Haláli játék

A megszálló

Egy nevető hang vett körül.
Minden irányban azt hallottam. Nem tudtam, hogy ez most a falból, a fal mögül, vagy a rácsök felöl jön. Kezdtem beleőrülni ebbe az egészbe.
-Logan! Merre vagy?! -kiáltottam fel torkomszakadtából.
-Mark! Segíts! -üvöltözött Logan, hallhatóan egy másik cellából.
Rángatni kezdtem a rácsot és elkezdtem segítségért kiáltozni.
-Amanda, Dave! Merre vagytok?! Segítsen valaki!
Nem érkezett válasz.
Amandáék a hátsó cellákban kezdték a keresgélést, és biztosan nem ért el a hang odáig, vagy megeshet, hogy velük is történhet valami. -gondoltam én.
Rángattam a rácsot, ahogyan csak bírtam.
-Segítsen rajtam valaki! -kiáltoztam.
Logan üvöltései már elcsendesedtek.
Az egyik pillanatban a földön láttam kúszni egy lényt ami a cellám felé közeledett.
Nem négykézláb közeledett, hanem a földön fekve. A kezeit lassan maga elé csapta, a lábait a csípője magasságába törte, érintvén a földet. Amikor megláttam, hogy felém közelít azonnal elengedtem a rácsot, és a lehető legmesszebb kerültem a cella bejáratától.
A lény talpra állt. Ránéztem, és megpróbáltam szemügyre venni.
Kopasz feje volt; nem láttam a szemgolyóján mást, csak egy fehér hártyát, és elhalt bőrszíne volt.
Kinyitotta a lakatot majd bejött a rácson.
Rám tekintett a gyilkos szemeivel.
Nem mertem felvenni vele a szemkontaktust. Inkább zokogni kezdtem, és csak azt a kérdést raktam fel magamban, hogy "miért pont én??"
-Kellj fel te gyáva! -mondta a lény rettentően torz hangon.
Nem mozdultam meg, csak jobban lehajtottam a fejem, hátha elmegy. Féltem, nem tudtam, hogy mi tévő legyek.
-Azt mondtam kellj fel! Apádék is így reagálnak majd amikor elmegyek hozzájuk?
Felkaptam a fejem és felnéztem rá. Felkeltem a sarokból és a szörnyszülött szemeibe néztem.
-Ha meghalok, hát meghalok. Csinálhatsz velem bármit, de a családomat békén hagyod! -mondtam haragosan.
Szippantottam egyet, megtöröltem az orromat a bal kezemmel,majd jó erősen ahogy csak tudtam lekevertem egyet a lénynek, egyenesen az arcába. De a dolgok nem úgy sültek el, ahogy én azt elterveztem.
Az öklöm áthatolt a fején. Nem tudtam hozzáérni a lényhez. Nem tudtam fizikailag hatást tenni rá, mert ő egy szellem volt.
Rettenetes látvány volt nézni, ahogy az öklöm a fejében van. Óvatosan kihúztam onnan majd elengedtem az öklömet.
Rezegni kezdtek a végtagjaim, félelem töltött el. A szellem egy retteneteset üvöltött majd egyenesen belémhatolt.
Megpróbálta átvenni a testem felett az uralmat.
Abban a pillanatban a szemeim egy pillanat alatt elfeketedtek. Nem voltam ura a tetteimnek. A rács fele rohantam majd, elkezdtem folyamatosan a rácshoz verni a fejemet. Próbáltam megállítani magam, de valahogy nem sikerült. Tépkedni kezdte a hajam, és a saját öklömmel ütögette az arcomat. Mindent megpróbált, hogy fájdalmat okozzon nekem. Egyre erősebben próbáltam mozgatni a kezeimet, de nem jött össze. Rángatózás fogott el, és emiatt a földre estem. Habzani kezdett a szám.
-Megöllek te kis szarházi, ne is próbálj ellenkezni! -mondta a szellem az én számból hallotszódóan suttogva.

Nagyjából sikerült visszavennem az uralmat a testem felett. A szörnyeteg már nem bírta a harcot, így hát elhagyta a testemet, és más cselhez folyamodott.
Amikor elhagyta a testemet rettenetesen elgyengültem. Minden erő elhagyott. Nem bírtam felkelni sem. Mélyeket kezdtem pillantani, és homályosan láttam.
Az egyik mély pillantásnál csukva maradt a szemem. Elájultam.
Nem tudom, hogy mennyi időt voltam kiütve, csak azt tudom, hogy a falhoz láncolt csontváz mellett ébredtem.
Az én kezem is a falhoz volt láncolva.
Nem tudtam megmozdulni.
Nem mertem segítségért kiáltani, mert akkor azt meghallaná a szellem és rögvest végezne velem, esetleg Logannak tudtam szólni, de az is kockázatos volt.
Próbáltam kituszkolni a csuklóm a lánc fogsága alól, de nem sikerült.
Halkan mondogatni kezdtem:
-Logan! Itt vagy? Segítségre lennem szükségem, hallasz?
Felbukkant a sötétségből Logan, majd bejött a cellába. A szemei el voltak feketedve, mint nekem amikor megszállt a szellem.