Minden egy sziával kezdődött

Együtt

Reggel miután lebicegtem az emeletről már vártam a letolást, de ehelyett az fogadott, hogy anya és Rudi halál nyugodtan kint kávézgatnak. Miután sikerült ezzel megbírkóznom leültem melléjük és csendben vártam a kiselőadást. Anya hirtelen nevetve így szólt: -Naa ne félj már. Az egészet nem értettem (még nagyon reggel van) amikor leesett az egész. Anya beszélt Rudival, hogy fogadja el ezt a helyzetet és ezért nem szídott le aminek nagyon örültem. Mondjuk ki ne örülne. -Szóvaal akkor járhatok Gergővel? Tettem fel a nagy kérdést anyáéknak és a válasz mindkettőjük részéről igen volt. Ennek úgy megörültem, hogy már hívtam is Gergőt hogy elmondhassam neki is a jó hírt.
Szóval tárcsáztam Gergő számát, de bánatomra nem vette fel. Miután megbarátkoztam a ténnyel, hogy biztos alszik még lementem reggelizni. Éhesen kutattam valami ennivaló után, amikor csobbanást hallottam a hátsókertből. Így hát a kaját félretéve kimentem megnézni mi lehetett az, de csak a szomszéd kislány Luca pacsált a medencénkben. Nem is tudom nálunk ez már mindennapivá vált, hogy átjön fürdeni. Amint megettem a reggelit újból próbáltam hívni Gergőt aki ezúttal se vette fel, csak örömömre egy bazi nagyot sípolt egyenesen a fülembe. Nemtudom mihez kezdjek, beszélni akartam Gergővel a dololgokról, de ha egyszer nem tehetem... Szomorúan ballagtam le amikor észrevettem, hogy Luca még mindig nálunk élvezkedik. (Ne értsétek félre😁) Lehet, hogy nekem is ezt kéne tennem, mert hát az élet túl rövid. Épp ezért ott kell élvezni ahol csak lehet, nem szabad a jövőn rágódni hisz az még úgyis bizonytalan. Gondoltam amikor Luca belépett a házba és hangosan köszönt nekem: -Sziaa.
-Igen Luca? -Kérdeztem. -Nem akarsz te is fürödni? -De igen. Épp mentem volna átöltözni. -Válaszoltam mosolyogva Lucának.
-Akkor siess. Mondta azzal vissza is ment a medencébe.
Gyorsan átöltöztem és a telefonomat is vittem a medencéhez, hátha közbe Gergő akarna hívni.
Nem sokkal később már nagyban igyekeztem le a lépcsőn amikor kopogtak. Öhm nem igaz miért nem tudnak békén hagyni?? Gondoltam magamba, viszont amikor kinyitottam az ajtót hirtelen elszált minden dühöm ugyanis Gergő volt. -Őőő szia Gergő. -Köszöntem neki miközben próbáltam komoly maradni. -Szia Maja. Na mizu, mi volt tegnap?
-Ja semmi csak annyi, hogy azt mondták együtt lehetünk. -Mondtam ezt olyan lazán amennyire csak tudtam. -Na az jó akkor ez már hivatalos? -Nem, amíg fel nem teszed a nagy kérdést addig nem. -Mondtam poker arccal. -Nos kedves Maja *kezdte el Gergő miközben megragadta a kezem* Istenem, de szuper volt...köpni nyelni nem tudtam. -Szóval Maja leszel a barátnőm? -Kérdezte mire lazán annyit mondtam...áh kit akarok áltatni, örömömben elkezdtem ugrándozni és tapsikolni mint egy bolond, de nem érdekelt más csak az, hogy végre megtörtént. És ekkor rájöttem, hogy nem is válaszoltam neki ezért gyorsan megcsókoltam és rávágtam, hogy hát persze. Ezután Gergő csak ott állt, nézett nézett és nézett...én pedig nem tudtam eldönteni, hogy mégis mit néz ennyire. -Amúgy jól áll ez a fürdőruha. -Vigyorodott el. Ó basszus tényleg, itt állok egy szál fürdőruhában és észre sem veszem. Gyorsan felrohantam átöltözni. Viszont mindannyian tudjuk, hogy egy kapcsolathoz két hülye kell, hát azt hiszem ünnepélyesen kijelenthetem, hogy az egyik megvan.