Minden egy sziával kezdődött

Első

Maja tegnap különösen sokáig maradhatott fent ugyanis amikor reggel megszólalt az ébresztője nagyon nem akart reagálni rá. Viszont ideje sem volt gondolni arra hogy esetleg még aludjon mivel az anyukája Aliz abban a pillanatban lépett be a szobájába azzal a szándékkal hogy felébressze. Minden bizonnyal sikerült is neki mivel Maja már épp nyitotta ki a szemét. -Ó Maja miért alszol még? -Kérdezte dühösen Aliz. Mivel Maja még nem tudott különösebben figyelni rá csak kinyögött pár szót: -Anya miért vagy itt? Hagyj aludni. Aliz morcosan rángatta a szemét és kerdően válaszolt egyetlen lányának. -Hát nem emlékszel? Ma jön érted apád. Maja nem tudta mit szóljon úgyhogy inkább csak vállat vont és kirohant a fürdőbe azzal a szándékkal hogy rendbe hozza magát. Ez így is lett volna, de nem ugyanis abban a pillanatban megszólalt a csengő így Maja gyorsan leszaladt a lépcsőn egyenesen a bejárati ajtó felé. Az ajtóban az apukája, Gábor állt.
-Szia Maja. Köszönt nekem édesapám. Mire köszönhettem volna apának Rudi anyu élettársa (és az én nevelő apukám akit nagyon szeretek) lépett ki a lenti fürdőböl. Neki is köszöntem aztán odafordultam édesapámhoz és szóltam neki, hogy várjon meg amíg elkészülök. És már ott se voltam mivel apa nagyon nem szereti ha megváratják. Gyorsan felszaladtam, magamra kaptam valami ruha félét és kifésültem a hajam. Felkaptam a táskám amiben a lakáskulcs és a telefonom volt és készen is voltam amikor anya tűsarkújának a kopogását hallottam meg kint a folyosón. Odarohantam hozzá és köszönésképpen egy puszit adtam az arcára, majd lesiettem a nappaliba ahol Rudi nyúlt ki a kanapén. Tőle is elköszöntem puszi-puszi és már indulhattam is. Már az udvaron voltam amikor a tacskóm kefe támadott meg. Kicsit játszottam vele és megnyugtattam, hogy nemsokára visszajövök. Eldobtam neki a gumicsontját így egy kis előnyhöz jutottam. Már siettem is a kapuhoz ahol apu várt. Beültem a kocsiba mellé, köszöntem neki és indulhattunk is Óbudára. Az úton meglepően nem szóltunk egymáshoz, nem beszélgettünk. Hogy ez miért meglepő? Mert eddig mindig hülyéskedtünk, beszélgettünk az úton most meg semmi. Nade ehhez a sok agyaláshoz túl fáradt voltam úgyhogy inkább élveztem az utat és örömmel néztem ki a fejemből. Mivel nem laktunk messze apáéktol így gyorsan odaértünk. Amikor beléptem a lakásba nyagymama támadott le. Bizony apám még mindig az anyjával él pff. Mama hatalmas örömmel fogadott és természetesen feltette a fárasztó kérdését: -Hát megjöttetek? Nem mama te álmodsz gondoltam magamba szarkaztikusan. Apa csak nevetett rajtunk és bevonult a szobájába. (Hát persze) Mostanában semmi kapcsolatom nincs apámmal mert mindig a telefonjával van elfoglalva. Mikor beléptem a szobába, az asztalon az idei kötelező olvasmányunk fogadott. Khm komolyan azt hitték, hogy majd én nyáron könyvet fogok olvasni? Na nem. Kimentem apámhoz és kérdőre vontam:
-Apa ez mi? -Kérdeztem igedesen. Apa csak ennyit mondott: -Hát a kötelező olvasmányod amit már most elkezdhetsz olvasni. Nagy szemekkel néztem apámra aki feltűnően komolyan gondolta ezt a könyvesdit.
Ne értsétek félre szeretek olvasni, de nem szünetben amikor mindenki nyaral, bulizik, strandol stb... És akkor apa közbe szólt: -Andi is gyakorol már a Tomival . (Andi apukám volt csaja akivel még mindig beszél és Tomi a fia aki most lesz hetedikes) Persze már megint az Andika...
-Engem nem érdekel, hogy az Andika mit csinál engem az érdekel, hogy az a nő teljesen hülyére vesz. -Mondtam apámnak aki rám se figyelt mert épp facebookozott. Ezen agyaltam amikor apa rámszólt hogy miért nem kapcsolom ki a tv-t. Mielőtt válaszolhattam volna apa felállt és kisétált. Apám után siettem a szobámba amikor apa a kezébe vette a könyvet és:
-Maja minden nap 10 oldalt kell olvasnod! -Szólt hozzám apa. Najó most volt elegem ennyi kész végem. Elkezdtem könnyezni majd hirtelen felszínre törtek az érzéseim: -Figyelj apa annyira elegem van belőled, lassan 3 hete nem láttál, nem hívtál, nem kerestél, és most egyből azzal jössz, hogy így olvassak úgy olvassak, de nem érted meg, hogy semmi kedvem hozzá. Meg se kérdezed, hogy hogy vagyok mivan velem csak egyből letámadsz. -Törtek ki belőlem az érzéseim. Apám hosszan nézett rám de, nem szólt semmit csak annyit, hogy ne hangoskodjak mert feljönnek a szomszédok. -Teszek a szomszédokra. Én csak a régi énedet akarom mert fáj, hogy elhanyagolsz, hogy a hülye Andika fontosabb mint én. -Üvöltöttem apámra. Ezután kirohantam a szobámból majd a lakásból. Miért lett ilyen? Miért engedi, hogy az Andika mindenbe beleszóljon? Miért nem foglalkozik velem többet? Ezen gondolkoztam amikor kiértem az utcára. Egyedül akartam lenni, gondolkozni akartam a történteken. Észrevettem egy padot és leültem rá. Arra gondoltam, hogy milyen lehet az ha valaki elveszíti az apukáját. Nem tudtam elképzelni az életem apa nélkül, de sajnos megtörtént: Elvesztettem az édesapám akit a világon a legjobban szerettem. De legalább ott van Rudi, ő az apukám ő az aki mindenben mellettem van. Ő az apukám és ezért nagyon hálás vagyok neki.
Gondoltam magamba és közben azt vettem észre hogy mégjobban sírok és nemtudom abbahagyni amikor...