Fej vagy írás?

8. Rész

,,-Mintha a telefonba nem ennyire szerettél volna. -motyogtam a vállába,,

-Nem is. Mert nagyon ideges voltam -mondta mélyen a szemembe nézve

-Azért ennyire nem vagyok fontos. Hiszen ott a drágalátos barátnőd

Adrien egy csúnya pillantással elhallgattatott.

-Vanessával szakítottam. A múlt héten. Szóval azt inkább hagyjuk. Viszon tudom, hogy te valójában nem is szereted Martint. Hiszen... te vagy a legnagyobb fanja. Amióta benne van a médiában, amióta megvan az első albuma, azóta figyeled minden lépését. És ez nem szerelem. Ez rajongás érte. Nem vagy több mint a többi rajongó. És én csak a hatalmas csalódástól akarlak megvédeni.

-Azt tanácsolod... hogy menjek haza?

-Igen. De a te döntésed. Csak úgy gondoltam ez nem messenger téma.

Elgondolkodtam. Ennyire könnyű lenne itt hagyni? De belátom igaza van.. hiszen... mégiscsak egy rajongója vagyok. Meg is mondták. Olyan az arcom...

-Visszajössz velem a cuccomért?

-Persze -mosolyodott el kedvesen

Én könnyes szemmel szorosan megöleltem. Örültem, hogy van ilyen jó barátom. Na persze. Ezt nagyon elhittem akkor.
Vissza mentünk Martin házába, én óvatosan nyitottam be. Felsóhajtottam. Menno már elment. Gyorsan felvettem a bőröndöm, de a kijáratnál megakadtam. Visszafordultam, fogtam egy cetlit és gyorsan leírtam Martninnak, hogy elmegyek.

-Kész vagy? -lépett vissza az ajtóból Adrien

-Persze -néztem rá szomorúan

-Na gyere ide -húzott magához miközben kiléptünk az ajtón -Ne legyél szomorú. Ennek így kellett lennie.

Mondta majd elengedte a derekam és összekulcsolta a kezünket. Én meredten bámultam magam elé, fel sem fogtam ezt a lépését. Elsétáltunk a kocsijához és amíg berakta a bőröndöm én beültem előre.
Beült mellém és elindította a kocsit.

-Majd be kell ugranunk Nijmegenbe Maxért.

-Max?? Mit csinált ott?

-Buli -forgatta a szemét Adrien

Itt nem szóltam többet. Az út csendesen telt egy darabig. Én pár könnycseppet ejtettem amit Adrien észrevett.

-Ne sírj kérlek -nézett fel egy pillanatra az útról -Nem lesz jobb hidd el.

Félreállt egy parkolóba és szembe fordult velem. Ajjaj most aztán megkapom.

-Figyelj Leah! Nem éri meg. Lefeküdtetek? -én a fejemet ráztam -Akkor meg? Nem a világ vége. Hamar túl leszel rajta hidd el nekem. És én mindig itt leszek neked. -mondta majd közelebb jött hozzám.

Én hagytam, hogy megcsókoljon. Közel sem olyan volt mint Martiné. De feleszméltem. Hát nem erre várok több mint egy éve? Martint alig ismerem. És igaza van Adriennek. Csak kihasznált volna.

-Mennünk kell tovább -toltam el magamtól.

-Igaz -mondta kicsit csalódottan és beindította az autót. A kezét a combomra rakta és simogatta a lábam. Így mentünk míg egyre hosszabb ideig tartottam lent a szemhéjam. És végül elaludtam.

Akkor keltem fel, amikor Maxot vettük fel. Full másnapos fejjel vágódott be a hátsó ülésre. Köszönés képpen morgott valamit és aludt is el.

-Szegény tisztára kész van. Én azon se csodálkoztam volna, hogy véletlenül egy másik autóba száll be -kuncogtam fel ahogy elképzeltem a jelenetet.

Valamikor megint elaludhattam, mert arra keltem, hogy Adrien cipel fel az emeletre. Közelebb húzódtam hozzá és félálomban figyeltem ahogy lerak az ágyára. Mielőtt elengedte volna a kezem megszorítottam és vissza húztam.

-Nem muszáj elmenned. -suttogtam

-Oo.. oké akkor jövök -mondta majd valamit szöszmötölt és éreztem, ahogy besüpped mögöttem az ágy. Hátulról átkarolt én meg szorosan behunytam a szemem. Nem szabad sírnom. De mégis a könnyeim versenyt futva az arcomon szaladtak le a párnára, Adrien kezére.

-Csss ne sírj kérlek -csitítgatott

Megfordultam és zokogva bújtam el a mellkhasába. Ő a hátamat simogatva nyugtatott. Egy hete még az örömtől csattantam volna ki, hogy így tart a kezében. De most? Másnak az ölelő karjaira vágyok. Ribanc lennék? Nem. Csak nem szerettem eléggé. Kezeit éreztem, hogy elveszi a hátamról. Az arcomra rakta, kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Letörölte azt a pár csepp könnyet ami az arcomon folyt le. Félhomályban bámultuk egymást. Majd közelebb jött. Tudom, hogy megint meg akar csókolni. Csak most nem fogom eltolni magamtól. Hogy miért? Nem tudom.
Nem értem miért hagyom neki. Hiszen nem lenne szabad. Martinnal még csak most szakítottam. Ha ez annak volt nevezhető.

-Miért... miért csinálod ezt? -kérdeztem kifulladva

-Mert rájöttem, hogy szeretlek... Szeretlek Leah!

Én köpni nyelni nem tudtam. Válaszoljam neki, hogy én is szeretlek? Várakozva nézett rám, de én csak lehajtottam a fejem.

-Tudod milyen nehéz nekem most -suttogtam.

-Tudom. És ezért nem is kényszerítelek arra, hogy most azonnal válaszolj. Viszont most aludjunk. Jóéjt szerelmem. -mondta majd adott egy puszit a homlokomra.
Én sokáig nem tudtam elaludni. Nem volt kényelmes. Nem Martin kezei voltak...