Hetalia: Romano x Reader ((BEFEJEZETT))

Utolsó fejezet.

"Papa! Ez meg mi?" Ment oda Lovihoz kislánya, míg takarították a garázst. 

"Ah! Ez de régi.." Nézett Lovi a levélre amit oda hoztak neki.

"Mi ez?" Kíváncsiskodott a lány a válla felett.

"Ah ez egy levél, tudod.." Nézett a levélre mosolyogva.

"Levél..."

"Igen levél!" Emelte fel a kislányt, és felültette a nyakába.  "Valaki olyantól kaptam aki nagyon fontos a számomra, tudod." Nézett rá mosolyogva.

~Visszaemlékezés~

"Azt mondta Toni elástátok órák után ugye? A kapszulát." Néztél Lovira mosolyogva haza fele menet.

"Ja..." Szorította meg a kezed szomorúan. Mintha nem akarná soha elengedni. "Tudod neked is bele kellett volna tenned valamit... Hisz végül is neked csináltuk ragazza.." Folytatta szomorúan, míg ballagtatok a házad felé. 

Gyengén felkuncogtál. "Neeem ez így jó. Nem mintha zavarna. Úgy is kevesebbet voltam veletek mint egy év nem igaz? Egy idő után úgy se fog senki sem emlékezni olyasvalakire aki elköltözött." Mondtad mosolyogva és a földet bámulva.

"...Nem.. Ez nem igaz." Mondta Lovi egyre szomorúbban. A szavaid, az hogy azt hitted mindenki el fog téged felejteni szinte fájtak neki.

Megálltál, és rá néztél. Majd nevettél

"Pfff.. Lovi tudsz te kedves is lenni ha akarsz..!" Fogtad a hasadat a nevetéstől.

"M-MI!? N-Nem..! Nem mintha kedves lennék vagy valami ilyesmi...!" Vörösödött el Lovi.

Mentetek tovább, és elértetek a házatok ajtajához.

Bemenni készültél majd az ajtó előtt megálltál.

"Tessék.. Ezt vedd el." Adtál oda neki egy levelet. "Ez.. Az idő kapszulába! Nyisd ki olyan 10 év múlva oké?" Mosolyogtál rá.

"..Ragazza.." Nézett szomorúan a levélre Lovi.

"O-Oh és erm.. M-Még valami..." Vörösödtél el. Közelebb mentél hozzá, és egy csókot nyomtál a szájára.

Lovi azt viszonozta majd elköszöntetek, és bementél az ajtón.

~Visszaemlékezés vége~

Lovi a lánya előtt állt és kinyitotta a levelet.

'Azon az egy papíron minden szó óvatosan van írva tőled felém..' Nézte a papírt, míg olvasta a levelet. 

'Mindig élveztem azokat a perceket amikor beszélgettünk, veszekedtünk vagy egyszerűen zavarba jöttél. És mindig arra vártam nap mint nap, hogy veled beszélgethessek.' Gondolta. 'És aztán..' 

"Akkor hát! Vigyázz magadra!" Állt a leveledben.

"..Utóirat: Nagyon nagyon szeretlek." 

"Mit ír?" Kérdezte boldogan a kislány.

"Azt írja szeretet!" Mosolygott a lányára Lovi.

"Szeretet?" 

"Azt jelenti hogy valaki NAGYON fontos. Mint te!" Bökte meg az orrát, míg a lány nevetett. 

'Amikor becsukom a levelet, amit tőled kaptam 10 évvel ezelőtt...'

"Fontos!"

"Igen fontos!" Nevetgéltek együtt a kislánnyal.

'Ott leszel mellettem, az asztalon feküdve, kikészülve az idegességtől...'

"M-Miért van még meg az a levél..? Tee... Hajj.. A-Annyira zavarba ejtő.." Mondtad vörös fejjel, amit lehajtottál az asztalra.

"Hehe! Mama vörös mint egy paradicsom!" Mosolygott a lány.

"I-IGEN EGYÜNK AKKOR PARADICSOMOT...!" Terelted gyorsan a témát.

"Rendben.. Együnk." Mosolygott Lovi rátok, míg nézte ahogy bementek a konyhába.

"Ti amo bella."