Minden egy sziával kezdődött

Biztos a sors keze?

Ma reggel amikor felébredtem azt se tudtam hol vagyok. És nem nem vagyok másnapos csak egyszerűen összezavarodtam. Először is itt van apa, a tegnapi akcióm után gondolom nagyon megbántottam pedig semmi ilyesmit nem akartam tenni. Aztán ott van Gergő aki...ahh hagyjuk ő csak egy idegen és az is marad. Ma kivételesen nem találtam anyát a szobámba, hogy örömömre felverjen az álmaimból. Miután túlvoltam a reggeli agyaláson bementem a fürdőbe aztán inkább kimentem mert amikor belenéztem a tükörbe fiatal lányka helyett egy élőhalottat találtam. Lementem a nappaliba és unalmamba bekapcsoltam tv-t amiben épp az Ezek megőrültek ment. Mivel szeretem az ilyen értelme veszett műsorokat reggel félálomban nézni leültem és néztem. Hű dejó, hogy az összes tele volt madártollal tiszta érdekfeszítő. Majd ha én is celeb leszek az lesz az első dolgom, hogy benevezzek ide. Klassz már úgyis azt terveztem, hogy színésznő leszek mert miért ne? Tehát ültem és poker arccal figyeltem a tv-t amikor  kopogtattak. Vagy inkább valami kapargatta az ajtót. Ezt onnan tudom, hogy amikor kinyitottam nem találtam mást mint a kutyámat Kefét. Feltehetően örült nekem. Ezután felrohantam a szobámba ahol a telefonom jelzett, hogy van 2 nem fogadott hívásom. Már kezdtem örülni, de sajna csalódnom kellett mivel csak anya volt. Ahh az rá ér. Felhúztam egy rövidnadrágot és ismét megindultam ezúttal a konyha felé azzal a szándékkal, hogy megetetem kefét. Ám a terveimet keresztül húzta valami.
Mégpedig az, hogy amikor beléptem a konyhába meglepetésemre egy cetlit találtam amin ez áll: "Jó reggelt Maja! Légyszike menj el a boltba mert kell hozni tésztát a spagettihez puszi: Anya." Hurrá, semmi kedvem nem volt találkozni valamelyik idióta "haverommal", de mivel imádom a spagettit rávettem magam. Gyorsan megetettem a kutyát és már rohantam is öltözni. (Tudom sokat rohangálok biztos valami idegesítő családi szokás) Szinte már bele kellett másznom a szekrényembe, hogy sikerüljön valami kevésbé "szekszit" elővarázsolni. Végül előkaptam egy szürke (a hangulatomhoz illő) csőnacit és egy pirosas rózsaszín színű pulcsit. Úgy gondoltam ha ebben megyek nem szólít meg senki. Hát nagyot tévedtem, mert miután kiléptem a kapunkon és mentem pár háztömbnyit odajött hozzám egy ismerősöm Dávid.
-Na szia Majácska. -Köszönt nekem pofátlanul.
-Figyelj Dávid most nincs kedvem ehhez szóval hagyjál.
-Mivan kemény volt az éjszaka?
-Röhögött ki.
-Khm gondolom ez célzás akart lenni, hogy olyan fejem van mint aki be van állva, de nem csak rohadtul fáradt vagyok úgyhogy jobb lesz ha koccolsz innen végre.
-Mert mi lesz Majácska? -Kérdezte mire megfordultam és elkezdtem fenyegetőzni:
-Az lesz, hogy eltöröm a bokád. Dávid nézett egyet közelebb hajolt és lazán annyit mondott:
-Jaj pici Majácska én azt tehetnék veled amit akarok úgyse ellenkeznél. Aha na most volt elegem, ellöktem magamtól és otthagytam a picsába. Hát nehogy azt higyje már ez a senki, hogy mindenki az övé akit csak meglát. Nah ez is megtörtént. Mivel nem akartam még valakivel találkozni ezért felszálltam a legközelebbi buszra.
A buszon nem történt semmi érdekes. Wellhellot hallgattam fülesről kb ennyi. Miután a közérthez értem észrevettem egy lányt aki elég érdekesen nézett ki. Kivágott póló, műkörmök, festett hosszú szőke haj, rövidfarmer és tűsarkú (tipikus ribi) és gondolom valamelyik csávóját várta a sok közül. Hahh nem törődtem vele csak besétáltam a boltba. Ott a Cosmopolitan a kedvenc magazinom legújabb része fogadott. Gyorsan bedobtam a kosaramba és már mentem is tovább. Meg is találtam a tésztákat, de volt kb 60 fajta amiről természetesen nem tudtam, hogy melyik a megfelelő ezért bedoptam a közepesen olcsók közül egyet és mentem is tovább az üditők felé. Kiválasztottam a kedvenc Topjoy-omat majd a kasszához érve megpillantottam a Milka csokikat. Abból is vettem egyet, méghozzá a cseresznyéset (fő az egészség). Miután fizettem bedobáltam az árut a táskámba és indultam is haza. Az úton hazafelé kibontottam a Topjoy-t és ez állt a kupakban: Biztos a sors keze? Ok. Miután ezt megpróbáltam értelmezni rájöttem, hogy valószínüleg úgyse jönne be. A nagy fenéket nem. Épp ballagtam haza amikor az egyik utcában mepillantottam Gergőt.
Ohh köszönöm sors imádlak! És...gondolom most oda kéne mennem vagy valami. Na de mivan ha nem akar látni? Vagy ha máris elfelejtett? Tele voltam ilyen bíztató gondolatokkal, de nem érdekelt úgy döntöttem, hogy belevágok. Gergő felé vettem az irányt amikor megláttam egy csajt körülötte, szép magas, barna hajú lány volt. Jaj nem...tuti a barátnője. Ezt nem hiszem el. Könnyek gyűltek a szemembe majd sírva elfutottam előttük. Tudtam, hogy nem lenne szabad beleszeretnem...

Egyszercsak meghallottam, hogy valaki a nevemet kezdi el üvöltve ismételni. Hátranéztem és megláttam Gergőt. Hirtelen elfogott a szorongás és azt se tudtam mit csináljak így bánatomban összeestem. A tenyerembe temettem a fejem és sírtam. Annyira megszerettem és akkor ezt kellett látnom. Csak ott ültem miközben patakokban folytak a könnyeim és fel se akartam állni amit Gergő tökéletesen ki is használt. A következő pillanatban megláttam magam előtt és csak arra tudtam gondolni, hogy nem akarom elveszíteni. Ekkor Gergő mintha megérezte volna, hogy mi a helyzet mert a következő pillanatban leült mellém és szorosan átölelt. Én pedig még jobban sírtam és nem értem mitől, de nem tudtam abbahagyni. Felnéztem a tenyeremből és megláttam azt a gyönyörű szempárt.
Mire összeszedtem magam és fel tudtam volna állni Gergő már előttem járt egy lépéssel és felsegített a földről.
-Mi a baj Maja? Miért sírsz? -Kérdezte.
-Gergő láttalak titeket azzal a csajjal és nekem senki ne mesélje be, hogy nem volt köztetek semmi. Erre Gergő kuncogni kezdett megsimította a hajam és elmondta, hogy ő a nővére Réka. (N.a b'z.d.m.e.g) gondoltam magamban. Én újra sírni kezdtem.
-Mégis hogy lehetek ilyen suta? -Kérdeztem hangosan. Gergő közelebb lépett és mosollyal az arcán ennyit mondott:
-Nem vagy az. Ezután rákulcsolta a kezét az enyémre és hazáig kísért.