Az Istenek a fejükre estek [BTS fanfiction]

12. rész

- Jisoo/EunHa -

Pontosan ma egy hete, hogy idelent vagyok a saját birodalmamban. Őszintén szólva, azt hittem hogy sokára fogok belerázódni ebbe az egész istennős dologba, de tévedtem. Rendkívül jól megy, az alatvalóim nagyszerűek - már, ha lehet ezt mondani. Rengeteg holt lélek van itt a pokolba, még olyanok is akikről meg sem gondoltam volna, hogy idekerülnek.
Egy hete nem hallottam az olümposzi istenekről. Igazából engem egy ember érdekelt, az pedig Taehyung. Nem EunHa, nem érdekelhet egy nyomorult Isten, aki bármikor rád támadhat a saját birodalmadban! Néha azt érzem, hogy a testem elveszti az irányítást az eszem felett és valaki másik személy akar a bőrömbe bújni. Akárhányszor a bosszúra gondolok, egy belső habg a lelkemből megpróbál lebeszélni róla. Néha azt érzem, hogy el akar nyomni. Hogy átvegye a teljes uralmat a testemen, de én nem hagyom. Nem hagyon, hogy ez a hang erősebb legyen nálam. Nálam nem lehet erősebb senki.
- Egy újabb lélek tért hozzánk az Alvilágba, Úrnőm! - zökkentett ki Verrier a gondolataimból. Rá emeltem a tekintetem és hanyagul megráztam a fejem.
- Nincs kedvem minden fél órába a holt lelkek közé szaladgálni. Majd a nap végén megnézem őket. Most pedig menj és hagyj magamra!
Ezzel meghajolt és kiment a nagy teremből, magamra hagyva engem a gondolataimmal együtt.

- Taehyung -

Minden nap késztetést érzek, hogy meglátogassam őt, remélve, hogy nem fog elküldeni. De nem tehetem. Az egész Olümposz úgy tekint rá, mintha a legádázabb ellenségünk tért volna vissza, ami lényegében igaz is. De én tudom, hogy EunHa lelke mélyén érez. Érez irámtunk némi kötődést, némi szeretetet. Tudom, hogy képes visszatartani EunHa haragjár, de meddig? Meddig lesz képes a benne rejlő Jisoo fékezni a végtelen haraggal bíró Istennőt?
- Min töprengsz megint Tae? - zökkentett vissza a valóságba Jimin - Rád sem ismerek már. Mi lett veled?
- Semmi. Mi lett volna? - vetettem oda hanyagul
- Csak nem Jisoo távozása miatt vagy ilyen?
- Mit érdekel téged, hogy miért van ilyen kedvem? - förmedtem rá - Inkább menj a dolgodra és ne velem foglalkozz!
- Úgy tudtam, hogy bele fogsz szeretni EunHaba! - horkantott fel
- Egyáltalán nem szerettem bele EunHaba! - kiáltottam rá ingerülten - Jisooba szerettem bele - halkultam el és próbáltam olyan halkan elmormolni az utolsó mondatom, hogy Jimin ne halja meg. Sajnos ezt a suttogás témát még gyakorolnom kell.
- Taehyung, te is tudod, hogy Jisoo már nincs többé! Talán sosem létezett! - tette vállamra kezeit támogatóan
- De igenis létezett és még mindig létezik! - szinte suttogtam - Érzem, hogy Jisoo még köztünk van és próbálja legyőzni EunHat, aki elzárta őt a lelke legsötétebb börtönébe! Csak a módját kell megtalálnom, hogy hogyan segítsek neki!
- Ez rögeszméddé fog válni, attól tartok - sóhajtott és ott hagyott. Ch, még hogy rőgeszmémmé fog válni. Nem tudom ki siratja már évek óta a halott kedvesét és szomjazik bosszúra. Azt hiszi, ha elpusztítja EunHat, akkor a szerelme visszatér. Pedig ez nem igaz. Az a lány - kinek már nevét sem tudom - soha többet nem jön vissza Jiminhez és soha többet nem láthatja viszont. EunHa annak idején elégette a testét, ezzel együtt a lány lelkét is.

- Yoongi -

A tudat, hogy egy hete nem hallottam húgom felől egyszerre nyugtalanít és nyugtat. Félő, hogy a lelke mélyére elzárt Jisoo nem lesz elég erős legyőzni őt és bosszút kezd el forralni ellenünk. Tudnivaló, hogy nincs esélye ellenünk, mégis idegesít a dolog. Túl gyenge hozzánk képest, hisz évekig nem használhatta hatalmát.
- Min gondolkodsz bátyám? - zökkentett ki hirtelen gondolataimból Jungkook. Fogalmam sincs, hogy hol üti el idejét mostanság, de annyira nem is érdekel. Csak ne egy nő legyen a dologba.
- Csak töprengek, hogy mi van, ha Jisoo nem tudja legyőzni EunHa felett a győzelmet - adtam hangot gondolataimnak
- Miért vagy benne olyan biztos, hogy a lelke mélyén ott van Jisoo lelke elzárva? - értetlenkedett
- Az évek során, amit lent töltött a Földön, szorult bele némi emberiség. Jisoo valóban élt, hisz az az ő teste. A sok rossz, amit elkövetezt 19 éve alatt, mint EunHa műve volt. Ő sarkallta rá, hogy lopjon és a többi.
- Szóval lényegében, ez Jisoo teste, de EunHa átvette rajta az uralmat? - ráncolta szemöldökét
- Igen, olyasmi - bólintottam - Mikor száműztük őt a Földre, nem számítottunk rá, hogy egy testben két lélek lesz.
- De egy testbe csak egy léleknek van hely - adott hangot gondolatának Jungkook
- Úgy ahogy mondod öcsém! - mosolyogtam - Egyikőjüknek vesznie kell, és az a valaki EunHa lesz.
- Honnan tudod?
- A szeretet erősebb bármilyen gonosz erőnél. EunHaba egy csepp szeretet sincs, az egész lénye tele van gyűlölettel. Viszont Jisooban annál több a szeretet, mint a gyűlölet. Már csak a módját kell megtalálni, hogy segítsünk Jisoon - estem újra gondolkodóba, kizárva ezzel a külvilágot

- Jungkook -

Fivéremnek igaza van. Meg kell találnunk a módját, hogy segítsünk Jisoo-nak. És én tudom, hogy mi lehet az. Jobban mondva ki.
- Taehyung!
- Igen? - fordult felém az említett személy. Észrevettem, hogy mióta Jisoo nincs itt elég kedvetlen. Semmi élet nincs a hangszínébe és már rég nem is merészkedett le az emberek közé. Lerí róla most is, hogy szerelmi bánatban szenved. Ő talán segíthet nekünk, Jisoonak.
- Mi a baj? - álltam mellé és együtt folytattuk tovább a sétáta, Amit megzavartam
- Mi baj lenne? - kérdezett vissza rám nem nézve
- Mostanság elég kedvtelen vagy. Biztos van valami oka. Nekem elmondhatod, tudod - küldtem felé egy biztató mosolyt, amit nem látott mert csak lefelé bámult
- Nincsen semmi probléma - mondta egy hamis mosoly kíséretében
- Figyelj Tae! - állítottam meg. Végre a szemeimbe nézezt. - Tudom, hogy érzéseket táplálsz Jisoo iránt. Látszik rajtad.
- Jisoo már nincs többé, ezért érzéseim sincsennek már - meredt maga elé
- Jisoo igenis él! - rikkantam fel, amin nem csak Tae, de még én is meglepődtem - Figyelj, eddig én sem hittem el, de Jisoo még él, csak EunHa elnyomja őt! - magyaráztam
- Kifejtenéd? - értetlenkedett az előttem álló. Bólintottam és belekeztem. Hosszú ideig részleteztem neki, amit Yoongival beszéltünk, mire végre megértette. - Szóval nekem le kellene mennem az Alvilágba, mint akit oda száműztek és próbáljak Jisooval beszélni? - értetlenkedett
- Akkor elmondom mégegyszer, mert úgy látom nem értetted meg rendesen - sóhajtottam és újra elkeztem - El hitetjünk EunHaval, hogy te áttértél a sötét oldalra, hogy őt szolgáld. Próbáld meg elérni, hogy állandóan a közeledben akarjon lenni.
- És mi van, ha nem akarja majd, hogy a közelébe legyek vagy ő az én közelembe?
- EunHa nem akarja, de Jisoo majd igen.

- Szó sem lehet róla, hogy Taehyung oda lemenjen! - ordított Yoongi - Nem teszem kockára az életét! EunHa sem bolond, hogy ezt az egészet bevegye! Felejtsétek el ezt az egész hülyeséget!
- És mi van, ha én ezt akarom? - szól Taehyung
- Egyenlőre én vagyok itt az, aki eldönti mindenki sorsát és... - a szót beléfolytotta egy olyan személy, akire egy pillanatra sem számítottunk

Hát ez elég gyenge rész lett.😏 komizzatok😁