Hetalia: Romano x Reader ((BEFEJEZETT))

28. Fejezet

Miután álomba sírtad magad, feldagadt szemekkel keltél.

"Hajj.. Így biztos észre veszik hogy sírtam.." Néztél a tükörbe, és próbáltad mindenhogy eltüntetni a dagadást.

"[Becenéév!]~ Megjöttem!" Nyitotta ki az ajtót lent a bátyád.

Hirtelen megugrott a szíved. Mérges voltál rá. Nagyon. Beszélni sem akartál vele.

'Ha többet akarsz tudni kérdezd [Bátyád neve]-t.' Csengettek apád szavai a füledben. Ezek szerint bátyád tudott róla..? Nem tudott volna oda nyögni neked valami infót..?

~Visszaemlékezés~

"Sz-szia Apa..!" Vetted fel a telefont elég gyorsan.

"Oh. [Név]." Szólalt meg a vonal másik végén érdektelen hangon az apád. "Beszélni szerettem volna veled."

"I-Igen..? Miről?" Kezdtél félni. Sose jó hogyha a szüleid azt mondják 'beszélni akarok veled.' nem igaz?

"Láttam javultak a jegyeid.." Mondta tovább.

"I-Igen..!" Csillogott hirtelen a szemed. Figyelne rád? Dicsérni akar téged!? Annyira boldog lettél hirtelen hogy az apád aki alig szól hozzád csak néha néha, meg akar téged dicsérni.

"Igen.. Ez most nyűg lesz..." Hallottad sóhajtozni.

'Huh..?' Gondoltad magadba. Hogy érti ezt..? Nyűg..? Miért nyűg az, hogyha most egyszer jól tanulok..?

"Nem gondoltam volna hogy tényleg komolyan veszed... Hát kár érte nincs igazam?" Hallottad halkan nevetni. "Mindegy. Továbbra is igaz az hogy elköltözöl a városból." Folytatta.

A szívedet lenyomta egy hatalmas ólomgolyó.

"D-de ugye továbbra is az.. H-Hogy ha nem t-tanulok r-rendesen..!?" Próbáltad menteni a menthetőt.

"Nem. Hónap végén elköltözöl a városból."

Lefagytál. Érezted a könnycseppet a szemedben. Miért teszi ezt..? Miért jó ez? Hányadik iskola ez, ahonnan el kellett jönnöd..? Még is ezt hiányolnád a legjobban.

"D-De hát nem ez volt megbeszélve..!" Mondtad kiakadva. Most életedben először beszéltél így az apáddal. Hallottad a meglepődöttségét a túl vonalon.

"Mióta van neked jogod ahoz hogy így beszélj velem..? Tudtommal nem te vagy a felnőtt kettőnk közül." Mondta kissé mérgesen.

"..."

"Most leteszem. Dolgom van. Ha több dolgot szeretnél megtudni kérdezd [Bátyád neve]-t. Viszlát." Köszönt el és tett le.

Pár percig nézted a telefonod, majd pár könnycsepp esett a kijelzőre.

"..Utálom ezt az embert.." Gömbölyödtél össze az ágyon és elaludtál a sok sírás közepette.

~Visszaemlékezés vége~

Felöltöztél és  lesiettél a lépcsőn, majd a bejárati ajtóhoz vetted az irányt.

"Legyél j-" De a bátyád nem tudta befejezni mivel bevágtad magad után az ajtót.

"...?" Nézett még utánad a konyhából.

Suliba menet nem is gondolkodtál máson, csak azon hogy hogyan tudnád meggyőzni még is apádat, hogy mondjon le erről a dologról.

"Bella!~" Ölelt meg hátulról Feli.