Fájdalmas menet /a.f.i/

~15~

Amelia

Hazamegyünk és átöltöznek a többiek. Kimegyünk a partra, ami eléggé közel van. Letesszük a cuccokat. A fiúk még röhögnek kicsit én azonban rögtön beindulok. A hold fénye tükröződik a tengeren, amibe személy szerint szerelmes vagyok. A hajamat kiengedem és lassan sétálva beindulok... A fiúk tudom, hogy valamit terveznek mert kussban vannak. Hátranézek és ekkor csillan a vaku... Éreztem...  Megrázom a fejemet és nevetve megyek tovább.. Pár pillanat múlva kezeket érzek a derekamon. Megfordulok és megcsókolom. Most csak kattanást hallok. Ashton fejét megfogom. 

- Mutathatok neked valamit? 

- Persze! - suttogja. A szemeibe nézek és lebukok a víz alá és el kezdek úszni az egyik lagúna felé. A hold fénye megadja a hangulatot. Ahogyan akartam, Ash követ és amint meglátja miért mentem oda visszahúz. A kezét magammal húzom és közelítek egy cápa felé. Mindig szerettem ezt csinálni, kijönni ide és a cápákat nézni . Sosem bántottak. A kezét fogom és az enyémmel ráteszem az egyik cápa orrára. Érdeklődve nézek rá, míg ő megcsókol a víz alatt. 

- Tetszik? 

- Ez gyönyörű! Még sosem láttam ehhez foghatót... - néz körül. 

- Azt akarom, hogy ez legyen a közös helyünk. - mondom neki mosolyogva. 

- Egyetértek! - csókol meg megint, miközben a derekamnál szorít. 

A víz alatt.. minden... Sokkal varázslatosabb... Minden olyan álomszerű, ezzel egy a bökkenő, ez nem álom, hanem a valóság és ez tényleg megtörténik most! Kiúszunk vissza. A fiúk addigra már bejöttek.. Vagyis Calum.. Odaúszik hozzánk.

- Nézzetek oda! - mutat a partra, ahol Michael meg Luke kézen fogva nevetnek és beszélgetnek.Pár pillanat múlva azt látjuk, hogy megcsókolják egymást. Mi ujjongva sikongatunk nekik. Ránk néznek és majdnem egyszerre  intenek. 

- SZOBÁRA!! - üvöltöm Calummal. 

Pacsizunk aztán látjuk , hogy beindulnak, mi Calummal próbálunk menekülni, de engem Luke, őt Michael fogja meg.

Luke felvesz a nyakába, Michael Calumot és kakasviadalozni kezdünk. Calum győz így Luke nyakából leesek. elúszok messzire és mivel sötét van nem tudják. Nem jövök fel sokáig, mázli, hogy jó a tüdőm. Hallom ahogy pánikolnak , így feljövök. 

- Helló!! - mondom nevetve, ők egyszerre odarohannak és szoros ölelésbe zárnak. Jó érzés , ha vannak az embernek barátai. 

Pár órát ott vagyunk, majd a fiúk inkább kimennek. Én bent maradok. A tengerről mindig a nagyszüleim jutnak az eszembe. Minden nyáron eljöttek ide, hogy lássák azt a gyönyörű látképet, amit én mindennap nyugtatásként képes vagyok órákig nézni. Mikor kicsi voltam, 11 éves akkor haltak meg. Egy hét különbség volt a haláluk között. A nagyapám már igen öreg volt és beteg is... Amikor meghalt, nagymamám maga alatt volt... 1 hétre nagyapa után, a nagymamámat az ágyában találtuk reggel. Örökre álomba szenderült. Szerintem ez az úgymond legkegyesebb halál. Egyszerre temettük el őket. Leéltek egymás mellett több, mint 65 évet. Ez soknak tűnik, rajtuk azonban nem látszott a kor. Nagyapámon sem, mindig próbált megmaradni a régi önmagához annak ellenére, hogy tényleg nagyon beteg volt. Sosem panaszkodott a segítséget is alig fogadta el. Tudom el kellett menniük, de valljuk be... egy 11 éves kislánynak... Aki annyira imádta a családját mint én, ez hatalmas sokkot jelent. 

A fiúk kimentek ,én azonban beljebb merészkedtem. Egyre beljebb. Hívott a tenger. Érezni akartam a hullámok erejét. Amikor felcsap egy hullám tudom, azok a nagyszüleim. Vagy papus, vagy mumu, de tudom, hogy ők. Amikor két hullám jön egymás után, akkor együtt vannak. Felfekszem a tetejére a víznek és hagyom hogy vigyen a tenger. Luke tudja egyedül, hogy ilyenkor mit teszek. Ő is volt az aki bejött hozzám, amikor már sietni kellett. 

- Menjünk Ame... - mondja megfogva a kezemet. Rám mosolyog, mire megölelem. 

- Itt vannak... - suttogom neki. 

- Tudom... Érzem... - ölel magához. 

- Hiányoznak... - mondom ismét suttogva. 

- Ezt is tudom. Mindig ott vannak veled... De menjünk... Ne legyen baj! - kiúszunk , felöltözünk. 

Ashton kezét megfogom és összekulcsolom az ujjainkat. Visszamegyünk a kórházba és befekszek. A fiúk elviszik a cuccainkat és hazaindulnak... Hajnali fél három van. Ashton mellettem fekszik és engem ölel. 

- Olyan gyönyörű vagy! - túrja a nyakamba a fejét. 

- Köszönöm... -mondom szerintem rák vörösen és a karját kezdem cirógatni. Énekelni kezd nekem, egészen pontosan nem tudom mit, de nagyon élvezem...  El is alszok, pillanatokon belül. 

HAIII

Kövi rész, remélem tetszik! Véleményt írjatok nyugodtan. Remélem mihamarabb próbálom hozni a következőt!! <3 
IMÁDÁS<3
-J<3