Haláli játék

A règi barátok

Egy régi korhadt kilincs nélküli ajtó állt előttünk.
-Ez meg mi? -kérdezte Amanda.
-Franklin, mi ez? -kérdeztem kíváncsiskodóan.
Franklin odalépett az ajtóhoz és körbetapogatta a széleit.
-Nem tudom, sohasem láttám, még.
Szippantott az ajtó előtt egy nagyot, majd eltüsszentette magát.
Rettentően büdös rothadt szagra lett figyelmes.
-Nem tudom, mi van itt bent, de rothadt szag jön ki a kilincs helyéről.-szólt Franklin.
-Azt mondtad, hogy nem láttál a konyhában még kulcsot?
-Nem. -vágta rá Franklin.
-Akkor itt lesz majd. -mondta Amanda.
Közelebb léptem az ajtóhoz, majd Tolni kezdtem. Nem mozdult semerre, húzni kellett, de hiányzott a kilincs.
-Húzni kell..
-Menj el onnan. -nézett felém Franklin, majd egy határozott mozdulattal megrúgta az ajtót.
Az ajtó nekipattant az ajtófának, majd visszapattant arról, így kinyilt.
Összeszorítottam a szám, majd elégedetten bólintottam egyet.
Franklin beljebb lépett, és jobban kinyitotta az ajtót.
Egy boríték volt az ajtó hátára ragasztva.
-Van itt egy pirospecsétes levél!-kiáltott fel Franklin.
Letépte a helyéről, majd a kezembe nyomta.
Remegő kézzel vettem el a borítékot Franklin kezéből.
Amikor legutoljára a kezembe adtak egy ilyent, két ember meghalt.
Remegő kézzel kinyitottam a borítékot, és kivettem belőle a levelet.
Vérrel volt írva a lapra, latin nyelven.
-Ez.. ez latinul van.
-Nem tudsz véletlenül latinul? -kérdezte tőlem Franklin.
-Nem.. de nem is ez a legnagyobb bajunk.. ezt figyeld.
Felmutattam felé a véres levelet.
-Vérrel van írva, régebbi, száraz vérrel.
-Én tudok, adjátok ide.
Amanda kitépte a kezemből, majd ránézett a lapra.
Kicsit visszatántorította a vér, de elkezdte hangosan olvasni, majd lefordítani a szöveget.

Sed eu potest ad hoc quod longe essent, et haec porta obtinuit.
Manducare per legatos placet, tam pulchra es.
Sed etsi quaeritis, non est hic sunt ut eum videre possimus autem quidam senex: Qui sunt nota facies tibi defuit tantum. Et accipere a bono corde et ex voluntate hexagonali clavis. Amen dico vobis quia non est iustus non est multa.
Sortem amorem, amicum tuum
Dominus Godrick

De aranyos, hogy idáig el tudtatok jutni, és megkaptátok ezt az ajtót.
Legszívesebben megzabálnálak titetek, olyan aranyosak vagytok.
Bár azonban azt amit kerestek, itt nem találjátok meg, de találkozhattok pár régi, ismerős arccal, akik már annyira hiányozhattak nektek. Valamint jó szívem szándékából kaptok tőlem egy hatszögű kulcsot. Csak elmondom nektek, hogy ti nem sokra mentek ezzel.
Sok szeretettel, barátotok
Mr.Godrick

Amandna ledobta a levelet majd benézett az ajtón.
Sötétség volt, de a villanykapcsoló az ajtó mellett volt, amit azonnal megkapott.
A szobába nézvén jobban megijedt, mintha egy újabb lény lett volna ott.
Holttestek feküdtek, egymásra hajigálva, azonban senkisem volt ismerős arc.
Vele elenntétben azon azonban Franklin térde esett, a hullák láttán.
Akik ott bent feküdtek nem mások voltak, mint Franklin régebbi csapata.
-Jesszusom, kik ezek az emberek?
Beljebb néztem, majd megláttam a hullákat.
Elfogott a hányinger, de leginkább akkor amikor Franklin berohant és átölelte azokat.
-Gyere el onnan Franklin! -kiálltottam fel.
De ő meg sem mozdult onnan, amíg egyszer csam felemelkedett az egyik elrothadt kéz, és megragadt Franklin karját, erőteljesen szorítva, úgy, hogy már kiáltott.