Remény

31 2 0
                                    

Vándormadárként távozik belőlem a remény
akárhányszor tollait rebegtetve rád gondolok.
Néha lepillant a magasból, olyankor elbízom magam, újra itt van, megint rámtalált, ezúttal marad.

De elég egy bevillanó emlék, s elszáll.
Akárcsak a szó, mivel ellenben az írás megmarad, mely ha akar, mint vasmarok, megragad.
Szorongat és fogvatart, te pedig rájössz, madár akarsz lenni,
hiszen akkor bármikor eltundnál tűnni.

2017. 11. 13.

FelnőniWhere stories live. Discover now