Minden egy sziával kezdődött

Ismét a kórházban...

Miután felkeltem Gergő mellkasáról ő kérdően rám nézett és megkérdezte:
-Valami baj van?
-Igen most jöttem rá, hogy mivan.
-És mivan?
-Hát tudod...új iskola, új tanárok, új emberek nekem ott minden új lesz és kicsit elbizonytalanodtam. -Ne félj már hallod? Nem kell. Oké lehet szokatlan lesz, de ott leszek ha baj van. De nem lesz. -Biztos?
Erre Gergő közelebb ült megfogta a kezem, mélyen a szemembe nézett majd suttogva mondta:
-Figyelj én tudom, hogy nem lesz problémád mert ismerlek és azt is tudom, hogy belevaló csaj vagy. Mindenki odáig lesz tőled. Szóval nyugodj meg szépen és ne félj mert nincs mitől. -Ahj istenem annyira imádlak.  -Mondtam könnyes szemekkel hiszen úgy meghatódtam...
-Én is téged kicsim. Jaj annyira édes,  gondoltam magamban aztán újból megöleltem, de ez az ölelés ezúttal érzésekkel és szeretettel volt teli mégpedig azért mert ezt az ölelést Gergő kapta akit mindennél jobban szeretek. És érzem, hogy a suliban is még ha nem is egy tanteremben, de végig ott lesz mellettem és ha valami baj van akkor kihúz belőle. Istenem mondd, hogy ez nem csak egy álom és holnap nem arra fogok felriadni, hogy ezt az egészet csak képzeltem és hogy minden szertefoszlik. Minden amit együtt átéltünk mondd, hogy az a valóság és, hogy mindig ilyen jó lesz mert ha csak egy értelmetlen "gyerekszerelem" lesz akkor nemtudom mit fogok csinálni...

Mi Gergővel elindultunk haza mert mama rosszul lett és kórházba kellett szállítani. Emiatt nagyon rossz kedvem lett... Gergő hazáig kisért és utána ő is hazament. Hát mit is mondhatnék erről a napról. Khm egyszerre volt jó is és rossz is mivel valóra vált egy álmom, hogy Gergővel egy suliba járhassak más részről viszont ott van mama aki már nagyon idős és ha komolyabb a baj akkor valószínüleg műteni fogják ami nem fog túl sok jót tenni a szervezetének... Én nem akarom őt elveszíteni mert ő egy nagyon fontos személy számomra mert ha jól tudom ő nevelt egészen 4 éves koromig amit őszintén nem tudom, hogy csinált az ő korában. De az biztos, hogy nagyon nagyon hálás vagyok neki, mert segített engem felnevelni és ha most ő elmegy akkor az nekem, papának és anyának is nagyon fog fájni szóval nagyon drukkolok, hogy ne történjen semmi baja...

Épp valamin agyaltam amikor anya rontott be a bejárati ajtón.
-Maja öltözz! Nagy baj van.
-Mi a baj?
-Az hogy a nagyi súlyos beteg...
-Nem ez nem lehet igaz!!! De ugye nem fog tudod...meghalni?
-Nemtudom Maja. ÖLTÖZZ MÁR! -Üvöltött rám miközben a lakáskulcsot szorongatta. Gyorsan felmentem öltözni. Valami egyszerűt magamra dobtam majd leszaladtam anyához és elindultunk egyenesen a kórházba.  Közben írtam Gergőnek, hogy ha tud akkor jöjjön be ő is velünk mert valakinek ott kell lennie aki képes engem megnyugtatni mert annyi nem lesz elég, hogy: "nyugodj meg attól megnyugszol".
Szerencsére Gergő azt mondta, hogy be tud jönni aminek örültem. Viszont nagyon aggódtam mama állapotáért... és tudom, hogy anya is merthát hiába akar erősnek mutatkozni én nagyon jól tudom, hogy ő is borzasztóan retteg... Amikor megérkeztünk a kórházhoz anya azonnal felment mamához, én pedig kint megvártam, Gergőt. -Kicsiim megjöttem. -Hallottam meg Gergőt a távolból.
Nagyon megörültem annak, hogy itt van és kicsit megkönnyebbültem. -Szia kicsiiim. -Üvöltöttem kétségbeesetten majd odarohantam és átöleltem, annyira megnyugtatott a jelenléte. Nem tudom miért, de Gergő közelében kevésbé vagyok ideges, úgy látszik elég nagy hatással van rám.
Elengedtem Gergőt és halkan mondtam neki:
-Nagyon félek Gergő...mivan ha nem éli túl?
-Túl fogja oké? Ne félj itt vagyok veled! -Mondta mosolyogva.
-Nagyon szeretlek!
-Én is téged kicsim. -Mondta majd megfogta a kezem és együtt bementünk a kórházba.
Lassan, de tényleg lassan felsétáltunk a mamihoz aki kómásan feküdt. És nem nem kómában, komásan. A kettő nem ugyanaz!
-Mama hogy érzed magad? -Kérdeztem.
-Jaj Maja lehet, hogy most látsz utoljára.
-Mama ne mondj ilyet kérlek!
-Tudod aranyom...ilyen korban az ember már menthetetlen.
-Neeem tudom, hogy téged megfognak tudni menteni, TUDOM! És tudom, hogy meg fogsz gyógyulni.
-Nagyon édes vagy Maja, de most menjetek el a fiúddal köszönöm szépen, hogy jöttetek. -Mondta, de nem mozdultam csak könnyes szemekkel álltam tovább.
-Menj légyszíves Maja...nem akarom hogy így láss. Szia. És ekkor mama szeme lecsukódott ami azt jelenti, hogy...NEM MAMA NEM HALHATSZ MEG!!! HALLOD MAMA ÉBREDJ FEL!!! Üvöltöttem sírva, de mama nem válaszolt...Én ekkor hirtelen a földre estem és el se hittem, hogy végignéztem a mamám halálát...Gergő leült hozzám és szorosan megölelt, majd segített felállni és kikisért a teremből miközben én összegörnyedve igyekeztem kifelé lépkedni mialatt semmit sem láttam a könnyeimtől.