Minden egy sziával kezdődött

Az a bizonyos első találkozás

Egy ismeretlen fiú ült le mellém. Jaj meglepően jól nézett ki: Szép fekete haj barna szemekkel, ő az a fiú akire ránézek és azt a kurva *-* Szóval leült mellém és cukin annyit mondott, hogy szia mire én teljesen zavarba jöttem. Mindez után kinyögtem, hogy szia. Rám mosolygott és megkérdezte:
-Miért sírsz? Én alig tudtam szóhoz jutni és csak ennyit válaszoltam: -Háát nem is tudom...otthon balhé volt köztem és apám közt. Erre ő értetlen képet vágott és csak ennyit kérdezett: -De miért? Erre nagyon elérzékenyültem és szomorúan mondtam neki, hogy nem szeretnék beszélni róla.
-Értem. -Válaszolt.
-Mi a neved? -Kérdeztem.
-Gergőnek hívnak. Hűha milyen aranyos név. Gondoltam magamban.
-Engem Majának hívnak. -Mondtam. Jelenleg azt se tudtam hol vagyok, ott volt mellettem egy csoda és hát nem igazán tudtam kezelni a helyzetet.
-Az király. -Szólalt meg Gergő. Hirtelen nem tudtam mire mondja aztán beugrott, hogy az előbb nagynehezen kinyögtem a nevem. De tesztelni akartam:
-Mi? A nevem? -Kédeztem.
-Igen a neved. -Fordult felém Gergő azzal az aranyos tekintetével amit nagyon bírtam.
-De te jobb vagy. -Szólalt meg ismét. Úristen, komolyan így akar udvarolni nekem vagy mi?
-Szóval tetszem neked? -Kérdeztem vigyorogva. A válasz csak annyi volt hogy aha, de én akkor is elolvadtam tőle, mivan velem? Az előbb még itt hisztiztem most meg mintha megnyertem volna az ötös lottót.
-Maja? -Szólalt meg Gergő.
-Igen?
-Te itt laksz? -Kérdezte. Ó ha ő is itt lakik (ami elég valószínű) akkor azt hiszem gyakrabban járok majd erre. De aztán leesett hogy én nem itt lakom hanem Pesten...
-Na? -Kérdezett újra Gergő.
-Sajnos nem.
-Az jó mert én sem.
Mi? Nem itt lakik? Akkor hol? Gondoltam magamba amikor rájöttem, hogy az előbb hangosan gondolkozhattam mivel Gergő válaszolt a korábbi kérdésemre:
-Nem nem itt lakok Maja, én Pesti vagyok. És te hol laksz?
-Kérdezte, de meg se hallottam mivel épp azzal voltam elfoglalva hogy mindketten Pestiek vagyunk. Már válaszoltam volna amikor valaki leült mellénk. -Hali. Dominik vagyok. -Köszönt nekem Dominik aki kb kétszer akkora volt mint én. -Hello. -Köszöntem neki vissza.
-Na Gergő ki ez a baba? Kérdezte Gergőt Dominik. Azt se tudtam mit gondoljak, én baba? Ugyan már. És ekkor Gergő felállt, odajött hozzám és leguggolt elém mintha...na nem azt azért nem😄 A következő pillanatban Gergő rám nézett azokkal a gyönyörű szemeivel:
-Na még mindig nem válaszoltál.
-Mire nem válaszoltam? -Kérdeztem megszeppenve. -Hol laksz? -Kérdezte miután felállt és leült mellém. -Ömm énnn is Pesti vagyok. -Hebegtem örömömben. Erre Gergő csak nézett nézett és nézett majd ekkor Dominik felállt és megbökte a vállam (áu) -Na mizu baba nem jössz fel hozzám? -Kérdezett vigyorogva mire felálltam letepertem és gonoszul kérdeztem:
-Hogy hova menjek?? Erre ő ijedt arccal azt válaszolta, hogy sehova. És hirtelen kedvem támadt elfutni úgyhogy elfutottam.
Csak futottam és futottam amikor valami keménybe ütköztem. Nagyon ismerősnek tűnt, de nem láttam pontosan mert az ütközéstől a földre estem. Na ennél már csak az lenne jobb ha itt állna felettem apa vagy más, de ebbe bele se akartam gondolni hiszen végülis csak levegőzni mentem a fiúkról meg nem kell tudnia. Na igen ezek azok a dolgok amiken orákig lehetne filózni, de én nem tehettem mert egy kéz tapintását éreztem meg magamon. Amikor kinyitottam a szemem egy emberi formát láttam, jaj csak ne valami 60 éves tata legyen mert akkor eskü itt szörnyet halok. Ekkor egy ismerős hangot hallottam, csaknem? Ó, de igen ez egész biztos az ő hangja nem lehetett másé én érzem. Najó ideje felébrednem mert nem akarok csalódni hisz nem is ismerem. (Grr) Ilyen kedvembe voltam amikor mozgást éreztem méghozzá én mozogtam mert valaki felemelt a földről és kivitt a Dunapartra (?) De miért? Ezt senki se tudja csak ő. -Na jobban vagy? -Hallottam meg Gergő hangját. Igen ez Ő, nem lehet más csak Ő.
-Igen jobban vagyok. -Válaszoltam.
-Ennek örülök Maja. Ahogy kimondta a nevem az varázslatos volt. -Apropó hova hoztál Gergő? -Kérdeztem.
-A kedvenc helyemre a Dunapartra, nem ismered fel? -Kérdezte meglepetten.
-De felismerem csak...és itt félbeszakított:
-Csak mi? -Kérdezte tőlem elképesztően cukin. -Semmi. Mondtam boldogan, igen boldog voltam mert amikor belenéztem a szemébe hirtelen elöntött a boldogság.

Imádtam, hogy itt van és vigyáz rám, imádtam, hogy megismerhettem és imádtam, hogy ez mind velem történik meg. El sem hiszem, hogy ez a valóság, de ez az.
Nem akartam, hogy elmúljon, azt akartam, hogy örökké tartson. És ekkor Gergő megszólalt:
-Figyu ha jobban vagy lejönnél velem a parthoz? Ohh ez a legjobb dolog ami történhetne velem gondoltam magamba aztán nem tudom miért vagy, hogy mi vezényelt, de muszáj voltam a nyakába ugrani szóval szó szerint ráugrottam és én kis hülye azt hittem, hogy majd összeesik vagy valami, de nem. Megragadta a lábam és elkezdett futni velem.
-Jézusooom. -Kiabáltam ijedtemben. De ezt mintha megse halotta volna csak fogta tovább a lábam és futott előre én pedig szorosan átöleltem. Ezután gyorsan, tényleg gyorsan elkezdett pörgetni, igen pörgetni.
Abban a pillanatban amikor elkezdett pörgetni azt hittem ott rögtön kidobom a taccsot. De nem így lett mert épp mással voltam elfoglalva, pontosan azzal, hogy milyen cuki ez a fiú. Teljesen lenyűgözött. Nagyon jól érzem magam vele és azt hiszem az érzés kölcsönös. Már épp szédültem volna el amikor Gergő megfogta a csípőm és egy mozdulattal lerakott a földre, magával szembe. Ohh olyan romantikus volt az egész. -Na jó volt? -Kérdezte Gergő miután abba tudta hagyni a lihegést. Utána olyan dolgot csináltam amit még én magam sem hiszek el, odaléptem hozzá és örömömben megöleltem. Gergő pedig meglepetésemre visszaölelt. Úristen annyira vágytam már erre az ölelésre és végre megtörtént. Miután elengedtem Gergő derekát láttam rajta, hogy elmosolyodik és, hogy ő is akarja ezt az egészet. Egyszerűen fantasztikus volt.
Ott abban a pillanatban úgy éreztem enyém a világ és, hogy senki és semmi nem ronthatja el...Nagyot tévedtem ugyanis miközben épp a gondolataimmal voltam elfoglalva megláttam az apámat aki, hogy is mondjam nem volt valami jó kedvében. Csak ezt ne! Itt van apám én pedig egy fiúval kavargatok, remek! Időm se volt kitalálni valami elfogadható indokot, hogy mit keresek a Dunaparton egy fiú társaságában este 8-kor, de már úgyis mindegy...valószínűleg nem jött volna össze Gergővel. Ahhj pedig úgy szerettem volna. Hirtelen észhez kaptam mert apa már nagyon felénk vette az irányt. Nem is tudom ösztönből odafordultam Gergőhöz, hogy mindent elmagyarázzak neki ami nagyrészt sikerült is, de már késő volt. Apa megragadta a kezem és elrángatott onnan. Várjunk csak én nem vagyok senkinek se a rabszolgája, hogy csak úgy rángasson ezért gyorsan léptem:
-Apa engedj el! Kiabáltam mire apám csak annyit mondott, hogy hazavisz anyámhoz mert nem bír velem. -Neee apa legalább had köszönjek el Gergőtől. -Üvöltöttem majd fittyet hányva apámra sírva visszarohantam Gergőhöz.
-Gergő haza akar vinni! Segíts! -Üvöltöttem ijedten.
-Maja nyugodj meg! Oké most van az a pont ahol tényleg nem tudok megszólalni ugyanis Gergő megfogta az arcom és úgy próbált nyugtatgatni, jajj olyan romantikus volt, de ez nem az a pillanat.
-Kérlek nyugodj meg! -Szólt hozzám. Hirtelen nem is tudtam hol vagyok csak az érdekelt, hogy nem veszíthetem el őt, még nem. És ekkor ismét megszólalt: -Figyelj van egy tervem. Menj haza apukáddal, nyugi minden rendben lesz. Hadarta el én pedig amikor meghallottam ezeket a szavakat azt hittem megáll a szivem.
-Normális vagy Gergő? Haza akar vinni. -Nem fog van egy tervem, nyugodj meg és menjetek haza. Mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra. Decuki
-Menj csak! Suttogta majd elindultam apámhoz aki meglepően nyugodt volt. Apa elindult majd hátra üvöltött hogy igyekezzek. Fuhh azt hittem felrobbanok.
Amikor hazaértünk egyből a szobámba mentem természetesen sírni. Nemtudom miért van az, hogy a sors nem engedi, hogy boldogok lehessünk, hogy miért akadályoz meg minden jót. Olyan nagy baj lenne ha egyszer az történne amit eltervezünk? Ezen gondolkoztam amikor meghallottam, hogy valami idióta lent üvöltözik az utcán. Épp indultam volna megnézni, hogy ki az amikor megszólalt a mobilom. Hmm ismeretlen számot írt ki, najó felveszem nekem már úgyis mindegy. -Szia Maja te vagy az? -Szólalt meg egy ijesztően ismerős hang. -Igen én vagyok ki beszél?
-Szia Gergő vagyok itt állok a házatok előtt, gyere le és mindent elmondok köszi, szia puszi. Mielőtt még bármit is mondhattam volna Gergő rámcsapta a telefont. Oké honnan tudja a számom? Merthogy én nem adtam meg neki az biztos. És honnan tudta, hogy hol lakom? Már csak azért is le kellet mennem, hogy ezeket tisztázzuk. Viszont ahhoz, hogy  kijussak a lakásból ninjává kell változnom. (Szuper este 9-kor ninjásat játszhatok) Kimentem körülnézni és észrevettem, hogy apám fürdik mamámnál meg ordít a tv. Remek kimehetek anélkül hogy észrevegyenek. Khm visszaszívom azt amit előbb erről a sors dologról mondtam. Sikerült kikandikálnom a lakásból, majd pár perc múlva a ház előtt is voltam ahol Gergő ott állt egy motorral. (?)