Haláli játék

A rémület pincéje

Dave meg Logan volt az. Nem láttam a kezükben a ládát.
-Nem kaptátok meg a Ládát?
Nem. -felelte Logan.
-Valaki volt a szobában és altatót énekelt.. Nem mertünk bemenni. -fejezte be a mondatot Dave.
-Nekem van egy kulcsom.. csak egy láda kéne.
-Nézzünk vissza a gyerekszobába? Kérdezte Logan.
-Szerintem menjünk le előbb a pincébe. Keressük meg Amandát. Veszélyes egyedül lenni ebben a kastélyban.
-Na és Joe merre van?- kérdezte Dave.
Felnéztem a felakasztott holttestre.
A többiek a szemem nézését követték.
Logan felpillantott a holttestre. Dave ebben a pillanatban igyekezett eltakarni Logan szemeit, de elkésett. Logan, a fiatal 10 éves fiú elájult a látványtól.
-Csak ez hiányzott -mondtam, majd két kézzel fogtam a tarkómat.
Dave a vállára vette a fiút, majd elindultunk a pince ajtaja felé.
A kilincsre tekintettem, amikor is egy rettentő látvány fogott el.
Véres volt a kilincs.
-Biztosan le akarsz menni? kérdezte rémült hangon Dave, majd felém nézett.
-Ha mi éhesek vagyunk, akkor gondolj bele, mit érezhet Logan. A végén nem a démon fogja megölni.. hanem éhen hal. -mondtam, majd mély levegőt vettem és kinyitottam az ajtót.
Egy hatalmas lépcső vezetett le a sötét pincébe.
A villanykapcsoló után nyúltam.
A villany nem kapcsolódott fel. Valószínüleg kiégett az izzó.
-Van nálad gyertya?
-Nincs, de van egy doboz gyufám.
Dave belenyúlt a jobb oldali zsebébe, majd kivette a gyufásdobozt, és felém nyújtotta.
-Tessék, vedd el.
Kivettem a kezéből a dobozt, elővettem egy szálat majd meggyújtottam.
*A gyufa gyengéden világított*
Lassú léptekkel indultunk lefele a lépcsőn.

*Közben nyikorgás hangok hallatszódtak*

Úgy nyikorgott a lépcső, hogy a süket is meghallotta volna, hogy érkezünk.
Eközben sírás hangok hallatszódtak felfele. Minél lejebb mentünk, annál hangosabban és rémisztőbben hallatszódott.
A lépcső mindkét felén fal volt, fal, amiről már egy jó ideje le volt kopva a tapéta.
Pókháló lepte el az egész lépcsősort.
Jópár lépés után egy feliratra lettünk figyelmesek a falon, ami vérrel volt felírva:

"Közeleg a vég, senki nem jut ki innen élve"

Nem hatott már annyira meg engem, mint az első alkalommal. Ezzel ellentétben Dave rettegni kezdett. Rám nézett majd azt mondta:
-Te is látod ezt?!
Bólintottam, majd tovább indultam.
Leérkeztünk a lépcsőn, ahol két ajtó állt előttünk. Az egyik ajtó mögül a keserves, fájdalmas sírás hallatszódott. A másik ajtón pedig nem volt kilincs, hiányos deszkákból volt összerakva, és macskakaparások voltak rajta.
Davere néztem, és arra az ajtóra mutattam, amelyik mögül a sírás jött.
-Szerintem erre menjünk. Amanda nem mert volna bemenni azon az ajtón.
-Oké, menjünk akkor..
Kinyitottam az ajtót, és egy rémülettel teli látvány tárult elém.
Egy nő ült a sarokban, összekuporogva...