Soulmates

Az éjszaka

Egy szobában állt. A falakat kellemes virágminta borította, amikor körbenézett egy számára ismerős alakot pillantott meg. Odalépdelt hozzá. A hasonmása nyári lenge ruhát viselt, mely kihangsúlyozta vonzó alakját. Megpróbálta megérinteni, de a kezei átmentek a rajta.

-Gwendolyn!-hallatszott az édesapja kiáltása az ajtóból.

A nő feléfordult, csakúgy mint a mellette álló hasonmása.

-Hol van? Mit tettél vele?-ordította mérgesen a lány.

A férfi közelebb lépett hozzá, majd az arcába hajolt.

-Az a lány nem volt elég jó neked!-mély hangja szinte kitöltötte a szobát.

Gwendolyn ide-oda kapkodta a fejét. Nem tudta kiről volt szó.

-Én szeretem azt a lányt! Szeretem Abby-t...-a hasonmás már majdnem sírt.

Az apja arcon csapta.

-Az ő neve van a csuklódra írva?-kérdezte idegesen. Miután a lány nem válaszolt újra feltette a kérdést, de most már lágyabban.-Gwendolyn...ő a lelkitársad az univerzum szerint?

A hasonmás arcán már folytak a könnyek. Gwendolyn még lélegezni is alig mert.

-Nem...nem ő az...-válaszolt megtört hangon.

A férfi megsimította az arcát.

-Hogy hívják a kiválasztottadat?

A hasonmás ránézett a csuklójára. Gwendolyn ereiben megfagyott a vér. Nem akarta hallani a férje nevét.

-Mason...

A nő sírni tudott volna. A hasonmása üveges szemmel az édesapjára nézett, aki kedvesen mosolygott rá.

-Bizony Kicsim. Hogy őszinte legyek már szerveztem is vele egy találkozót. Lent vár a hallban...de gondolom ezt te már érezted...lüktetett a csuklód igaz?

Gwendolyn tudta, hogy a hasonmása hazudni fog. Ő is ezt tette volna...

-Igen...persze-válaszolt tettetett boldogsággal a lány.

Az apja megölelte.

-Tudod, hogy én csak a legjobbat akarom neked Gwendolyn, mert szeretlek...

A nőnek hányingere volt. El akarta ordítani magát, hogy megmondja a hasonmásának, hogy azonnal induljon Abby után, hogy keresse meg akárhol is van...de nem jött ki hang a torkán.

-Én is szeretlek Apa...

Gwendolyn hirtelen felült az ágyban. Mindenfelé kapkodta a fejét, míg tudatosult benne, hogy csak rémálma volt. Érezte, hogy a teste izzadtságban úszik, viszont a hidegebb éjszakai levegő libabőröket varázsolt a bőrére. Oldalra pillantott. Mason békésen aludt mellette. Nem bírt ott maradni...el kellett jönnie. Halkan kimászott az ágyból, megdörzsölte a szemét, majd elindult lefelé a lépcsőn a nappaliba. Sokszor gyötörte álmatlanság. Valamiért nem tudott aludni. A rémálmok nála mindennaposak voltak, azonban a mostani nem álomnak tűnt...inkább egy elfeledett emléknek...
Amikor beért a nappaliba begyújtotta a kandallót. A felcsapó lángok megnyugtatták. Mindigis szeretett a tűzzel játszani... Maga mögött lépteket hallott. Megfordult, és Abigaillel találta szemben magát. A lány hozzá hasonlóan rövid pizsama shortot, illetve kinyúlt pólót viselt. A szokásosnál is rendezetlenebb göndör haja a kandalló fényében vöröses árnyalatban játszott, míg orrán viszonylag nagy keretes szemüveg foglalt helyet. A feje fáradtnak tűnt.