Fájdalmas menet /a.f.i/

~3~

Arra ébredek fel, hogy kórházban vagyok... Hordágyon visznek be a műtőbe, mert a sérüléseim igen súlyosak... Luke a kezem fogja, amibe iszonyúan fájdalmas fájdalom nyilal, de sajnos erről nem tudok szólni neki... Félek, nem tagadom... Nem tudom , hogy mi fog történni... 

- Felébredt! Fájdalomcsillapítót a kettes műtőbe azonnal! - mondja, gondolom a főorvos... Megszólalni nem tudok, csak Luke kezét fogom, amikor kiszakítanak a fogásából és a terembe rontanak velem. Valami lélegeztetős izét hoznak, aminek hatására ismét elalszok... 

1 nap múlva

Túl világos a hely, ahol vagyok... Hófehér... A nap is égeti a bőröm.. Megpróbálok felülni, amikor Valaki érintését érzem a hátamon. Nem engedi, hogy felüljek, hanem óvatosan visszahelyez abba a helyzetbe amiben a próbálkozás előtt voltam. 

- Ne mozogj, hanem pihenj... -mondja Luke megviselten. 

- Mi történt? - érdeklődök rekedt hangon. A kezeim felvannak kötve, hogy ne tudjam megmozdítani őket. Amint ránézek látom, hogy fekete... rudak vagy micsodák állnak ki belőle... Felsírok a fájdalomtól ami hirtelen nyílal bele és próbálok nem üvölteni... Luke odarohan és magához ölel szorosan. 

- A kezeid... Totálisan lesérültek... Vagyis a baleset, ami történt ... Idegsérülést okozott a kezedben... Az orvos pedig azt mondta, hogy ahhoz , hogy még megtudják gyógyítani... túl későn műtöttek... Nem volt... sikeres műtét... - magyarázza remegő hangon,mire én csak kifejezéstelen arccal nézek előre a sokktól és megszólalni se bírok... - szólalj meg...Vik... - néz az arcomra...

- Kimennél egy pillanatra kérlek? Egy percet kérek... Aztán visszajöhetsz... Bólint és kivonul nagy nehezen

Luke 

Amint becsukom az ajtót magam mögött, hallom , hogy hangosan felüvölt és hangosan zokog... Nem bírja visszafogni magát... Kiadja ahogy tudja, én viszont tudom neki ez nem lesz ilyen egyszerű... A keze volt...mondhatni a legbecsesebb kincse... Ha elveszíti, sosem lehet igazán boldog , hisz nem teheti azt ami a leginkább boldoggá teszi... Egy ideig állok az ajtó előtt, majd inkább elmegyek a büfébe, ahol veszek neki valami innivalót. Veszek egy jegesteát és valami szendvicset, majd felmegyek. Halkan benyitok és látom, hogy a földön ül , a térdein ül és néz előre. Nem sír, nem üvölt, nem csinál semmit csak ül és néz előre. Ez sokkal rosszabb, mintha üvöltene... Nála biztosan... Leteszem az ágya melletti asztalra a megvett dolgokat, majd mellétérdelve átölelem. Visszaölel , de még mindig nem tesz semmit. Felemelem, az ágyra teszem, miközben mellé ülök. 

Egy ideig csak nézem, majd a kezeit óvatosan megfogom és megpuszilom. 

- Rendbe fogsz jönni, minden jó lesz! Tudom, hogy nehéz elhinni, de találni fogok neked egy erre specializálódott embert, aki rendbe hoz és jobb lesz mint régen! - közlöm vele a tervem. 

- Sosem lesz olyan mint a régi. - suttogja. 

- De ig...

- Nem! SOSEM lesz megint olyan amilyen volt. Az idegek a kezemben totálisan tönkre mentek, sose fognak feléledni! Sosem lesznek megint olyan precízek és könnyedek a mozdulataim amilyenek voltak! Sosem leszek olyan rajzos mint voltam! Írni se fogok tudni, nem hogy rajzolni! - magyarázza kétségbeesetten és idegesen. 

- Most ezt a stílust betudom annak, hogy totális módon kivagy... - teszem fel megadóan a kezem, mire ismét zokogva a karjaimba esik, amiket azonnal összezárok. Rázkódik a válla és hagyom, hogy tegye ami jól esik neki.

Addig sír, míg le nem nyugszik és alszik el... Hosszú éjszaka lesz, de nem fogok elmozdulni mellőle...

 HAIII megint :D 

Észrevettétek hogy 1 hét telt el kb. amióta elkezdtem és már 3. részt hozom? :D Csak ne kiabáljam el :P Szóval itt a következő rész, kérlek reagáljatok rá valamit, mert érdekel a véleményetek. És ha egy ember kommentelt ne menjetek túl, ti is hagyjatok véleményt nyugodtan!!! Kicsit rövid, tudom de hát na. Fokozatosan adagolom a dolgokat és nyilván lesznek hosszabb részek de amíg semmi érdekesebb nem történik azt nem tudom hosszan leírni :D IMÁDÁS A KÖVI RÉSZIG <3
-J<3