A történet egy 20 éves egyedülálló emberről szól, aki meghívást kap egy kísértetjárta kastélyba, ahol öt másik emberrel kell "megküzdenie" az életbenmaradásért. A kastélyban foglyul esnek, ezért szinte lehetetlen kikerülni onnan, így muszáj belemenj...
A lépcső nyikorgása bejárta az egész házat. Libasorban mertünk csak menni, nehogy beszakadjon alattunk. A gyerekszoba, a lépcső melletti első szoba volt. Amikor felfelé jöttünk gyermeksírás, sikítás, ès bömbölés jött ki onnan. Amikor felértünk pedig gonosznak hazngzó gyermekvihogásra lettünk figyelmesek. -Dave, menj már előre, én megyek majd mögötted. -mondta Logan, majd hamar beállt Dave mögé, nehogy neki kelljen elől mennie. Dave bólintott egyet, majd remegő kézzel a kilincsre tette a kezét.
Vihogás hallatszódott ki a szobából, félelemmel árasztotta el az embereket.
-Nem, én ezt nem merem, inkább éhezem mindsem, hogy fogságba essek. -Engedj oda! -kiáltottam fel. Már léptem be Dave elé, amikor is önfejűen arrébblökött majd kinyitotta az ajtót. Ismételten gyereksírás hallatszódott. A szoba sarkában, volt egy fekete lepedővel eltakart babaágy. Nem mertünk megmozdulni, féltünk. Sokan voltunk a szobában, és csak egy ládát kellett megkeressünk. Azt javasoltam a többieknek, hogy Amanda maradjon velem, Logan meg Dave menjenek tovább, keressenek még egy ládát. Elindultak ketten a folyósó végén lévő, korhadt ajtóval védett szobához. Amanda az ajtó mellett állt, nem mert beljebb jönni. Elindultam szép, lassú léptekkel a babaágy felé, majd szétnyitottam a sötèt színű lepedőt. Egy porcelánbaba feküdt benne.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hírtelen befejezte a sírást, majd felém dőlt a feje. Vér kezdett el kifolyni a szájából, majd hírtelen elfeketedett a szeme, és megszólalt kényes hangon: -Vigyél magaddal! Mark, csak nem akarsz itthagyni? Én tudok segíteni neked! Ha nem vigyázol, akkor téged is megől, mint mindenki mást. Megijedtem amikor beszélni kezdett. Amandára néztem falfehér, sápadt arccal. Dadogva válaszolni próbáltam neki. -Ki-ki-kiről beszélsz? -Hát Godrick Josephről. Övé volt a ház még 1720-ban, amikor is pár ember, a ti őseitek betörtek a házába, és az aranyát keresték. Ő nem árulta el, hogy hol van ezért rongálni kezdtek a házában, és bezárták őt a pincébe az egyik cellába, ahol addig tartották amíg el nem árulta, hogy hol tartja. A mai napig nem derült ki a titok, és a ti őseitek sem kerültek ki élve ebből a házból. Azért hívott ide pont titeket, mert ti vagytok azok az emberek leszármazottjai, és bosszút akar állni.
Rémület, és csalódottság fogott el, megértettem, hogy miért titkolóztak a dédszüleim, amikor az ők ős-ős rokonairól kérdeztem. Szégyellték őket akárcsak én most. -Dehát azt a levelet kaptuk, hogy egyikünk élve távozhat! -Neked tényleg ennyi eszed van Mark? Még most sem fogod fel, hogy az a levél csak álca volt, hogy ide csaljon titeket, és ne sejtsetek semmilyen gyanút? Innen már nincs kiút Mark, mind meghaltok, meghaltok! A babának visszafehéredett a szeme és nevetni kezdett majd visszafordította a fejét. A falon lévő képek elkezdtek hibálózni, a függöny lobogni kezdett, mintha hatalmas szél lett volna, pedig az ablak le volt lakatolva, az ajtó ki majd be csapódott. Amanda odarohant mellém majd a karomba kapaszkodott. -Mark, én ezt nem bírom. Megdogtam a babát, magam főlé emeltem, majd amilyen erővel tudtam a földhöz csaptam. Ezernyi darabba törött a porcelán. -Keresd a ládát! -kiálltottam fel a hatalmas zaj közepette Keresgélni kezdtünk a szobában, iszonyúan nagy félelemmel a nyakunkon, ugyanis mindezalatt a bútorok csapkodni kezdék ajtajukat, így alig hallottuk egymást. -Itt az ágy alatt! Kiálltott fel Amanda. -Hamar szedd ki onnan, aztán húzzunk innen! Amanda kivette a ládát az ágy alól és sietni kezdett a folyósó felé. Kiment az ajtón, majd mögötte az ajtó egyből becsukódott, és a sikítását hallottam. Hamar kirohantam a folyósóra és csak a ládát láttam a küszöb előtt Amanda egyszerűen eltűnt.
