Hetalia: Romano x Reader ((BEFEJEZETT))

9. Fejezet

~~~Pár perccel ezelőtt~~~

"Fratello megyek veled hogy ne félj annyira! Vee~" Nyugtatta Feli a bátyját.

"Gyere..."

~~~Házatoknál~~~

"Jó kopogj és kész..." Mondta Lovi és előre engedte a testvérét.

"Jó.." Mosolygott ördögien Feli majd azzal megnyomta a csengőt és elfutott a házad előtti bokorba.

"M-Mi!?"

"Egyedül is megoldod fratello~" Biztatta Lovit, a házad előtt lévő borokból.

"HOGY LEHETSZ ILYE-" De mielőtt Lovi be tudta volna fejezni a testvére szidását az ajtó kinyílt.

"Igen..?" Kérdezted gyengén takaróba bújva mint egy hernyó és vakarva a szemed. Majd amikor kinyitottad az ajtót megláttad Lovinot és hirtelen lefagytál.

"..."

"..."

Majd hirtelen rácsaptad az ajtót, és bentről mondtad neki. "Menj el.."

"HUH?" 'Mi baja van ennek..? Tettem volna valamit? MINDEGY NEM IS ÉRDEKEL. FELŐLEM HALÁLOS BETEG IS LEHET HA ENNYIRE NEM AKAR ITT.' Gondolta Lovi és menni készült de amikor a bokor mellé ért a testvére egy szúró pillantást vetett rá és visszament az ajtóhoz, majd újra kopogott.

Megint kinyitotta a hernyó.

"M-Mondtam hogy menj el..." Mondtad neki félig kinyitott ajtóval.

"Miért?"

"M-Mert.... ~~~" De a végét már nem hallotta Lovi mert szinte dünnyögtél.

"Mi az ragazza? Beszélj már rendesen.."

"Mondom azért mert nem akarom hogy elkapd vagy valami...!" Mondtad majd bezárni akartad az ajtót de Lovi odatette a lábát.

"Megleszek. Most pedig engedj be."

"Jó..." Mondtad majd beengedted és lefeküdtél a nappaliban a kanapéra.

"Jó. És mid fáj?" Kérdezte Lovi és azzal leguggolt hogy szemkontaktusban legyetek.

"A fejem..." Nyögted, majd fejedre húztad a takarót.

"Jó először is mérjük meg a lázad.."

"Lovi?" Kérdezted, mire Lovi kiakarta javítani Lovinora de most az egyszer hagyta.

"Igen?"

"Hogy tanultál meg így gondoskodni másokról?"

"Hogyhogy hogy? Úgy hogy van egy felelőtlen öcsém úgy. Most pedig nyisd ki a szád." Mondta neked majd a szádba nyomott egy lázmérőt. Egy kis idő múlva csipogott is.

"38,1... Oké ragazza feküdj le." Mondta majd felállt. Te bólintottál majd próbáltál aludni.

Álmodban is lázas voltál. De olyankor anyukád gondoskodott rólad. Mint a régen, mézes jeget adott neked. Egy kis könny szökött le az arcodról. Hiányzik neked.

Álmodból az ébresztett fel hogy valaki kinyitja a szád és beletesz valami édeset.

"Hmm..?" Ültél fel majd ízlelgetted amit kaptál Lovira nézve. "Ez mézes jég..!" Mondjad majd nyitottad a szád hogy adjon még neked.

"Igen.. Ezt szoktam öcsémnek is adni. Szólj ha zavar." Mondta ma adott neked még egyet.

Kicsit kuncogtál majd megszólaltál. "Lovi emlékeztetsz anyára.."

"H-HUH!?" Vörösödött el Lovi. "M-mindegy.." Mondta majd eltakarta az arcát. 

"Mi ez az illat..?" Szagolgattad a levegőt, azaz próbáltad a bedugult orroddal.

"Ah.. leves.."

"Milyen..!?" Lettél egy kicsit izgatott.

"Paradicsom.."

"G-Gondolhattam volna.. Hehe.." 

"Megyek meg is nézem neked. Itt marad." Mutatott rád.

"N-Nem vagyok egy kutya.." Mondtad neki majd nézted míg elmegy. Majd oda jött Toma hozzád.

"Tomaa!~" Mondtad boldogan és felvetted a macskát.

"V-várjunk csak. A macskák el tudják kapni a betegséget?" Kérdezted és bizonytalanul kezdted tartani, mintha le akarnád tenni.

"Nem hiszem, nyugodtan játszhatsz vele." Jött vissza Lovi egy tál paradicsom levessel.

"Tessék." Mondta Lovi és tartotta neked a tányért.

Szótlanul ültél.

"Ragazza.. Ne mondd hogy enni se tudsz egyedül.."

Kis ideig csöndbe voltál majd bólintottál.

Lovi sóhajtott egyet majd megszólalt. "Rendben nyisd a szád.." Mondta majd a kanállal közeledett hozzád. Te boldogan megetted a levesedet majd játszottál egy kicsit Tomával még.

"Ragazza kezd sötétedni.. Családod mikor ér haza?"

"Bátyám fog olyan fél óra múlva."

"Rendben akkor én megyek is." Mondta Lovi felállva de te megfogtad a karját.

"L-Legalább azt megvárod hogy elaludjak..?" Kérdezted őt és nem tudtál a szemébe nézni.

"...Rendben." Mondta majd visszaguggolt melléd és nézte ahogy becsukod a szemeidet.

Pár perc eltelt és te elég csöndbe voltál. Lovi azt gondolta hogy alszol.

"Mennyivel csöndesebb így.." Nézett téged. "Ragazza.." Mondta majd halkan megszólalt. "Ti amo.."

Csönd.

"Én is szeretlek.." Szólaltál meg csukott szemmel.

"HUH TE ÉBRE-!?"

"Fufufu.. Én is szeretlek te repülő kenyér.." Mosolyogtál magadba.

"Ugh.. Persze hogy álmodik ez a nyomorék." Mondta Lovi majd lassan felállt.

Amikor hallani lehetett hogy a bejárati ajtó becsukódik, akkor kinyitottad a szemeid és elvörösödve takartad az arcod... 

Mivel egész végig ébren voltál.

Húha fordulat. >:33 Remélem tetszett. ;u;

Szótár:

Ti amo~Szeretlek

Majd találkozunk! Ciaooo~