Fej vagy írás?

7. Rész.

,,Átkarolt én meg a mellkasára döntve néztem a filmet. Már nem is emlékszem a végére,,

Reggel viszonylag korán felkeltem. Nem emlékeztem már, hogy mikor aludtam el, talán a film közben. Martin karjai közt feküdtem és néztem az arcát. Békésen szuszogott mellettem. Néztem a hosszú szempilláit az arcát ami kipirosodik ha melege van, vagy ha valami zavarba ejtőt mond nekem. A haját ami össze vissza állt, de mégis tökéletesen. A száját ami most is pirosan virított. A borostáját ami több napos volt már és mégis ettől egy kicsit rosszfiús képet adott az amúgy kisfiús arcához.
Mélyen beszívta levegőt és közelebb húzott magához. Majd szusszant még egyet és kinyitotta azokat a csodás szemeit. Rámmosolygott amint meglátott.

-Szia szépségem -ölelt magához szorosan -a film felénél elaludtál

-Bocsi nagyon fáradt voltam

-Semmi baj édesem. Én is fáradt voltam.

-Amúgy.. miért hoztál el? Miért nem hagytál Kölnben? Ezt tegnap is meg akartam kérdezni.

-Nem tudom.. az elején megfogtál engem valamivel.

-És ha ez helytelen? Ha valaki jobb mint én?

-Lehet, hogy helytelen és az is lehet, hogy  létezik valaki jobb. De én kitartok melletted. Mert szeretlek.

-Én is szeretlek -suttogtam

Közel hajoltam hozzá és megcsókoltam. Ez olyan igazi szenvedélyes csók volt. Persze addig amíg el nem kezdett Martin telefonjából üvölteni a zene. Martin szemforgatva vette fel.

-Miaz?.... Ma?.... Rendben de előbb eldobom Leaht hozzánk... ok csá.

-Ki volt?

-Az egyik ember a kiadótól. Akadt egy kis probléma egy új számmal. Be kell mennem. De előbb akkor gyorsan eldoblak haza. Addig elleszel ott?

-Persze

-Okés akkor öltözzünk és megyünk.

Gyorsan összekaptuk magunkat és elindultunk kifele. Pont akkor kelt fel Menno.

-Hova mentek ilyen korán? -dörmögte álmosan

-Nekem be kell mennem a kiadóba, Leaht meg elviszem hozzám.

-Vigyem el Leaht én?

-Tesó megtennéd? Nekem tényleg rohannom kell

-Persze csak had igyak egy kávét.

-Okés viszont én elmegyek. Vigyázzatok magatokra! -mondta majd adott egy puszit a számra és elment.

Menno felém fordult:

-Megiszom ezt a kávét meg húzok valami ruhát és mehetünk

-Rendben én nem sietek

Megitta a pohara alján lévő kávét és elindult fel a lépcsőn.
Unalmamban leültem a kanapéra és elővettem a telefonom. Sóhajtva kinyomtam a repülőgép üzemmódot. Azonnal egy csomó SMS, hívás és egyéb értesítés futott be. Én rámentem Adrien számára és felhívtam. Második csörgésre már fel is vette.

-Hol vagy? -kérdezte köszönés nélkül

-Neked is szia -forgattam meg a szemeim -Amszterdamban.

-Érted megyek. Haza megyünk.

-Mivan? -sokkolódtam le azonnal

-Nem veszed észre, hogy csak kihasznál? Csak eldob majd mint egy darab rongyot.

-Hát eddig nem úgy tűnt mint aki nagyon akarna bántani.

-Fhuuu... Akkor legalább találkozzunk. Ma, minél hamarabb.

-Jó... mikor érsz be?

-Másfél óra.

-Oké -lediktáltam neki, hogy hova jöjjön (direkt nem Martin házát mondtam, hanem a közeli parkot) gyorsan elköszöntem tőle és leraktam a telefont.

Idegesen forgattam a kezeim közt a készüléket amikor megjött Menno is.

-Mehetünk?

-Persze

-Baj van? -kérdezte aggódó tekintettel

-Nem, semmi -erőltettem egy mosolyt magamra

Inkább nem szólt semmit, de láttam rajta, hogy nem hisz nekem. Én sem hittem el. Csöndesen telt az út Martin házáig. A liftbe beszállva viszont Menno elkezdett mindenféle butaságról beszélni, de én nem is figyeltem rá. Amint felértünk sóhajtottam egy aprót. Annyira nem szeretem a magasságot. A házban megmutatta Menno, hogy mi hol van. A hálóban leraktam a bőröndöm. Amint megfordultam ott állt velem szemben Menno. Meglepetten hátrébb léptem. Ő közelebb jött hozzám.

-Mit akarsz? -kérdeztem gyanakodva

-Tudod már nagyon elegem van, hogy mindig Martin kapja meg az összes csajt aztán meg csak összetöri a szívüket. Én jobbat tudnék neked biztosítani neked.

-Sajnálom, nem fogathatom el az ajánlatod -mondtam neki szomorúan. Azért sajnálom meg persze megértem de ez kicseszés lenne Martinnal.

De Menno nem engedett el. Egyre közelebb jött míg teljesen oda nem préselt a falhoz. Nem volt csúnya be kell vallani. Jégkék szemei csak úgy virítottak sötét hajához képest. A kezeit megtámasztotta mellettem, én összerezzentem. Innen nincs kiút. Hacsak...

Közelebb jött és megcsókolt. Én visszacsókoltam. Kezei elengedték a falat így tervem bevált. Mielőtt megfoghatott volna, kibújtam a csókból és rohantam a kabátomért. Kifele felkaptam a cipőm és rohantam a liftbe. Szerencsére pont ott volt tárva nyitva. Mielőtt bezárult volna, még láttam, ahogy Menno kilohol az ajtón és idegesen mered a csukódó liftre. Én amíg le nem ért a lift felhúztam a cipőm és kabátom. Pont 10 perc múlva úgyis ott kell lennem. Kirohantam a házból és a közeli park felé vettem az irányt. Mire odaértem már csak pár perc volt vissza. Mielőtt az életem is eluntam volna, megláttam Adrien távoli alakját. Én elindultam felé, ő szaporábban vette a lépéseket. Amint odaért hozzám szorosan megölelt.

-Mintha a telefonba nem ennyire szerettél volna. -motyogtam a vállába