Fej vagy írás?

1. Rész

Az egész avval a hülye pénzérmével kezdődött. Ha nem egyezünk meg, és nem az lesz amit dobok, nem itt tartanék. Na de szépen sorjában mindent az elejéről.

Esti szokásommá vált, hogy egy óráig ücsörgök a meleg radiátornak nekidőlve, és a legjobb barátnőmmel beszélek messengeren.
Ma sem volt másképp, csak én depis hangulatomban voltam, és eszelősen nyomkodva a telefonomat (közbe persze a legdepisebb zenéim szóltak) sírtam el bánatom neki.

Me: Nem tudom. Ketten vannak, egyik sem szeret, én mégse tudok dönteni.

Bestie: Szerintem aludj rá egyet.

Me: Azt csinálom, majdnem egy hónapja! Inkább hagyom is. Fél év múlva úgyis elhúznak innen mind a ketten valami más munka miatt.

Bestie: Tudod, hogy utánna úgyis fogtok beszélni Adriennel.

Me: Ja már mióta összejött a csajával azóta nem nagyon beszélünk. Én meg nem töröm magam. Még mindig nem tudom, mit érzek iránta.

Bestie: Tudom mit csinálj! Dobj fel egy érmét. Ha írás Adrien, ha fej Max lesz. Gyerünk menj, dobd fel, és írd meg, hogy mi.

Me: Megvolt.

Bestie: Na és?

Me: Majd máskor elmondom. És most mit csináljak?

Bestie: Nemár, hogy nem mondod el!! Amúgy meg monnd el neki!

A kezemben lévő érmét néztem. Ennyire könnyű lenne? Megmondanám neki, hogy hé fej vagy írás alapján te voltál az egyik, te lettél, az szóval most az a feladatom, hogy elmondjam neked az érzéseimet, amiket még én sem tudok.
Nem hiszem.

Hirtelen egy hangos robaj hallatszódott kintről. Én lábujjgyere állva lestem ki az ablakon, hogy mi történt. Egy autó, sőt! Egy BMW volt majdnem a házunk előtt. Úgy láttam füstöl az eleje. Leszaladtam, mit sem törődve, hogy pizsamában vagyok, felkaptam a kabátomat, egy papucsot és kimentem.
Egy fekete kabát, és sötét hajzuhatag volt előttem.

-Öhmm.. szia! Leah vagyok, látom bajban vagy. Tudok valamit segíteni?

-Nem kösz... -motyogta a srác hátra se fordulva.

-Jön egy autó. -pillantottam a hosszú utca végére.

-Leszarom oké? Elromlott ez a szar, és még a telóm is lemerült -fakadt ki a tag, még mindig háttal nekem.

-Tudok adni egy töltőt, sőt néhány szerszámom is van itthon, hátha... -próbálkoztam

Erre felegyenesedett, és hátra fordult. Alig hittem a szememnek. Ez tényleg ő lenne? Martin Garrix?? Az a Dj? Az akit évek óta hallgatok? Akinek a száma a csengőhangom? Tátott szájjal meredtem a szemébe. Meglengette a kezét előttem.

-Jól vagy?

-Öhmm persze! -motyogtam.

-Tudsz vezetni? -mért végig

-Persze. Kormányozzam be a kocsit erre a helyre amíg te tolod?

-Hát... aha -vakargatta a hátát zavartan

-Oké, csak siessünk.

Gyorsan, és hatékonyan beraktuk a kocsit úgy, hogy ne legyen útban, majd betessékeltem a házba.

-Itt vegyem le a cipőm?

-Igen, add a kabátod.

Egy szó nélkül odaadta, én felraktam a fogasra, és felfutottam egy töltőért.

-Ülj csak le. -mutattam az egyik székre az étkezőben. -Kérsz valamit?

-Egy pohár vizet köszönöm.

-Milyen telefonod van?

-Iphone... -be se hagytam fejezni a mondatát.

-Huawei töltőm van csak bocsi.-lengettem meg a töltőt a kezemben- De mit keresel itt ilyenkor Németországban?

-Igazából, éppen egy koncertről jöttem Svájcból, már itt a Köln felé vezető úton hallottam ennek a szarnak a hangját -mutatott ki az ablakon-És azt hittem elérek a kifele vezető úton egy benzinkutat.

-Figyelj, a nappaliba megágyazok neked, és akkor reggel megnézzük mi történt a kocsiddal. Nem tudod kívülről valakinek a számát?

Elhúzta a száját.

-Nem.

-Nem baj, akkor a kocsid javítására állunk rá.

-Meg sem kérdeztem a megmentőm nevét. -húzta a száját arra az iszonyúan cuki mosolyára.

-Leah Groeben

A hirtelen beállt csöndet, az In the name of love törte meg, Bebe hangjával. Én zavartan kezdtem el kutatni a telefonom után. Martin felvont szemöldökkel, visszatartott nevetéssel nézte ahogy felkapom a telefont.

-Jaj szia Maja.

-Le' hol volál??

-Uhmm bocsi csak.. -itt egy pillanatra ránéztem Martinra -a hülye szomszéd ilyenkor jött a gyümölcseivel.

-Fhuu az még ilyenkor is képes zaklatni??

Igen, ne is monnd. Viszont most megyek, mert úgy látom jön megint. Szia! -csaptam le a telefont

Martin kuncogva tette fel a kérdést:
-Gyümölcs?

-Szokott evvel zaklatni. Volt már olyan év amikor hajnali négykor csöngetett be. Komolyan mintha egy 16 éves részeg gyerek lenne olyan néha.

Ekkor már nem bírta, kiszakadt belőle a röhögés.

-Viszont tetszik a csengőhangod. A háttérképed is én vagyok?

-Ha hiszed, ha nem, nem. Majával ketten vagyunk.

-Ő az aki az előbb telefonált? -nézte a háttérképem

-Igen. Legtöbbször ilyenkor szoktuk megbeszélni a hülyeségeinket -mondtam, miközben a konyhába mentem vízért.

-Hány éves vagy?

-20

-Pont mint én? -kérdezte meglepetten

-Ha annyi vagy, akkor ja -játszottam a tudatlant

-Igaz, igaz. Senki nem ismerhet. Bár a csengőhangból ítélve...

-Jolvanna hagyjáál -nevettem fel -kiraklak!

-Ne ne ne csak azt ne! -jött hozzám közelebb és megfogta a kezem.

Nevetve fordultam el, és ágyaztam meg neki.