~6~

149 14 0
                                    

Amelia

Hihetetlenül szégyellem magamat és nagyon nagy zavarban  vagyok. 

- Bocsánat... 

- Velem álmodtál? - néz rám viccelődve, mire inkább meg se szólalok. 

- I-Igen... - viszem le a hangom, mire kerek szemekkel néz rám.

Inkább a párnámba bújok és nem mondok továbbra se semmit. Alig hiszem el, azt se tudom miért pont vele álmodtam, mondjuk az tény, hogy nagyon jó álom volt, de akkor is miért ?! 

Lassan felnézek rá, mire látom, hogy perverz fejet vág, amire kitör belőlem a röhögés. 

- Nos... Hölgyem.. Mi is volt az álmában? - kérdezi mély, vonzó, mégis vicces hangon.  Ekkor komolyra váltok, mert nem biztos, hogy elakarom neki mondani. 

- Nagyon gáz, nem hiszem, hogy akarod te azt tudni... 

- Hát a reggeli álombéli motyogásod alapján "izgi" lehetett. Mondd el! - kacsint rám... Most vagy én vagyok hülye, vagy flörtöl velem... ?! 

- Hát... Biztos? Akkor is ha +18-as? - kérdezem vissza sokadszorra is, mire kicsit elgondolkozik, de bólint. 

- Igen. Kíváncsi vagyok! - ül fel teljesen. 

- Nos... Itt voltunk a kórházban és hát... Nagyon szarul voltam... Mármint lelkileg, de olyan igazán rosszul. Zokogtam és már ott tartottam , hogy bántom magam. Luke ő nem volt itt, mert elküldtem , hogy pihenjen mert megint rengeteget volt bent nálam és megelégeltem, hogy itt kínozza magát miközben otthon is lehetne és pihenhetne kicsit. Az ablaknál ültem, a szélén és az eget bámultam. Aztán bejöttél és láttad, hogy a penge a kezembe van. Odarohantál , kiakartad tépni a kezemből és én nem akartam ezt, szóval a viaskodás közepette sikerült elrángatnod tőlem, de közben a mutatóujjam, felsértetted úgy, hogy megindult belőle rendesen a vér... - mondom és időközben ránézek, ő csendben rám néz és várja hogy folytassam, közben mindkét lábát felhúzza és törökülésbe ül- kettétörted és kidobtam a vágóeszközt és pedig.... Hát a vérem látványától mindig elájulok... Mármint, hogyha megvágom magamat... és ez most is így volt... Felkaptál és az ágyra tettél, hoztál vizes zsepit a fejemre, lefröcsköltél  és a rázásra keltem fel végül. Magadhoz öleltél és azt mondtad, hogy ne merjek megint rád ijeszteni , meg nem is értettem miért ijesztenék rád, hisz számodra csak egy páciens vagyok.. És ekkor is valami hasonlót akartam mondani, de belém fojtottad a mondandómat egy csókkal. - mondom elpirulva.. Ránézek ő pedig a szájába harapva néz engem. - És utána , mert ez csak egy apró csók volt. Valami elpattant benned és bennem is  mert szinte egyszerre estünk egymás ajkainak, meg egymásnak és... Huhh... - azt hiszem egy csomó lepke kelt életre a hasamban....

- Utána történt még valami? 

- Hát.... -igen... 

- Tudod mit? vedd fel és küldd el, mert ahogy látom... épp nagyon zavarban vagy... - nevet fel. 

- Te... Na jó, ki kell mennem a mosdóba... - mondom és kirohanok szélsebesen, amíg ő ott marad... Ez...

Mi a fenének mondtam el neki, URAMISTEN! Tuti, hogy van barátnője, ráadásul nem egy 18 éves kispicsával fogja ezt megtenni... Mit képzeltem?! 

Ashton

Véletlenül se tudom miért voltam ennyire kíváncsi, de nem is zavar... Ahogy elmesélte, okés lehet kicsit köcsög vagyok, de élveztem ahogy elmondta. Zavarban volt és rákvörös a feje. Amit pedig elmesélt... Hihetetlen, hogy ezt mondom, de... eltudom képzelni magamról, pár plusz dologgal amit vagy nem akart elmondani nem is volt... 

Hm.. Egy jó ideje nem jött be, szóval kimegyek a mosdóba és benyitok az egyikbe, amelyikből szapora légzést hallok... 

- Ame... Gyere ki... a végén azt hiszik, hogy megszöktél.. -guggolok le elé. 

- Nem lehetne, hogy elfelejtsük amit az előbb elmondtam. 

- Nem hiszem, hogy összejönne és kíváncsi vagyok a folytatásra... - nevetek. 

- Arra még várhatsz. - mosolyodik el féloldalasan. 

- Na de gyere , menjünk. - megfogom a kezét és kimegyek vele a szobába vissza, felülünk és megfogom a kezeit. - Ma még nem kezdjük el , majd a jövőhéten, amikor a kötések le lesznek véve. Először nagyon alap dolgokat fogunk sokáig csinálni, utána jön a többi rendben? - mondom és bólint egyet. - Addig ha akarsz beszélgethetünk. A mostani helyzet úgy hozta, hogy veled kell élnem amíg nem javulsz meg, vagy nem kezdesz el javulni. Szóval, ha megakarjuk egymást tűrni, lehet kicsit meg kéne ismerni is egymást.

- Szerintem nem lesz gond azzal, hogy velem fogsz lakni. -nevet fel. 

- Nos... Kérdezzünk! - vetem fel, mire sorolni kezdi a kérdéseit. Fokozatosan és részletesen válaszolok rájuk, viszont nem hagyja, hogy én is tegyek fel, szóval a mai alkalommal csak ő lett okosabb. Este kopogtak , épp készülőben voltam és Luke, a szőke srác jött be. 

- Jöhetek igaz? -kérdezi mosolyogva. 

- Luke!! - kel fel villámgyorsan és ráugrik, hogy megölelje és puszilgatni kezdi. 

- Én is szeretlek!! - nevet fel Luke én mosolyogva távozok. Aranyosak együtt... 

Hazamentem és az ágyba dőlve szinte rögtön elaludtam...

HAI! SZóó azt hiszem két nap volt a két rész között vagy három, ami az elmúlt időben rekord, bár tán tegnapra ígértem, mostanra sikerült megírni! :DD Remélem azért tetszett, tudom a vége kicsit semmilyen, de nah kell ilyen lagymatag rész is XD 

KOMMENTBEN(!!!!!!!!!!!!!!!!) Kérlek írjátok le a véleményeteket!! 

IMÁDÁS <3 
-J<3

Fájdalmas menet  /a.f.i/Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon