Hetalia: Romano x Reader ((BEFEJEZETT))

Lovi..?

Haza értél és ledobtad a táskád.

"Megjöttem!~" Mondtad vidáman. 

Semmi válasz.

Csodálkoztál is, hisz ilyenkor már Lovi ide jött volna hozzád.

Megvontad a vállad. Lehet nem hallott téged a TV-től vagy a furcsa női hangoktól a szobátokban, vagy a mosógéptől.

Leültél a TV elé majd valami hirtelen valami elpattant. F-Furcsa női hangok a szobátokban..? Tudtoddal te vagy a házban az egyetlen nő itt...

Felálltál gyorsan, és amint közelebb mentél a szobához, szanaszét hevertek ruhák. Felvettél egyet.

"Hmm.. Ez nem az enyém.." Jelentetted ki magadnak, majd tovább mentél a szobához. Amikor az ajtóhoz értél kinyitottad azt és ártatlanul bekukkantottál.

"Hé Lovi nem tudod ki ruhái eze-" De mielőtt befejezted volna a mondatot, megláttad hogy Lovi egy barna hajú lányt fog le épp.

Lovino rád nézett és elvörösödött. "V-Várj [Név] meg tudom magya-" Kezdett bele zavartan.

Furcsán néztél rá. "Oh itt van a lány éned és veszekedtek?" Néztél rá ártatlanul.

A lány alatta kiszabadult és büszkén mosolygott. "Igazán félreérthetted volna!~" Suttogta neked lehangoltan majd mögéd bújt.

"N-Neked.." Nézett rád. "NEKED EZ HOGY JÖTT LE.." Fagyott le.

~Vissza emlékezés~

Lovi épp a konyhában főzött amikor is kinyílt a bejárati ajtó.

'Ilyen hamar haza ért volna..?' Gondolta magában, majd amikor kinézett a konyhából, látott egy barna hajú lányt, hajában egy tinccsel kiállva.

"Te ki az isten vagy.." Nézett rá zavartan és mérgesen.

A lány maga mögé nézett, és megijedt. "AH BEHATOLÓ A HÁZAMBAN." Állt fel hirtelen.

"Erm. Már ELNÉZÉST. De ez az én házam." Nézett rá.

"Te meg mi a retekről beszélsz..? Itt élek a barátommal." Nézett rá mérgesen a lány.

"UH. MÁR ELNÉZÉST. De én élek itt a barátnőmmel." Mondta vissza Lovi mérgesen majd sóhajtott. "Könyörgöm mondd nekem Istenem hogy nem valami másvilági én ez a lány.." Nézett a plafonra.

"Kihez beszélsz idiota?" Nézett rá a lány még mindig mérgesen, és karba tett kézzel.

Lovi mély levegőt vett. "Oké. Mi. A. Neved." Nézett rá.

"Mit érdekel az té-"

"MI. A NEVED. BOI." Nézett rá mérgesen.

"Jézus.. Lovina Vargas... És te ismeretlen idegen..? Legalább a nevedet tudhatom, ha már betörtél hozzám...?" Nézett Lovira kérdően, míg levette a kabátját.

"Úr isten segíts meg." Mondta újra Lovi. "Oké el kell menned." Kezdte el kitolni az ajtón Lovi őt.

"H-HUH!? D-DEHOGY MEGYEK EZ AZ ÉN HÁZAM!" Ellenkezett, és végül kisikerült jutni a szorításából, és berohant a szobátokba.

'DE MIÉRT PONT ODA.' Nézett utána Lovi és követte őt mérgesen.

A lány rámászott az ágyra és egy párnát tartott maga elé. "NEM FÉLEK HASZNÁLNI SEGGFEJ." Mutogatott mérgesen Lovira.

"NAH JÓ ENNYI." Ment oda hozzá és leteperte, míg lefogta a kezét. "Elég volt belőled te ku-" De hallotta az ajtó nyitást.

"Ohh ez a barátnőd?" Nézett rá ártatlanul Lovina.