Minden egy sziával kezdődött

Szökés tetőfokon

Odasiettem Gergőhőz aki
erősen átölelt amikor meglátott.
-Szia Maja. -Köszönt.
-Gergő te meg? Mivan most? Semmit se értek! Mi ez a motor? És a számom azt honnan tudtad? És azt, hogy hol lakom? -Nyugi ne harapd már le a fejem mondtam, hogy mindent elmondok!
-Oké kezdheted. -Mondtam neki ingerülten.
-A számodat a Dominiktól tudom. Nahát erre nem számítottam.
-De neki honnan van meg? -Kérdeztem meglepetten.
-Hát honnan? Évfolyamtársak voltatok hetedikben.
-Komolyan? -Kérdeztem meglepve.
-Aha, és délután követtelek titeket apukáddal onnan tudom, hogy hol laksz.
-Folytatta.
-Az kemény. És ez a motor?
-És ez a motor az enyém.
-Mivan? Tied ez a motor?
-Igen ezzel foglak hazavinni. Ezután a mondata után már végképp lefagytam. Miután magamhoz tértem csak annyit kérdeztem, hogy te hülye vagy? -Nem. -Vágta rá Gergő.
-Most mi a baj leraktam a kreszt, van jogsim és mivel eleged van az apádból gondoltam hazaviszlek vagy ilyesmi. Én kiégtem teljesen kész vagyok...de végül belementem én hülye. Gergő rámadta a sisakot majd felvette a sajátját is. Miután felültünk a motorra szorosan átkaroltam Gergőt aki már épp indult volna, de megállítottam és leszálltam a motorról. Én erre egyszerűem nem vagyok felkészülve...még soha nem ültem motoron és nem tagadom nagyon beparáztam. Vettem pár nagy levegőt majd
Gergő felé fordultam aki most vette le a sisakját. Ő is leszállt a motorról és rám nézett.
-Mi a baj Maja? -Kérdezte.
-Semmi.
-Jólvan. Felelte majd vártunk egy kicsit amíg lenyugszok és visszaültünk a motorra.
Megadtam Gergőnek a címem és már indultunk is. Pár perccel miután elindultunk olyan dolog történt amitől kiugrott a szívem. Belementünk egy éles kanyarba én meg már azt hittem, hogy tanyázunk egyet. De végül semmi ilyesmi nem történt mivel szorosan fogtam Gergő derekát. Hmm úgy néz ki, hogy tényleg tudja mit csinál. De azt még mindig nem sikerült megértenem hogy hogy tud valaki ilyen fiatalon motorozni. Csak remélni tudtam, hogy nem történik semmi baj, de amikor körülnéztem ijedten tapasztaltam, hogy kiértünk a főútra. Hát mondanom se kell majdnem sokkot kaptam. Éppen ezért próbáltam minnél szorosabban fogni Gergőt aki halál nyugodtnak tűnt. Amikor hátranéztem nagyon megijedtem mivel szorosan követett minket egy teherautó. Ijedtemben megpaskoltam Gergő hasát, de nem reagált. Mi lesz velem ha ez elkezd itt mögöttünk izomból dudálni? Na nem azt nem élem túl.
-GERGŐŐŐ engedd előre a teherautót!!! -Üvöltöttem, de Gergő mintha meg se hallotta volna. Úristen nagyon megijedtem...azt hittem, hogy nem éljük túl, tele voltam feszültséggel amit nem tudtam és nem is akartam leplezni. Már épp vártam a hangos dudát, hogy ott helyben szívrohamot kapjak amikor minden bátorságomat összeszedve megfordultam és örömömmel láttam, hogy a teherautó eltűnt, már nincs mögöttünk. Lehet, hogy lefordult a legközelebbi elágazásnál. Ó tehát ezért nem reagált Gergő mert ő tudta, hogy ez fog történni...vagy csak szimplán süket.
És abban a pillanatban amikor kimondtam ezt a mondatot Gergő hátraüvöltött nekem:
-Tudod ki a süket.
-Mondta vigyorogva.
-Hát te! -Mondtam viccből. Épp nagyokat nevettem amikor meglepve tapasztaltam, hogy beértünk az utcánkba. 10 perce se, hogy elindultunk..
najó asszem be kell szereznem egy motort! Ezen gondolkoztam amikor hirtelen megálltunk. Döbbenten láttam meg magam mellett a házunkat. Tehát hazaértünk. Leszálltam a motorról majd kezdtem volna alakítgatni a megfelelő mentségemet arra, hogy miért járkálok haza éjfélkor egy idegen fiú motorján amikor Gergő leszállt a motorról elindult felém elvette a sisakomat és berakta valahova. Aztán visszasétált hozzám megfogta a kezem és megkérdezte:
-És hogyan tovább? Ebben a pillanatban pontosan ugyanazt éreztem mint amikor először találkoztunk. -Én nemtudom. -Válaszoltam neki és tényleg nemtudom, hogy hogyan tovább. Erre Gergő közelebb lépett és átölelt. Hmm éjfélkor a sötétben és hidegben ölelkezni a legjobb. Ezen gondolkoztam amikor Gergő hátralépett és felült a motorra. Én már majdnem sírni kezdtem miközben nyitottam ki a kaput Gergő pedig beindította a motort. Ott abban a pillanatban azt hittem itt hagy és, hogy soha többet nem látom. Csak szomorúan néztünk egymásra miközben azt hittem, hogy ott sírom el magam amikor Gergő megszólalt: -Ömm majd hívlak holnap átjöhetnél mert nem lakunk messze. Óh Mária én azt hittem összeesek olyan boldog lettem és boldogságomban csak annyit mondtam neki:
-Okés majd hívj.
Amikor beértem a kapun csak arra tudtam gondolni, hogy nagyon megszerettem ezt a fiút és már most hiányzik. Viszont amikor beléptem a házba azt hittem ott halok meg ugyanis anya ott ácsorgott a konyhába mintha várna valakire.
-Sziaaa anyuciii akit a világon a legjobban szeretek. -Köszöntem mire nem reagált semmit. Épp vettem le a cipőm amikor észrevettem anyát fölöttem. Hogy is mondjam nem lehetett vele madarat fogatni. -Hát te meg merre voltál?? -Kérdezte dühösen. -Hát az úgy volt bla bla bla...és így kerültem haza. -Magyaráztam anyának a történteket. -Dehát megszöktél apádtól? -Igen anya megszöktem mert elegem volt belőle. -Mondtam és ekkor anya szíve mintha meglágyult volna. Leültünk az asztalhoz és elmondtam neki, hogy milyen jól éreztem magam Gergővel.
-Najó, de ilyet többet ne csinálj!
-Mondta anya.
-Okés nem csinálok.
-Mondtam "jókislányosan" aztán megbeszéltük, hogy most egy ideig hanyagolom apát. Utána anya főzött egy kakaót, hogy kicsit megnyugodjak. -Köszi anya. -Köszöntem meg neki a kakaót miközben Rudi lépett ki a lenti mosdóból. Köszöntünk egymásnak és neki is elmagyaráztam a dolgokat, najó ő már megértőbb volt. Ezután már csak arra vágytam, hogy aludhassak egy jót. Ennek érdekében gyorsan megittam a kakaóm elköszöntem anyáéktól és felrohahantam a szobámba méghozzá akkora sebességgel, hogy majdnem sikerült elesnem a lépcsőn. Ezután elmentem zuhanyozni, felkaptam egy régebbi pólót és egy bugyit, befeküdtem a pihe puha ágyamba és már aludtam is.