Fej vagy írás?

10. Rész.

,,De felhívtam Adrient is. Feszülten vártam, hogy felvegye azt a kibaszott telefont...,,

-Szia drágám, na felkeltél? -hangzott fel a hangja pár csengés után.

-Nem vagyok a drágád! Mit képzelsz magadról, hogy bemártasz a sajtónak és utána egy rossz embernek állítod be Martint, magadat meg valami félistennek? Valld be, hogy jól esett ahogy a szemembe hazudsz, hogy számára nem vagyok más csak egy rajongó. És amúgy is honnan tudod, hogy én mit éreztem iránta??

-Szóval megtudtad -mondta csendesen

-Igen és sürgősen magyarázd meg de ezt egyhamar nem fogom megbocsájtani! -ordítottam eszetlenül a telefonba.

Hallottam ahogy vesz egy mély levegőt.

-Leah.. ezt nem telefonon kell megbeszélnünk. Tudod, hogy munkába vagyok... -kezdett bele

-Akkor én most elmegyek itthonról és ha hazaérek és bármilyen ismétlen BÁRMILYEN cuccodat is nálam találom, a farkadnál fogva foglak fellógatni. -közöltem vele és indulatosan kinyomtam a telefont. Felvettem a kabátom és úgy ahogy voltam fogtam magam és átmentem Majához. Becsöngettem mire szélsebességgel nyitotta ki az ajtót.

-Jaj Istenem Leah! Gyere be gyorsan!

Én sírva rohantam hozzá és ölelgettem mint gyerek az anyukáját. Beljebb tolt miközben nem engedett szorításából.

-Eszünk nutellát és nézünk valami szörnyen rossz humorú akciófilmet. De meg kell nyugodnod és elmondani, hogy mi volt jó?

-Adrien felbaszott és közöltem vele, hogy ha bármilyét meglátom a lakásomban fel fogom lógatni -vettem egy nagy levegőt- a farkánál fogva.

Erre Maja úgy ahogy volt fogta magát és elkezdett vihogni. Eskü. Mint egy 16 éves kislány aki most jön rá, hogy az élet nem is olyan szar. Erre én is felröhögtem és együtt vihogtunk miközben ezt teljesen abszurdnak gondoltam. Az örömkönnyeimet átváltotta a sírás. Majához megint közel bújva sírtam tovább. Ő addig simogatta a kezem, amíg mély álomba nem szenderültem.

~Martin szemszöge~

Már éppen megfogtam a kocsikulcsom avval a szándékkal, hogy én elmegyek Kölnbe, de bevillant a telefonomon Maja neve. Idegesen kaptam fel a telefont.

-Ne most gyere Kölnbe

-Neked is szia -köszöntem unottan -Mert miért ne?

-Leah kiakadt. Adriennel csúnyán összeveszett. Na meg nem hiszem, hogy egy hónap után tárt karokkal várna amikor éppen elég megpróbáltatása van.

-Joo megértem.. hol van?

-Nálam. Éppen összenyálazza a kanapémat. -utalt arra, hogy alszik

-Ne engedd ma haza. Tudom, hogy nehéz ez neki. De nem tudom visszaforgatni az időt.

-Itt annyira nem is te vagy a hibás. Csak ne most jelenj meg. Így is zűrös az élete nélküled is. Most rendbe kell hozni az érzéseit. Lehet vissza fog jönni hozzád. Lehet, hogy nem. -közölte velem kíméletlenül. De ezt szerettem Majában. Elmondta amit gondolt. És legtöbbször helyesen gondolta el.

-Szerinted vissza fog jönni? -suttogtam esetlenül

-Nem biztos. Ez attól függ, hogy megbocsájt-e.

-Jólvan... elmegyek.. majd hívj ha van valami.

-Szia -köszönt el Maja majd bontotta a vonalat.

Én hangosan kifújtam a levegőt. Mint pár napja most is a dolgozó szobában voltam és csak pengettem a gitárom. Nagy tudásom nem volt benne, de lenyugtatott. Már amennyire. De ezt már kiskoromban megfigyeltem, hogy a zene jótékony hatású a lelkünket nézve.
Azért is lett meg ilyen hamar az új számom. Viszont kíváncsi vagyok, hogy most össze fognak e párosítani Dua Lipával. Vele jóba vagyok. De csak mint jó barátok. Viszont amikor az In the name of love készült, akkor jogosan gondolták sokan, hogy Bebével volt köztünk valami. Mert volt. Mégpedig az, hogy lefeküdtünk. Helytelen, hisz idősebb is nálam, de már egy csomóan átmentek rajta. Így már nem mindegy? Bár mindkettő lánynál a videóklipp elég intimre sikerült, de ez így néz ki jól. Ez kell az embereknek. Az, hogy gyönyörködhessenek ahogy két sztár egymást tapizza.

Nagy gondolkodásomat a csengő szakította félbe. Kikiáltottam, hogy nyitva, mire Menno kék szemeit láttam bekukucskálni.

-Csá tesó -emeltem fel kezem -Mi járatban szerény otthonomban?

-Hali! Á semmi különös csak beugrottam.-mondta furcsa hangnemben

-Haver te sose szoktál ,,csak úgy,, beugrani. Na lökjed mi a gáz.

Rossz előérzetem támadt. De Menn csak járkált idegesen, a kezét tördelve.

-Khm... nagyon fogsz haragudni... Szóval... Amikor itt volt Leah... És ugye kérted, hogy hozzam el. Én elhoztam.. de felidegesedtem, és féltékeny lettem. Hogy megint egy szép lány nálad köt ki és összetöröd a szívét. És megcsókoltam. Ő kirohant a lakásból. És szerintem én üldöztem el...

Egy percig sem agyaltam. Fogtam és bevertem az arcát. A haverom meg minden, de ezt az egyet nem néztem el senkinek.

-Bocs haver. De ez kijárt neked. Viszont nem miattad ment vissza Kölnbe.

-Mi? Biztos? -könnyebbült meg, miközben fájdalmasan simogatta az arcát.

-Igen. Ma tudtam meg.