Soulmates

A meghallgatás

-Jó napot! A meghallgatásra jöttem.-Abigail hangja egy kicsit remegett.

A középkorú nő, aki az ajtót kinyitotta megvetéssel végigmérte, majd megszólalt:

-Kövessen kérem.

A lány elindult az ismeretlen hölgy után.

Reggel, amikor megérkezett az étterembe egy neki címzett doboz várta. Mikor kinyitotta egy fehér csipkés nyári ruhát talált benne, melynek hosszú ujjai lehetővé tették, hogy elrejtse a csuklóját. Nem gondolta volna, hogy Gwendolyn tényleg komolyan gondolta az este mondottakat.

-A folyosó végén jobbra-közölte unottan a nő, majd eltűnt a lány mögött.

Abigailnek fogalma sem volt, hogy mit keres itt. Nem is értette, hogy miért jött el...legalábbis ezt mondogatta magának...igazából pontosan tudta...Gwendolyn miatt...
Kopogott az ajtón.

-Jöjjön csak!-jött az ordítás a másik oldalról.

Amikor belépett a szobába egyből kiszúrta a nőt, mellette a férjével. Szóval ez az egész meghallgatás igazából neki lesz.
Mason felállt, és odasétált hozzá.

-Üdvözlöm Mason Crosby vagyok, ő pedig itt a feleségem Gwendolyn!-köszöntötte kedvesen a férfi, majd kinyújtotta a kezét.

A lány próbált nyugodt maradni, miközben megragadta.

-Abigail Mitchell Uram, nagyon örvendek!

Mason visszaindult az asztalhoz, így Abigailnek volt ideje Gwendolynra nézni. A nő úgy mosolygott, mint a tejbetök.

-Kérem foglaljon helyet!-hallatszott a férfi hangja.

A lány engedelmesen a székhez ment, és leült rá.

-Tehát Mrs. Mitchell ha jól tu....

-Elnézést csak Miss...

Mason összeráncolta a szemökdökét.

-Ön nincs férjnél?-a hangja furcsán csengett.

Gwendolyn nyelt egyet. Abigail próbálta menteni a menthetőt.

-Nos, még nem, ugyanis, még nem találtam meg a lelkitársam. A neve a csuklómon van, de valamilyen oknál fogva még nem jelzett...

A férfi még ígyis kétkedve figyelte.

-Megmutatná a tetoválását ha megkérem?

A lány teljesen lesápadt. Izzadni kezdett. A nő szemei is elkerekedtek a férje kérése hallatán.

-Én...nos...ez egy intim dolog...-a hangja remegett.

-Kérem...-a férfi nem tágított.

Abigail elkezdte felhúzni a ruhájának az ujját. A szíve dübörgött. Már épp azon gondolkozott, hogy hogyan rohanjon ki a házból, amikor Gwendolyn felkiáltott.

-Szívem, valóban illetlenség ilyet kérni egy hölgytől.

A lány mozdulata megfagyott. Masonre nézett. A férfi még mindig őt nézte. Áthatóan. Mintha belelátott volna a lelkébe. Mintha tudta volna, hogy hazudik. Aztán pár másodperc után elmosolyodott.

-Igazad van Drágám. Nagyon sajnálom Abigail, csak tudja, manapaság senkiben sem lehet megbízni.

A lány megkönnyebbültségét egy mosollyal elrejtette.

-Semmi probléma Uram, teljesen igaza van. Akkor visszatérhetnénk az interjúra?-Abigail igyekezett minél messzebbre távolodni a tetoválásos témától.