Minden egy sziával kezdődött

Rudi elhagy minket

Amikor reggel felébredtem Gergő mellett találtam magam. Oké szóval ez már komolyabb szitu. -Szia kicsim:) -Köszönt Gergő. -Szia kicsim. -Köszöntem én is majd kikeltem az ágyából és felöltöztem. -Szia most hazamegyek. -Mondtam bűnbánóan. -De nem is reggeliztél. -Válaszolt Gergő. -Nyugi majd otthon reggelizek. -És ne vigyelek el? -Jaj nem kell. -Mondtam megpusziltam és hazamentem. Nem tudom, nekem ez az egész kicsit gyors volt...én erre még nem állok készen. Gondoltam magamban miközben sétáltam vagyis inkább rohantam haza. 10 perc múlva már otthon is voltam, viszont anya is otthon volt ami cseppet sem bíztató mert hát azért mégis másnál aludtam az éjjel. Amikor beléptem a házba inkább gyorsan felosontam a szobámba mivel semmi kedvem nem volt egy újjabb vitához. Ez úgy ahogy sikerült, viszont a lépcsőn Kefe ugatott meg. Klassz mindjárt lebukok. Megpróbáltam csitítani Kefét, hmm kevés eredménnyel. A következő percben anya lépett ki a hálószobából és épp egy idegen fickót tuszkolt ki onnan aki mindössze egy szál alsóban volt. -Húzzál innen. -Mondta neki anya, én meg leültem a lépcsőre, hallgatózni. Igen bevallom nem szép dolog, de nem tudom a helyemben ki mit csinált volna. -Takarodj ez csak egy egyéjszakás kaland volt semmivel se több. -Folytatta anya. Hogy mivan, anya megcsalta Rudit?

Nem hiszem el, hogy anya ilyet tett...egyszerűen nem megy. Mikor végre elment az a pasas azonnal lerohantam anyához aki amikor meglátott egyenesen lefagyott az ijedtségtől. Lassú léptekkel elkezdtem anyám felé közelíteni aki jelenleg azt se tudta hol van, az arcábol ítélve. Mikor megálltam anya előtt és a szemébe néztem hirtelen kicsordult pár könnycseppem. -Anya mondd, hogy ez nem igaz. Szólaltam meg aggódóan. -De sajnos igaz. -Válaszolt miközben a fejét fogva leült az asztalhoz.
-De kiez anya? És honnan ismered? -Kérdeztem majd ő elmondta, hogy tegnap összeveszett Rudival és ezért elment egy bárba ahol kicsit többet ivott a kelleténél, és ezt a pasit is ott ismerte meg. -De anya tudod, hogy mit tettél? -Kérdeztem szinte már sírva, mire anya is sírni kezdett. -De és hát nagyon szégyellem magam. -Hát szégyellheted is!! -Válaszoltam, sarkon fordultam és felmentem a szobámba. Elkezdtem sírni mivel Rudi olyan volt nekem mint az édesapám, de ha ez kitudódik akkor még őt is elveszítem. Úgy éreztem, hogy egyedül maradtam és, hogy senki sincs mellettem.

Egész nap csak sírtam, és közben arra gondoltam, hogy mi lesz velem apa nélkül...hát ebbe bele se tudok gondolni. Olyan szörnyű volt ez az egész mert ha Rudi lelép tényleg apa nélkül maradok mivel az édes kedves vérszerinti apukám azóta még csak fel se hívott, hogy megbeszéljük a dolgainkat... Tehát nemes egyszerűséggel leszarja, hogy mi van velem, de ezt mindig is tudtam. Rettenetesen magam alatt voltam, és a párnámba sírtam ki magam. Gergő egész nap hívogatott, de nem volt erőm beszélni vele. Miután kibontottam a következő csomag zsepit hirtelen Gergő jelent meg az ajtómban. Gondolom átjött, hogy megnézze mi van velem. Tehát miután felkeltem a párnámból megláttam magam előtt az ijedt Gergőt. Gondolom nem értette miért sírtam így...Összeszedtem magam és felültem törökülésbe, Gergő pedig megfogta mindkét kezem és:
-Nyugodj meg kérlek! -Kérlelt, de sajnos nem ment, egyszerűen nem tudtam megnyugodni. Tovább sírtam és úgy éreztem, hogy teljesen összetörtem és, hogy ezen még Gergő sem tud segíteni mert elveszíteni egy családtagot mindig fájdalmas, de én a változatosság kedvéért most kettőt veszítettem el. Miután ezt átgondoltam odahajoltam Gergőhöz és átöleltem mert szükségem volt rá.
Ezután sikerült kicsit megnyugodnom így kikeltem az ágyamból és elindultam le a lépcsőn a "földszintre". Szinte az egész arcom piros volt a sírástól, és őszintén még most is könnyeztem. Gergő átölelt és lekisért a lépcsőn mint valami mozgássérültet. Amikor leértünk anya épp telefonált. Gergőt kiküldtem a kertbe, hogy nyugodtan beszélhessek anyával. Megvártam, hogy befejezze a telefonálást majd megszólaltam:
-Anya muszáj elmondanod neki. -Mondtam anyának miközben leültem a konyhapulthoz. -De miért mondjam meg neki? Jobb az ha nem tud róla. -Mondta halál nyugodtan. -Én komolyan nem értelek, sokkal jobb lesz ha tőled tudja meg mint mástól. Erre anya rám üvöltött hogy: -Nem mondhatod el neki!! Sértődötten annyit válaszoltam, hogy: -Ne izgulj tőlem nem fogja megtudni. Majd leszálltam a székről és megindultam a kert felé. Gergő már ott várt a padon úgyhogy leültem mellé és elmeséltem neki, hogy anyának esze ágában sincs bevallani a dolgot Rudinak. -Hát pedig ha mástól tudja meg sokkal rosszabul jár. -Válaszolt Gergő. -Tudom, de nem akarja belátni, hogy nincs igaza. -Mondtam miközben arra gondoltam, hogy mennyire fog hiányozni Rudi ha már nem lesz itt. És ekkor megint elfogott a sírás. Gergő átölelte a derekam én pedig ráhajtottam a fejem a vállára. Hát nem ez volt idáig a legjobb napom, de legalább itt van Gergő aki teljes mértékben megért engem, aminek borzasztóan örülök.