Hetalia: Romano x Reader ((BEFEJEZETT))

Rossz nap

Egy meleg nyári nap volt, és épp csengettek az ajtódon.

Letetted a macskát az öledből, és kinyitottad azt.

"Hey Lovi!" Köszöntél neki egy mosollyal.

Kicsit szomorúan tűnt amikor kinyitottad, de amint rád nézett elmosolyodott egy kicsit.

"Ciao bella." Mosolygott rád, míg beengedted. 

"És mi szél hozott erre drága barátom?" Néztél rá, míg becsuktad az ajtót.

"Kell ok..?" Fordult feléd majd az ajtóhoz szorított és vigyorgott. "Látni szerettelek volna.."

"A-AH OKÉ." Vörösödtél el, és furcsán mosolyogtál kerülve a szemkontaktust. "A-AKKOR ERM.. M-MILYEN NAPOD VOOLT? HEHE."

"Oh igaz is.." Száradt le a mosolya, és elengedett téged, majd eltávolodott. "Szörnyű." Vette a konyha felé az irányt.

"Hogyhogy..?" Nézted őt, míg ment evett egy paradicsomot, és a konyhába is maradt, míg te várva arra hogy panaszkodjon leültél a kanapéra, macskával a kezedben.

"Először jött a hülye öcsém, hogy a krumpli huszár ismét csinált vele valamit.. Aztán pedig amikor oda mentem ahoz a hülyéhez, akkor jött a hülye bátyja, krumpli huszár fehér hajjal, és ott pofázta hogy 'Nézz rám tök menő vagyok!' És közbe ott szartam le ahol van.." Csámcsogott mérgesen Lovi a konyhába, míg te csendesen hallgattad őt káromkodni.

"Aztán megjelent az Ikea Lord hogy hol a felesége mondom HONNAN AZ ISTENBŐL TUDJAM!? Aztán megjelent az ikea lord csak fehér sapkában, kisebb volt és lila szeme volt, és állítólag ő a 'felesége' aztán jött az a hangos csávó, aki folyamatosan hamburgert köpköd míg ordibál, veszekedett a szemöldökössel, hogy milyen öreg, esküszöm úgy éreztem, hogy én vagyok a felnőtt ott!" Folytatta.

"Aztán jött Toni, piszkálni, hogy miért káromkodok ennyit, és hogy miért vagyok ilyen bunkó!" Mondta majd csönd.

Tudtad, hogy Lovi az olyan, hogyha rászólnak hogy bunkó, azt nagyon a szívére tudja venni.

Lovi azt már nem mondta el, hogy van ország, aki csodálkozik hogy miért vagy még együtt vele.Őszintén ettől tartott a legjobban. A viselkedése miatt fogod őt ott hagyni..?

A házat csend lepte el, és mást nem lehetett hallani, csak a macska dorombolását az öledben, és a paradicsom csámcsogást.

Majd tudtad hogyan tudnád felvidítani a kis mérges olaszt.

Felemelted a macskát, hogy szemkontaktusban legyen veled és megszólaltál, úgy, hogy biztos legyél abban hogy Lovi is hallja.

"Tudod Toma, Lovi nagyon kedves!" Mosolyogtál a macskára. és Lovi fülelt. "Például, amikor az öccsének valami baja van, vagy nekem vagy bárkinek, képes mindent eldobni a keze ügyéből, hogy menjen segítsen nekik!" Nevettél, míg Lovi vörösödött, de nem jött ki a konyhából, hanem csak figyelt csendben.

"Emlékszem, amikor Feli hívta őt, hogy segítsen neki leszűrni a tésztát, és képes volt oda menni csak ezért..! Nem aranyos?~" Nevettél, míg mondtad a macskának. "Nah meg nem csak ezért aranyos. Az a tincs is ami hogyha beszélek hozzá, akkor szívecske formát alkot! Meg hogy mindig olyan morcos." Folytattad.

Lovi vörösebb volt, mint a paradicsom amit eddig evett. Gyorsan megrázta a fejét,és evett tovább, próbált figyelmen kívül hagyni téged.

Vigyorogtál, és mondtad tovább. "Hehe. Ezért is nagyon szeretem! Meg azért is hogy amikor azt hiszi senki sem figyel, énekel!" Mondtad vidáman.

Hallottad, hogy Lovi hirtelen fuldoklani kezd a paradicsomba, amitől muszáj volt nevetned. Majd gyors léptek.

"M-MIRŐL BESZÉLSZ!?" Futott ki a konyhából és rád nézett, míg te a kanapén ültél. "EZ NEM IS IGAZ!" Mutogatott vörös fejjel. "T-TUTI AZ A PARADICSOM MESTER MONDTA HOGY MONDD EZT!" Hisztizett.

'Egy két másodperce te is paradicsomot ettél..' Jelentetted ki magadba boldogan, de ahelyett hogy mondtál volna valamit megköszörülted a torkod.

"Bouno tomato, Bouno tomato, bouno bouno oo!~ Tomato!~" Kezdted el énekelni.

Lovi meglepődött fejjel vörösödött tovább.

"Ka agete midori sagete toma-toma-tomato!~" Folytattad.

"E-ELÉG!" Szólt rád.

"Pasta ni wa tomato daro, Pizza ni mo tomato daro-" Folytattad.

"Elég elég eléág eeelééééég!" Mondta tovább míg gyorsan leült melléd, és meredten bámult rád.

"Miwaku no akai tesoro tomato daisu-" De mielőtt be tudtad volna fejezni Lovi gyorsan megcsókolt.

Amilyen gyorsan történt olyan gyorsan is húzódott el, és nézte ahogy szép lassan elvörösödsz.

"Nahát elhallgattál." Vigyorgott rád gúnyosan.

Hirtelen észbe kaptál, és tovább vörösödtél. "E-EZ NEM VOLT FER!" Sírtál neki.

"Fer? Vannak itt szabályok?" Nézett rád. "Amúgy meg.." Távolodott el egy kicsit és hátra dőlt a kanapén a fejét takarva. "Az a 'Ezért szeretem' rész az is igaz volt..?" Vörösödött el.

Elmosolyodtál és megölelted. "Persze!" Mondtad vidáman. "Szeretlek!" Mosolyogtál.

Lovi boldogan bólintott, mondjuk kívülről úgy nézett ki mint mindig. "Én is téged.." Fogta meg a kezed.