Fájdalmas menet /a.f.i/

~14~

Amelia

Én... Úristen... Ashton megcsókolt... Nincsen Barátnője és ... Azt mondta nem csak egy beteg vagyok neki... Többször csókolt meg!! Úristen!!! 

Reggel mosolyogva kelek fel és Luke van mellettem. A kis szekrényen egy apró üzenet amit Ashton hagyott... 

- Miről maradtunk le? - kérdezi jobb oldalról Michael. 

- Én... Nem is tudoom... - nézek rájuk huncutul. 

- Kicsim, ma este a kezedet fogjuk ed.... -ront be Ashton... Még soha nem hívott így... 

A fiúk tátott szájjal néznek felváltva rá és rám... Én pirosan felállok és odamegyek Ashtonhoz... Ő rám nézve a szájába harap zavarába. Megfogom az arcát és megcsókolom. Ő ölel magához. 

- Azt hiszem, hogy hivatalosan is be kéne avatni őket! - súgom nevetve a fülébe. 

- Igaz is... -mondja és a kezem megfogva az ágyhoz megyünk. 

- Magyarázatot! - mondja egyszerre a három fiú. 

Elmeséljük a tegnap történteket, hogy kiakadt nagyon... és azt is hogy úgy tűnhet hogy ez csak szomorú bánatűzés, de nem mert régóta, nem tudta ugyan miért, máshogy nézett rám. Mosolyogva figyeltem. Szinte végig csak Ashton beszélt. Én figyeltem és néztem. Annyira örülök, hogy ő beszél. 

- És végül... Gondolkodtam azon, hogy mondjam el neki az exemet, de ... Végül valahogy sikerült megtudnia... Nem úgy ahogy terveztem,  de végül sikerült és ... Minden jó volt. 

- És mindent tud mindenki? 

- Lassan akarom... Nem akarom mindennel letámadni...És azt akarom, hogy jó legyen! - mondja egyszerűen. 

- Vigyázni fogsz rá ugye? - kérdezi Michael.

- Természetesen. 

- És ugye elfogadod, hogy kiherélünk, ha bántani mered! - mondja Calum "kedvesen" . 

- Igen, elfogadom ... -mondja mosolyogva. 

- Vigyázz rá! 

- Fogok!! - néz Lukera. 

Egy ideig síri csend lesz aztán valaki megtöri a csendet. Beszélgetünk és minden rendben lesz. Nagyon jól elvagyunk. Sokat nevetünk és én is elfelejtem azt, hogy bármilyen fájdalmaim is lennének.  Felszabadult vagyok és jó kedvem van. 

- Menjünk a tengerpartra! - mondom ki. 

- Nem mehetsz ki innen! Veszélyes, bármi történhet még nincs olyan állapotban a kezed, hogy biztonságosan tegyél valamit. 

- Nyugi! Kérlek... Hiányzik a tenger... - mondom már majdnem szipogva.

- De... - szipogni kezdek. - Na jó! 

- Köszi!! - puszilom meg és vigyorogva felfogom a hajamat. Átöltözök, mert Mikeyék hoztak ruhát. Kinyitom az erkélyt.. - Nővért megkérni reggelig! Kérlek! - kiindulok arra amerre legutóbb... 

Kiváncsi vagyok!! 

HAI, tudom mocsok vagyok, hogy várattalak és rövid is, de remélem azért a szösszenet is tetszik^^" Amúgy mit szólnátok, ha lenne néha olyan rész ami nem Ame vagy Ash szemszögéből van? 

IMÁDÁS<3

-J<3