be se szóltam anyáméknak, felkaptam a telefonom, az előszobába felvettem a cipőmet és egy hangos ajtócsapódással jeleztem távozásom. A suli felé vettem az irányt, közbe írtam Eunji-nek, hogy a suli kapuja előtt találkozzunk, hogy együtt menjünk be.
- Nem hittem volna, hogy tényleg bejössz suliba! - lökte el magát a faltól barátnőm
- Nem találtam mára semmi elfoglaltságot, hogy ellógjak! - rántottam vállat és elindultam be az iskolának nevezett börtönbe
- Sosincs semmilyen elfoglaltságod, csak gondolsz egyet és kisétálsz az iskolából vagy rosszabb esetben be se jössz! - nevetett és leült a mellettem lévő üres helyre

Az eslő óra irodalom volt. Nem mondanám, hogy bajom van ezzel a tárggyal, de most különösen megutáltam. A mítoszokok és az Istenek voltak a mai óra témája.
- Ki tudná felsorolni a hét Istent és azok erejét? - sipákolt Mrs Lee. Senkitől nem jött válasz vagy kézfelnyújtás. Nem sokan vagyunk az osztályból hívők, de akik azok meg nem mertek felszólalni, mert féltek, hogy baszogatni fogjuk őket hitük miatt. Jól hiszik. - Jisoo, kérlek sorold fel legalább a nevüket! - kurva jó
- Yoongi, a leghatalmasabb Isten. Az Olümposz vezetője, az időjárás, a mennydörgés és a villámok Istene. Jungkook, Yoongi testvére és utána a legnagyobb tisztelettel övezett isten. A tengerek, folók és források, az árvizek és a földrengésk istene. Taehyung, a tűz Istene, a szakszerűség, a művészi kidolgozás, a fegyverművesség megszemélyesítője, az Istenek kovácsmestere. Namjoon, a fény, a zene, a gyógyítás, valamint az íjászat Istene. Jimin, az útmutatás, a jóslás, a vigasz és az újjászületés, az utazás, a pásztorkodás Istene, a tolvajok patrónusa és az Istenek hírnöke. Seokjin, a föld termékenységének Istenem a mezőgazdaság védnöke. Hoseok, a háború és a vérrontás Istene. - soroltam fel unottan mind a hét Istent és vele járó erejüket, közben kezemen számoltam, hogy mind meg van-e. Igazából ezeket is csak onnan tudom, hogy anyámék kicsi koromban a fülembe rágták. Már akkor sem érdekelt a hit, a mítosz és a velejárói. Semmi izgalom nincs benne.
- Ügyes vagy, Jisoo! - dícsért meg tanárom, ami ritka. Általában beszólogatok nekik vagy jobb esetben végig alszom az órát. Vagy meg sem jelenek, de ez már nem meglepő senki számára. - Na és mi van az Alvilággal? Jisoo, erre is tudnád a választ?
- Tudnám, de nem akarok túl okosnak látszani. Még a végé azt hiszik, hogy jó útra tértem! - hajtottam le fejem a padra, ezzel jelezve, hogy nem kívánok többet oda figyelni és társalogni a tanárral

- Yoongi -

- Legalább tudja, hogy kik vagyunk, annak ellenére, hogy nem hisz bennünk! - vakargatta állát öcsém, mintha lenne ott neki szőr vagy valami
- Mikor akarod életét venni? - kérdezte Jimin ridegen, közben az alvó lányt nézte a felhőben. Hoseok és Jimin, akik ellenzik a lány halálát, de nem érdekel. Nem foglalkozok senki vélménével, hiába Jimin a hírnököm vagy Hoseok a háborús övezetek megteremtője, akkor sem fogják döntésemet befolyásolni. Abban a lányban van valami különleges, amit sűrgősen meg kell tudnom, hogy mi. Egyszerűen hihetetlen, hogy egyik napról a másikra lett ilyen...ilyen romlott. Mindenkinek vannak dolgok az életében, amitől megváltoznak és rossz irányba terelődnek. Halál, elrablás, betegség és társai. Jisoo életét már születésétől fogva számon követtük és nem lehetett elmondani, hogy történt vele rossz dolok azon kívül, hogy a szülei szegények. Viszont a szülei mindig mindent póbáltak neki megteremteni abból a kis pénzből is, amiért megszenvedtek. Terészetesen még mi, Istenek is megsegítettük őket. Mára már nem, hisz nem érdemli meg Jisoo, hogy segítsünk neki. Megtiltottam a többi Istennek is, hogy egy kis segítséget is nyújtsanak a lánynak.
- Még nem tudom - feleltem komoran - Hamarosan.
- Figyeltem a szüleit a minap - szólt Jungkook - Kétségbe vannak esve lányuk viselkedése végett. Mitől romolhatott el ennyire ez a lány? - értetlenkedett fivérem
- Nem tudom öcsém - mondtam - Én is meg akarom tudni, ezért hozom ide.
- Emlékszem, az első lopása öt évesen volt. Az óvodában ellopta a csorottársa játékát, aztán úgy letgadta, hogy a végén a társa keveredett bajba - kuncogott Namjoon
- Mintha a vérében lenne a lopás! - ejtette ki szavakat száján Hoseok - Szörnyű!
- Halgassatok már! - förmedtem rájuk, mitől vízhangzott az egész Olümposz - Nincs nektek tennivalótok? Nem tudok tőletek gondolkodni!

- Jisoo -

A negyedik óra után meguntam az egész életemet, ezért magammal rángatva Eunji-t, elhagytuk az iskola területét és mentünk a szokásos búvóhelyünkre. Sokáig bírtam mi? Gyűlölöm azt a kócerájt, főleg a benne lévő embereket. Nem vagyok társasági ember, nem is voltam, nem is leszek az. Barátkozni se barátkoztam sose, egyedül Eunji-vel. Ő megért és mellettem áll bármiben. Ha hülyeséet csinálok, csinálja velem. Igazságszerint a szülei eltiltották tőlem, mert rosszhatással vagyok rá, de minket ez kurvára nem érdekel. Ugyanúgy beszélünk, együtt lógunk, sőt még át is járok néha hozzá, tojva a szüleire.
- Van nálad még valami a tegnapi nasiból? - huppant le szokásos helyére
- Mielőtt eljöttem, beraktam néhány cuccot a szekrénybe. Még ott kell lennie - mondtam és a telefonomat kezdtem el nyomkodni. Igazából semmi érdekes nem volt rajta, csak kurvára unatkoztam és nem tudtam mit csinálni. Legszívesebben hazamennék aludni, de semmi kedvem anyámék szentbeszédét hallgatni arról, hogy lógni az iskolából bűn, meg az Istenek ezt nem nézik jó szemmel, meg ki fognak rúgni a suliból stb. Elég lesz ezeket akkor végig hallgatnom, ha az osztályfőnököm felhívják anyámat, hogy lógtam.
- Egyébként nem félsz, hogy apád megver a sok lógásod végett? - csámcsogott barátnőm
- Apám? Ugyan már! - nevettem fel gúnyosan - Az a nádszál, bajszos emberke, akivel egy házban élek? Szerintem én hamarabb ketté roppantanám a gerincét, minthogy Ő engem megüssön! - komolyodtam el hirtelen - De miért kérded? Azt ne mond, hogy téged apád ver?! - tátottam el számat
- Egyszer-kétszer már volt rá példa, hogy lekevert egyet, de semmi pánik. Még itt vagyok, szóval aggodalomra semmi ok! - rántott vállat hanyagul
- Én a helyedbe már szilánkosra törtem volna a kezét! - morogtam és felbontottam egy zacskó chipset, amit majszolni kezdtem

- Yoongi -

Mind a heten bőszen figyeltük a lányok beszélgetését. Nem tudtam m.ásra koncentrálni, csak Jisoo viselkedésére. Semmi olyan érzelmet nem mutatott barátnője bántalmazására, hogy megakarná védeni esetleg szóba vagy tettbe. Ebben a lányba semmi érzelem nincs.
- Hihetetlen, hogy ez a lány még a saját barátnője iránt sem érez semmi aggodalmat! - botránkozott Hoseok
- Hoseok, kérlek maradj már csöndben! Nem tudhatjuk, hogy aggódik-e érte vagy sem holmi hangvételből és arckifejezésből! - rivallt rá Namjoon
- Ez a lány annyira emlékeztet valakire, csak nem tudom kire! - gondolkodott el fivérem
- Szerintem is - feleltem. Pontosan tudtam, hogy kire gondol. Tudtam, hogy arra a személyre, akit itt az Olümposzon nem említünk meg, nem beszélünk róla, de még a nevét sem ejtjük ki szánkon. Ő pedig a legkisebbik testvérünk, húgunk. A harmadik fő isten(nő). Eunha, egyetlen leánytestvérünk, kit újszülött bőrébe bújtatva száműztük őt a földre árulása végett. Soha senki nem tudta hova lett, kinél nevelkedett fel. Most pedig itt ez a lány, akit csecsemő kora óta figyeltünk és felfedezni véltük benne elveszett testvérünket. Lehetetlennek tartoma, hogy Ő legyen Eunha.