Haláli játék

Titokzatos telefonáló

Beraktam a kulcsot a ládába, majd remegő kézzel elfordítottam.
A kulcs meg sem mozzant. Nem illett ehhez a ládához.
-A francba! Nem tudjuk felfeszíteni valahogy? -kérdezte Logan
Dave a ládára nézett, majd megszólalt.
-Megpróbálhatjuk, de mivel?
-Ez jó kérdés.. szerintem inkább keressük meg hamar a kulcsát. -szólt Amanda.
-A hálószobában, minden bizonnyal láda van, szerintem inkább keressünk most kulcsot. Sosem ott voltak elrejtve, ahol a láda volt.
-Hol nem jártunk még? -kérdezte Dave
Mindenki mélyen elgondolkozott, majd Logan felkapta a fejét.
-A konyha!
Odamentem Amandához, és gyengéden felsegítettem.
-Akkor ne várakozzunk itt, menjünk!-tettem hozzá.
Elindultunk lefele a lépcsőn, mindenki retteget, csak magával törődött.
A lépcső továbbra is félemetes hangon nyikorgott.
Joe holtteste még mindig itt lebeget a ventilátorlapátra felakasztva.
Hullaszag árasztotta el a házat, hányinger fogott el minket.
Leértünk a lépcsőn, és arra lettünk figyelmesek, hogy Logan, az ártatlan kisfiú, nincs velünk.
-Uram Isten! Hol van Logan?! -kiáltott fel Amanda.
-Biztos fent maradt. -mondta Dave.
Szép lassan mindhármunk feje a lépcső sötét teje felé fordult.
Nyeltem egy mélyet majd megszólalgam:
-Valamelyikünknek fel kell mennie érte.
-Nem, nem, nem -rázta a fejét Dave. Kizárt dolog, hogy én mégegyszer felmenjek egyedül oda.
-Nem tudjuk otthagyni, mi lenne, ha te maradtál volna ott, és nem segítenénk rajtad?
Dave elhallgatott majd a cipője orrát bámulta.
Visszanéztem a lépcső tetejére.
Magától nyikorogni kezdett a lépcső.
Rettenetesen féltem.
-Ti addig mit csináltok?
-Itt lent megvárunk! Vágta rá Amanda.
Elfordultam hát tőlük és elindultam felelé a lépcsőn.
Ügyeltem a lépteimmel, mivel rettenetesen régi volt a lépcső.
Az egyik léptemnéz hírtelen beszakadt az alattam lévő lépcsőfok.
A jobb lábam beesett a lyukon, a fejem meg bevertem, így beestem teljesen a lyukba. Egy kisebb terembe érkeztem, olyan szertár szerűségbe.
Felmosórongyok, vödrök, és seprűk voltak a szobában meg egy régi régi telefon. Amikor leestem hasra érkeztem. Tiszta hamu volt a föld, befeketed a kezem. Felkapaszkodtam a lépcsőfokra, és megpróbáltam felhúzni magama, de túlságosan fáradt voltam hozzá. Nem volt erőm.
Két fekete kezem bújt ki a letörött lépcsőfok helyéről.
Amandáék teljesen frászt kaptak. Azt hitték, hogy valami ami eddig ott volt, végzett velem, és most felük akar.
Amanda felsikolytott és elrohantak.
Visszaestem a szertárba, és bepánikoltam. Korom sötét volt. Felkeltem, és tapogatózni kezdtem a falak mellé.
-Segítsèg, segítség! -kiáltoztam.
Az egyik pillanatban egy ajtót kilicseltem meg, de az be volt zárva. Összeszorítottam a kezemet, majd ütni kezdtem az ajtót.
-Engedjenek ki innen!
Kilincseltem fel le az ajtót, de hiába.
Kétségbeesésem közepette leültem a földre a két térdemre támaszkodtam.

Egyszer csak csöngeni kezdett a telefon mellettem.
Felkeltem és háttal az ajtónak álltam
-Ne,ne,ne, ezt ne
A telefon csengett, és csengett, nem fejeződött be.
Ilyedt szemekkel néztem, mígnem felvettem.
-Halló?
Nem jött válasz.
-Halló! -kérdeztem újra.
Süket csend volt a telefonban.
Egyszer csak egy válasz érkezett
-Vége van, mindenki akit valaha is szerettél meghalt.
-Micsoda?
-Már csak te maradtál. Soha nem jutsz ki ebből a szobából. Ha mégis kijutnál valamilyen oknál fogva, végzek veled.

A vonal megszűnt

Ilyedtségemben elejtettem a kagylót.
Hamar tárcsázni kezdtem a rendőrséget.
Feszülten vártam, hogy valaki felvegye, de nem tette. Süket volt a vonal. Ránéztem a kábelre és azt vettem észre, hogy el van vágva a kábel.
-De, akkor hogy tudtam az előbb beszélni?!
Nem bírom ezt már..
Egy idő után megint csengeni kezdett az elvágott kábelü telefon.
Én csak öszekuporogtam, és fetrengtem a földön