Fájdalmas menet /a.f.i/

~7~

Amelia

Egy hét eltelt az álmom esete óta. Ashton nagyon rendes volt velem végig és egyszer se hozta fel. Egy hét telt el és olyanokat tud rólam, amit Lukeon kívül senki más , sose tudott... Nagyon bízok benne.. És abban , hogy sikerül meggyógyítania. Nagyon hiszek benne... Luke, magam és Ashton miatt is. Furcsa... Valahogy fontos lett számomra, mint barát. Azt hiszem.. Lukenak mindent elmondok, ő annyit mondd, hogy "Amelia szerelmeeees"... Én ilyenkor csak a vállába ütök egy gyengét, mert nem tudok nagyobbat ütni. Ma kezdjük el a kezemmel lévő gyógyítást, nagyon félek... Mi van ha tényleg soha nem lesz rendben?! Lukenak egész nap pánikolok, aztán este jön Ashton. Szerintem ő is úgy érzi, hogy egyre jobban ismer. És egyre közelebb vagyunk a másikhoz. Kicsit elszundítottam Luke ölében, mivel már este van. Ashton puha kezének az érintésére kelek. 

- Ébredj Hercegnő... A kezeddel kezdeni kell a gyógyítást.. - ül mellettem, mire én hozzábújok. 

- Inkább aludj te is... 

- Itt alszok, de muszáj a kezeddel foglalkozni... 

- Majd holnap..... 

- Ma! -mondja kicsit határozottabban, mire nagy nehezen csukott szemmel felülök és kinyújtom a kezeimet. Megfogja és kicsit elkezdi masszírozni, olyan furán... Nem tudom megfogalmazni pontosan, hogy hogy... Csukva tartottam továbbra is a szemem és bízok benne... - nem nyitod ki a szemed? 

- Bízok benned. - mosolyodok el és egy apró nevetésfélét hallok. Ekkor hirtelen nyom egy puszit az arcomra, aminek hatására szélesebben virul a fejem... 

Folytatja tovább, majd elkezdi magyarázni, hogy melyik ujjaimat kel összeérintenem. Segíteni fog, de ne csodálkozzak, ha nem fog rögtön menni. Egy bizonyos gyakorlatot sokáig kell gyakorolni, amíg tűrhetően fog menni.  Elkezdjük, viszont nagyon fáj, ahogy csináljuk. Remegnek a kezeim és az ujjaim is. Elhúzom Ashton kezei közül és a mellkasomra teszem őket... A könnyeim sorra égetik az arcomat, és nem tudom megállítani őket. 

Ashton

Látom rajta, hogy iszonyatos fájdalmakon megy keresztül. Ugyan már csak a hülye nem látná ezt az egészet. Elhúzta a kezeit, amikor finoman megpróbáltam a középső ujjával összeérinteni a hüvelykujját.  Mellé ülök és átölelem a vállánál. Ő a mellkasomnak dől és úgy sír. A kezei a mellkasomon pihennek, mire én, megfogom őket és a tenyerébe puszilok. A nyakamba bújik és ott próbál megnyugodni...

- Hej... Hercegnő, minden rendben lesz okés? Ne aggódj...ez még csak a kezdet... Sokkal jobb lesz.. Minden! - puszilom homlokon. 

- Ígéred Ashy? -kérdezi vissza könnyektől csillogó szemekkel. 

- Ígérem! - mosolygok és a füle mögé tűröm a haját. Szorosabban magamhoz ölelem és hamar elnyom az álom engem is és őt is. 

Másnap reggel úgy kelek, hogy ő az ölemben alszik és szorosan ölel. Tudom , hogy Amelia fekszik rajtam mégis simogatom a hátát. Hallom ahogyan szuszog és elfog a mosolygás. A haját simogatom, majd az arcát. Az arcán van pár seb, amit még  a baleset okozott, de még mindig gyönyörű. Elseprem az arcából a haját. Nincs szívem felébreszteni, olyan békésen alszik. 

Csak bámulom és néha megpuszilom. Mosolyogva alszik és valami elpattan nálam. Megfogom az arcát és megvárom amíg kinyitja a szemeit. Az enyémekbe néz és résnyire kinyitja az ajkait. Kicsit közelebb hajolok, de megcsörren a telefonom.... MIÉRT ILYENKOR?! A mellkasomba bújik aranyosan én pedig őt ölelve felveszem. 

- Tessék? -váltok reggeli hangra. 

- Szia szívem! Mikor jössz haza? -kérdi a menyasszonyom.

- Szerintem holnap... 

- De miért? - kérdezi szomorkásan. 

- Túlórázok. - mondom egyszerűen kicsit tisztább hanggal. 

- Ha hazajössz majd, akkor kicsit kényeztetlek! - mondja dögös hangon, amitől máskor begerjednék, de most ez nem így van. 

- Rendben édesem. De most sietek, mert dolgom van! - mondom sietve.- Imádlak egyetlenem! - a telefonba puszilok és leteszem. a telefon a földre ejtem és Ameliára nézek. Csillogó szemekkel néz rám. Elmosolyodok és ismét közelebb hajolok ekkor kopognak. Kikelek gyorsan és kicsit összetúrom az ágyam mintha úgy aludtam volna. Kinyitom és az orvos lép be. Megkérdezi  hogy van Amelia, elmondom neki, hogy még nagyon fáj a keze és alig tudja edzeni, de igyekszünk. Megvizsgálja és utána ki is megy... Mellé ülök és átölelem. - Segítsek felöltözni? Vagy megoldod? 

- Megoldom azt hiszem... - bólogat. Bűntudatom van... Bűntudatom van amiért nem történt semmi és inkább Sellynek vettem fel a telefont. Nem akartam bevallom, de muszáj volt. Kiindulok, de megállok amint hallom, hogy ledobja a pólóját és szenved a melltartójával.

 - Ashy... Segítenél? - kérdezi halkan, én mégis meghallom. Megfordulok és a kezével takarja a melleit, miközben a másikban a melltartó lóg. Odalépek, ő megfordul és a mellkasa körül átvéve összekapcsolom hátul ... Jobb lenne ha épp levenném róla.... URAMISTEN miket gondolok?! A pántokat úgy igazítom, hogy a kezeit bele tudja dugni. A pólót is sietve adom rá. 

- A nadrág menni fog? - kérdezem remegő hanggal. 

- Igen! -mondja mosolyogva és felhúzza. 

Ebből még baj lesz... 

Ha tetszett komiizzz, vagy voteolj!! <3 

Amúgy van valami kérdés ezzel a sztorival kapcsolatban, ami érdekel titeket?
Ha igen komiban írd le!! <3
IMÁDÁS!<3
-J<3