Fej vagy írás?

5. Rész.

,,Hamar kikeveredtünk Kölnből.,,

Martin vállán keltem. Amint felkeltem, odébb húzódtam.

-Bocsi.. -motyogtam

-Semmi baj -mosolygott rám

-Hol vagyunk?

-Hamarosan Düsseldorfba, ott a gépem fog várni, és Amszterdamba átrepülünk.

-Repülő? -nyeltem egyet

-Igen. Félsz a repüléstől?

-Igazából még nem is repültem. Leginkább azért félek.

-Nyugi nem lesz semmi gáz -mondta, majd megfogta a kezem, összekulcsolta az ujjainkat, és adott egy puszit a kézfejemre.

Vörös fejjel fordultam el. Hiszen nem nagyon adtak még a kezemre puszit. Kézenfogva vártuk, hogy beérjünk a városba.
Nagy nehezen eljutottunk egy repülőtérig. Ott gyorsan elmentünk a magángéphez, és felültünk rá.

-Nem kell izgulnod. Nem lesz hosszú az út.

-Oké -vettem egy mély levegőt, és szorosabban fogtam a kezét

Magához húzott, és adott egy puszit az arcomra. Ekkor megmozdult az egész gép, én csak mégjobban megszorítottam Martin kezét. Ő erre csak felnevetett és ezt mondta:
-Eltöröd az ujjaimat, és nem tudok majd fellépni.

-Nem kellett volna elhoznod -vigyorogtam rá

-Akkor mehetsz is ki -nézett rám komoly képpel

Kikötötte a biztonsági övemet, és felkapott a hátára.

-Hú tök jó innen a kilátás -nézte (gondolom) a seggemet

-Naaa tegyél le -ütögettem a hátát

Nevetve ment a vezetői fülkéhez. Ott két stewardess beszélgetett amikor észrevettek minket.
A lány kedvesen megkérdezte.

-Valami baj van?

-A kisasszony el szeretne menni. Meg lehetne oldani, hogy a többi szeméttel kidobják?

-Hát persze -ment bele azonnal mindkét stewardess. 

-Akkor tessék -adott oda srácnak aki nevetve fogadott el

Martin intett egyet én pedig a meglepettségtől meg sem tudtam szólalni.
A srác az fogott és elindult velem hátrafele.

-Nemáár biztos, hogy csak viccelt! Tegyél le kérlek.

-Nem. Azt mondta mész, hát akkor mész.

-De ha maradni akarok?

-Nem -nézett rám a srác komoly képpel

-Jólvan -vágtam be durcit- Martiin!!-ordítottam fel

Erre a srác elengedett, én pedig a padlón terültem el.

-Héé ez fájt! -dörzsöltem a fejem

Valaki megállt előttem, én felpillantottam, és Martin nevetős arcával találtam szembe magam.

-Ne nevess -nevettem el magam én is és felemeltem a kezeim, hogy húzzon fel.

Megfogta a kezem, de lerántottam, így szinte rámesett. Időben megtartotta magát a két kezem mellett magát.

-Túl szűk itt, hogy így lerángass magadra nem gondolod? -hajolt oda a fülemhez

-Ne kezzd megint -suttogtam vissza, miközben csak kapkodtam a levegőt.

-Tegnap leszálltam rólad. De ma nem hagyom ki a lehetőséget -mondta és mégközelebb jött hozzám.

Lehajolt és megcsókolt. Szája könnyedén nyitotta ki az enyémet. Kezeimet rátettem a nyakára, és belevezettem a hajába. Erre a mozdulatomra megremegett mellettem a keze, de még mindig tartotta magát.

-Khmkhmm -hallottam meg mögülem

Mindketten lemerevedtünk, Martin felpillantott, és vágott egy zavart mosolyt. Óvatosan felkelt, majd felhúzott engem is. Michael dühös arccal nézett ránk.

-Legközelebb ne itt csináljátok. Egy csomó másik hely van.

-Oké -vakarta meg Martin a tarkóját

-Uhmm rendben -mondtam én is

Michael vetett még egy rosszalló pillantást, majd kiment a kis helyiségből.
Vállat vontam, majd visszafordultam Martinhoz. Szóhoz sem hagytam jutni, kezeimet a vállára raktam, lábujjhegyre álltam és megcsókoltam még egyszer.

Mielőtt reagálni is tudott volna valamit, megfordultam és elindultam visszafele.

-Ez gonosz volt -kiáltott fel

Én hátrafordultam az ajtóban, és nevetve dobtam felé egy csókot. Ő elkapta, összezárta, és a szája előtt kinyitotta a kezét.

-Hmm finom volt. De még jobb lett volna, ha nem a levegőn közvetíted.

Felkuncogtam a kijelentésére, majd kisétáltam az ajtón. Visszaültem a helyemre, és alváshoz készülődtem.

-Ugye tudod, hogy nem kell ülve aludnod?

-Erre a fél órára minek menjek az ágyba?

-Háát.. háromnegyed. Hidd el jobb lesz ha úgy alszol.

-Hát jó -egyeztem bele

Martin kinyitotta az ágyat nekem, én pedig mosolyogva bújtam be a puha paplanok közé.
Szinte éreztem ahogy elzsibbad a fejem, és már dőltem is be.

Martin ébresztett fel. Csókokkal hintette be a nyakam, az arcom, és közben simogatta a kezeimet. Mordultam egyet, és átfordultam a másik olalamra. A hátam mögül hallottam ahogy Martin felnevet.

-Ébresztő csipkerózsika. Be kell kötni magad, vagy találkozhatsz a plafonnal amíg leszállunk.

-Grhmm -morogtam, és visszafordultam Martin felé.

Ő mosolyogva lehajolt, és adott egy puszit a számra.

-Jó erre érdemes felkelni.

-Tudtam én -nézett rám győzelemmel az arcán

A leszállás már nem volt olyan vészes mint a felszállás, de amint kijutottam rohantam le.

-Soha többet nem hagylak el drága föld! -tapogattam meg a betont