Fej vagy írás?

13. Rész.

,,Max hitetlenkedve odanéz majd őrülten felvihog. Erre én is felnevetek és együtt nevetünk nyomorunkon. Majd benyomja a rádiót és mit sem törődve a kupival elkezdtük csinálni a reggelinket.,,

Miután bekajáltunk (én a pulton ülve, Max állva) elindultunk vissza a szobába.

-Huu hallod nem is kell nadrágot húznod- mondja a lépcsőn felfele menet Max (aki persze mögöttem jött)

-Idióta-morgok vissza

Erre megüti a fenekemet, én meg megfordulok és megütném, de még időben elkapja a csuklóm. Kicsit megszorítja majd a  lépcsőn (én eggyel feljebb álltam) közelebb ránt magához.

-Max.. ezt nem lehet -suttogom lesütött szemmel

-Ugyan miért nem? Adrien miatt? Vagy Martin miatt? -mondja gúnyosan a mondat végét.

-Miattam sem...

-Ahh leszarom már. -mondja majd leemel a saját fokára és nekinyom a falnak. Én el akartam nyomni magamtól. De olyan erősen odanyomt, hogy szinte minden porcikáját éreztem. Kinyitottam a számat, hogy kiabáljak, de csak a nyelvét dugta le a számba Max.

-Na cica tegnap még élvezettel faltad ezt itt -mutat a szájára

-Leszarom. Engedj

Nem reagált erre a felszólalásomra semmit, hanem benyúlt a lábaim közé és felemelt. Én automatikusan köré csavartam a lábam. Azért még sem szeretnék egy agyrázkódással a lépcső alján végezni. Újra nekinyom a falnak még mindig tartva engem. Megint megcsókol. Én sóhajtva hagyom magam.
Megszorít és elemel a faltól. Én gyorsan a nyaka köré fogom a kezeimet. Felvisz vissza a szobába. Ott ledob az ágyra és fölém mászik. Max már épp venné le a pólóját amikor megállítom a kezét.

-Kérlek Max.. ne... -suttogom halálra váltan

Szemében dühös fény csillant.

-Hát még erre sem vagy jó? Menj innen -lök ki az ágyból. Én ijedten összeszedem a holmijaimat és kislisszolok a házból. Kint a hideg van rájövök, hogy semmi pénzem nincs taxira és innen a hazaút 20 perc séta. Az ajkamat harapdáltam... Merjem felhívni? Szerintem látni sem akar már...
De minden mindegy alapon felhívtam.
Pár csengés után fel is vette. Nem szolt semmit.

-Szia Adrien... Értem tudsz jönni -csuklott el a hangom. Pedig megígértem magamnak, hogy erős maradok.
Nagyot sóhajtott.

-Hol vagy?

-A ház előtt - suttogtam megsemmisülten

-10 perc és ott vagyok -majd lerakta

-Köszi.. -suttogtam a vakvilágba

A könnyeimet visszatartva dideregtem a hideg januárban.

Hirtelen befordult a kocsija az utcába. Kiugrott belőle és idefutott hozzám. Meleg ölelésbe vont és addig bírtam. Kislány módjára felsírtam. Csak hagytam, hogy simogassa a hajamat.

-Sajnálom -suttogta

-Én is...

-Mit csinált Max?

-Valami mintha bekattant volna nála és meg akart fektetni...

-Ő mindig ilyen volt. De gyere biztos nagyon fázol.

Beültünk a kocsiba. Hazafele megbeszéltünk mindent. És rájöttem, hogy Martinnal nem működött volna. Még akkor sem ha Adrien nem zavar bele. Keserű szájízzel gondolkodtam. Soha többet nem láthatom. Mintha hideg vizet öntöttek volna rám. Egy részem ott maradt Amszterdamban Martin mellett. A másik fele meg itt próbált újrakezdeni mindent. Sírógörcs keringetett. A hiánya hirtelen kétszer annyira tört fel bennem.
De mielött rossz határozásra jutottam volna, megérkeztünk a házamhoz.

-Öhmm... Bejössz? -ajánlottam fel

-Persze

Beléptünk a házba, majd szinte azonnal eszembe jutott Maja.

-Ijj basszus. Megígértem Majának, hogy ma átmegyek hozzá. Nem baj..?

-Degogyis menj csak. Én is megyek.

-Miért mész el? -lepődtem meg

-Hát.... Maradjak?

-Akár...

Meg sem várva válaszát felszaladtam átöltözni meg egy kicsit rendbe szedni a fejem.
Leszaladtam a lépcsőn és egy puszit adva Adriennek (aki már a kanapén nézte a tvt), levettem a kocsikulcsom és kimentem a házból. Beindítottam a motort és elhajtottam.

A ház előtt egy ismerős fekete BMW parkolt. Furcsa előérzetem támadt. Bezártam a kocsit és fellépkedtem a lépcsőn. Kopogás nélkül benyitottam és felkiáltottam.

-Megjöttem!

Sehol semmi válasz. Bementem a konyhába, de nem volt ott Maja.
A nappaliba belépve megdermedtek a lábaim. A levegőt kapkodva vettem. Szívem felgyorsult. Mit keres ő itt?  Egyáltalán miért itt? A kérdések százával rohamoztak meg engem.

-Te mit keresel itt? -kérdeztem furcsán magas kislányos hangon.

SZIASZTOOK! Ma dupla résszel fogjuk megünnepelni Martin SZÜLINAPJÁT. ÁÁ EL SEM HISZEM, HOGY MÁR ITT IS VAN. Na a másik részt ilyen délután felé várjátok❤❤❤❤ jó olvasást