Nagyon fáj, a lelkiismeretem nem bírja,
Hogy a gazdag az erőset idegileg kinyírja.
Az alá-fölérendeltségi viszony miatti kín felemészt,
Míg a naivitásom szép lassan elenyész.
Elegem van abból, hogy fel kell nőni,
A gyermeket magamban meg kell ölni,
És ezért senki sem kap büntetést,
Majd a világ is csak kitüntetést.
Munkaerőpiacra dobott áru, az vagy,
Nem baj, amíg ép marad az agy.
Ha ép marad.
SR
2017. 04. 06.
YOU ARE READING
Felnőni
PoetryFelnövünk? Talán túl hamar. Talán soha. De valami biztos: egy darabig tehetetlenek vagyunk és muszáj sodródni az árral. Néha maguktól jönnek a szavak, amiket könnyebb leírni, mint kimondani. Versnek nem nevezném őket, inkább csak gyenge próbálkozás...
