A "majdnem ottalvás"

137 18 1
                                    

Miután kituszkoltam Borit az ajtón felhívtam Gergőt, hogy mindezt elmondjam neki. Ő is meglepődött, de jó hír, hogy megbeszéltem vele, hogy itt alszik ma éjjel. Nemtudom, hogy jó ötlet volt e vagy sem, de ebben a pillanatban csak Gergőt akartam. Hogy együtt legyünk és, hogy szeressen. Remélem majd ő megadja nekem azt a boldogságot amire mindig is vágytam. Miközben hűen magamhoz percekig ezen gondolkodtam benyitott Szofia, én pedig teljesen megijedtem amikor berontott. És őszintén furcsáltam is hogy itt van.
-Mit szeretnél? -Kérdeztem tök nyugodtan Szofiát. -Hát csak figyelmeztetni akartalak. -Válaszolt szomorkásan. -Mire? Kérdeztem majd válaszként elmondta, hogy ő és Andris azért szakítottak mert Bori bekavart a kapcsolatukba majd hozzátette, hogy tartsam távol Borit Gergőtől. -Figyelj az előbb ment el Bori azért mert bevallotta nekem, hogy neki is kell Gergő. -Aha, akkor ne hagyd, hogy úgy járjatok mint mi Andrissal. -Mondta szomorúan majd megölelt és hazament. Csak azt tudnám, hogy jutnak be ide az emberek amikor a kerti ajtó zárva van. Na mindegy. Felszaladtam a szobámba ahol megláttam, egy sms-t anyától amiben leírja, hogy csak reggel érnek haza, szuper tehát miénk a ház Gergővel. Gondoltam majd örömömben ráugrottam az ágyamra amin meglepetésemre egy cetlit találtam. Az állt rajta: Gyógyulj meg! Először ez a kis üzenet kifogott rajtam mivel sehogyse jöttem rá, hogy ki írta és, hogy mit jelképez. De aztán beugrott, hogy minden bizonnyal Gergő hagyhatta itt délután amikor megsérültem. Oh ez olyan cuki, szóhoz se jutok. Épp tanulmányoztam életem szerelmének az írását amikor kopogtattak. Szokásomhoz híven lerohantam a lépcsőn kezemben a cetlivel. Amikor kinyitottam az ajtót örültem a látványnak mivel az ajtóban természetesen Gergő állt. Köszöntem majd a nyakába ugrottam. Gergő az ölébe vett odavitt a kanapéhoz és lerakott rá. Megfogtam a vállát és visszahúztam magamhoz miközben ő igyekezett minnél jobban lehajolni hozzám. A szemébe néztem és megkérdeztem tőle, hogy kér e virslit. A válasza igen volt így gyorsan felpattantam és megcsináltam neki a virsliét. Ő pedig felém kezdett sétálni. Megfogta a derekamat és mélyen a szemembe nézett. -Köszi, hogy jöttél. Suttogtam neki halkan. -Köszi, hogy hívtál. Ohh annyira megakartam csókolni de...de nem tettem. Kivettem a vacsiját a mikróból majd a mustárt a hűtőből. Épp engedtem volna ki a mustárt amikor Gergő hátulról átölelt majd elkezdte helyettem kinyomni belőle mustárt. Oh istenem ez a fiú. Kibújtam a keze alatt és letettem a tányérját az asztalra. Ő leült én pedig néztem ahogy cukin eszi a kajáját. Most ahogy eddig is belemártotta a virslit a mustárba és a számba adta a falatot. Eskü ha így folytatja holnap megkérem a kezét. Eszem ágába sem volt "utálni" pedig tudtam, hogy megfog még gyűlni a bajom az ilyen Bori félékkel, de a helyzet az, hogy nagyon odavoltam érte és akárhogy is, de vele akartam lenni.
Mivel még nem voltunk fáradtak lefeküdtünk tv-t nézni. Röpke 10 perc múlva viszont nagy bajban voltunk ugyanis anyáék mégis hazajöttek miközben én ott feküdtem Gergő mellkasán az ő hálószobájukban...Amikor ránk nyitottak én úgy megijedtem, hogy a takaró alá bújtam majd nem sokkal később üvöltözést hallottam, pontosabban Rudi üvöltözött Gergővel, hogy takarodjon el a házunkból majd kirángatta az ágyból és kitessékelte. Én kibújtam a takaróm alól és újból anyával találtam szembe magam aki épp nagyokat mosolygott aha értem...
-Kicsiim *üvöltött rám anya* ő az a fiú? -Kérdezte és meglepően boldognak tűnt sőt egyenesen ragyogott a boldogságtól. -Nagyon cuki fiúd van. -Kacsintott. Én nem vágtam, hogy anya ennek miért örül aztán rájöttem hogyha anya örül Gergőnek akkor az csak jót jelent majd inkább együtt örültem anyával. Viszont Rudi nem örült. Nagyon nem. -Ki volt ez? -Támadott le dühösen. -Hát az a tegnapi fiú. -Válaszoltam dadogva. Rudi feltűnően mérges volt aminek én feltűnően nem örültem, aztán anya megcsókolta Rudit azzal a szándékkal hogy megnyugtassa. Ez sikerült is neki mivel Rudi így vonult be a hálószobába: -Na jó holnap megbeszéljük. Én hálásan átöleltem anyát és megköszöntem neki, hogy kiállt mellettem aztán felrohantam a szobámba azzal a szándékkkal, hogy felhívom Gergőt. Miután felvette rögtön elmondtam neki, hogy minden rendbe itthon és, hogy megúsztam egy kisseb vitával. Beszéltünk még egy kicsit aztán leraktam mivel úgy éreztem, hogy pár perc múlva leesik a fejem. Elmentem tusolni majd felöltözni és közben boldogan tapasztaltam, hogy Gergő és közöttem kialakult valami aminek nagyon örültem majd ezzel a tudattal együtt feküdtem le alukálni.

Minden egy sziával kezdődöttDonde viven las historias. Descúbrelo ahora