Fájdalmas menet /a.f.i/

~1~

Amelia

A nevem Amelia Drawson. Egy eléggé lazának tűnő csaj vagyok, legalábbis az emberek általában ezt közlik amikor meglátnak. Hosszú, vörös hajam, szeplőim és sötétzöld szemeim vannak, amik mellé hófehér bőr társul. 18 éves , lassan egyetemista lány vagyok akit az ország egyik legjobb egyetemére vettek fel. Ez az egyetem egy művészeti egyetem, amely a legjobb mesterképzést adja a haladó rajzosoknak. Tudok rajzolni, sose tagadtam, de mint általában az emberek többsége eléggé kritikus vagyok magammal. Maximalista vagyok, sosem a minimumot akarom megütni, hanem a maximumot. Saját magam miatt mindig igyekszem a legjobban teljesíteni, nem elégszek meg minden apró hibával csak úgy. 18 évesen mesterképzésre vettek fel, a Da Vinci Képzőművészeti Egyetemre Sydneyben. Ugyan a rajz a fő "tehetségem" , zenélni is tudok. Több hangszeren játszok és mellé énekelek. Több féle gitáron tudok játszani, zongorán, csellón, hegedűn és dobon. Ezek azok a hangszerek amiket mindig is ki akartam próbálni és miután megtettem a próbákat mindegyik hangszer, a szenvedélyemmé vált. A legjobb barátom, Luke ő leginkább zenei irányultságú, de ő is tud rajzolni elég jól. 2 évvel idősebb mint én, néha mégis úgy érzem én viselkedem érettebben. Anyáék úgy gondolták, hogy mivel 18 éves vagyok elköltözhetek ha szeretnék. Mindenképpen venni akartak nekem egy saját házat, ahol lakhatok annyi kikötéssel, hogy legyen mellettem valaki. A szüleimről annyit, hogy mindketten iszonyat rendes emberek, mindig számíthatok rájuk és tudom, hogy szeretnek. Apám egy neves cég igazgatója , édesanyám pedig újságíró. Mindketten a legfontosabb embereknek számítanak a munkájukban. 

A ház, amit apáéktól kaptam egy igazán nagy kertes ház, terasszal. Van egy emelete, ahol összesen 3 szoba van. Ezek vendégszobák és hogy a kilátás is gyönyörű legyen tengerparti ház. Mit ne mondjak, nagyon szeretem a szüleimet és tudom, hogy a legjobbat akarják nekem. 

Kora reggel van és borús még az idő. Amikor vihar van este, általában Luke mellett alszok, mert kiskorom óta félek a vihartól.  Luke még bőszen alszik most, így gondoltam lemegyek csinálni valami reggelit. A mai választásom az omlettre esett, egy jó kis forrócsokival. Annak ellenére, hogy Sydneyben vagyunk az ilyen esős, viharos, szeles reggelek egész hűvösek tudnak lenni. Mindkét omlettet ami elkészült kitettem tányérra készítettem fokhagymás pirítóst is és a forrócsokikat is kiöntöttem a közös bögréinkbe. Letettem, majd felvonultam a szobába és  Lukera feküdtem. Ő kissé morgolódott, de nem érdekelt. Tovább tehénkedtem rajta és megvártam míg megszólal..

- Nehéz vagy cica... 

- De te elbírsz... Reggel van, kész a reggeli és ma megyünk moziba... Kelj fel, mert mozizás után is csinálni akarok valamit... 

- Húúú, kell hozzá óvszer? - kérdezi azon a hangon, amitől tudja , hogy megőrülök.. 

- Nem kell... - mondom kissé elpirulva...Az ilyen megjegyzésekkel mindig zavarba hoz. 

- Akkor kíváncsian várom! 

- Kelj feeeeeel! -állok fel róla, majd elindulok ki az ajtón. Amikor félúton vagyok veszem észre, hogy követ és a derekamat fogja. Szorosan mögöttem halad, aminek köszönhetően megérzem a lenti, reggeli merevedését... - Luke.. Fejezd be! 

- Tudom , hogy élvezed! - mondja viccelődve. 

- Hát persze Cuncikám, ez a világon a legjobb érzés!! Most azonnal tegyél magadévá!! - mondom amolyan csábító hanggal. 

- De rég vártam már ezt a mondatot! - felkap és az ágyra dob, majd felém magasodik. 

- Lucas!! - nevetek, mire puszilgatni kezd és elkezd iszonyat mód hevesen csikizni, amitől rámjön a röhögőgörcs. 

- Te vagy a csikialattvalóm! Győztem!!! - ül a hasamra, mire megadva magam a földre lököm. A mi kapcsolatunk eléggé szoros . Gyerekkorunk óta, szóval nem igen lehet tönkretenni. Fejet rázva lemegyek és enni kezdek. Luke is megérkezik hamarosan és miután végeztünk mindennel felmegyünk felöltözni és elkészülni... Kezdődjön a nap! 

HAIII! TUDOOOOOM, nagyon sokat kellett várni erre a részre, és igen rengetegszer elnézést kértem tőletek és nem győzöm továbbra se folytatni ezt a tevékenységem... Az elmúlt időben piszok kevés volt az időm. Nem csak úgy a sztoriról nem gondolkodtam, hanem Wattpadra se nagyon jöttem fel. Sajnálom ... Amúgy sokáig vaciláltam is azzal, hogy milyen is legyen a sztori és inkább ennél maradtam. Viszont most, itt ez a rész. Nagyon remélem, hogy ízelítőnek megfelelt ez a kis csöppség, biztosan lesznek hosszabb részek és nagyon igyekszek hozni a folytatást. Kommentként, kérlek mondd el róla a véleményed! Votelhatsz is komi mellé ha tetszett! ;) 

A kövi részig imádás van <3 <3 <3

-J