Ahogy az ötödik pálinkáért nyúlok, kezem még nem remeg
Az elmém tiszta - valami, amit ma este nem engedhetek.
Tudom, hogy megbánom holnapra
De egyelőre koncentráljunk a mostanra.
Ahogy szád a számhoz ér, a testem épp oly néma,
Akár kettőnt közt az ismeretség, mint téma.
Tudom, hogy megbánom holnapra,
De egyelőre koncentráljunk a mostanra.
Mert itt most minden jó, csend van és sötétség,
Ahol máskor háború, jelenleg pihen a vezérség.
Tudom, hogy megbánom holnapra,
De egyelőre koncentráljunk a mostanra.
Ám a szünet nem tart örökké, én pedig tudom
Hogy kellene egy hatodik, ami segít tovább jutnom.
Tudom, hogy megbánom holnapra,
De egyelőre koncentráljunk a mostanra.
Mindkettőnk számára világos, hogy hamisak az ígért szavak,
De mit tehetnék, ha fejemben újra szabadok a vadak?!
Tudom, hogy megbánom holnapra,
De egyelőre koncentráljunk a mostanra.
Egyetlen cél lebeg előttem: szabadulni tőlük
Nem könnyű ez, nem én táplálkozom belőlük!
Tudom, hogy megbánom holnapra,
De egyelőre koncentráljunk a mostanra.
Hanem ők belőlem; felemésztő
Hogy a kijutás reménye igencsak elenyésző.
Tudom, hogy megbánom holnapra,
De egyelőre koncentráljunk a mostanra.
Koncentráljuk arra, hogy elmaradt a soron következő,
Minek hála szertefoszlott az engem körülölelő
Mi mindvégig halkan súgta, hogy úgyis megbánom holnapra...
2017 augusztus
YOU ARE READING
Felnőni
PoetryFelnövünk? Talán túl hamar. Talán soha. De valami biztos: egy darabig tehetetlenek vagyunk és muszáj sodródni az árral. Néha maguktól jönnek a szavak, amiket könnyebb leírni, mint kimondani. Versnek nem nevezném őket, inkább csak gyenge próbálkozás...
