Fájdalmas menet /a.f.i/

~19~

Amelia

Alig bírom nézni... Olyan ártatlan, nyugodt és kedves... Mint minden ember amikor alszik. De ő mindnél jobb... Jó ember és pont ő nem érdemli ezt meg... Én pedig hülye fejjel, hagytam, hogy elmenjen este, amikor síkideg. A kezeit megfogom és megpuszilom. Még mindig órákon át nézem. 

Alig egy napig bírtam még, majd elaludtam mellette... Hozzábújtam, úgy hogy ne ártsak neki. A kezeit fogtam és a nyakába fúrtam az arcom... Éber alvás indul. 

Ashton

Nem tudom mennyi idő múlva, de ébredezni kezdek. A hasamon fáj, mint a rohadt élet, de elviselhető még. Érzem, hogy valaki fogja a kezeimet. Alszik, az orra a nyakamba van. Amelia az, itt van. Megszorítom a kezét, jelezvén, hogy itt vagyok vele ébren mire azonnal, felkapja a fejét és sírva ölel meg. 

- Annyira sajnálom, annyira hülye voltam... Nem kellett volna hisztiznem, ha nem mondom azokat akkor most nem ez lenne a helyzet, annyira sajnálom ! - kezdi miközben látom ahogy sorra potyognak le a könnyek a szemeiből. 

- Shhh... -nyögöm ki.- Nem hibáztatlak! Szeretlek... - puszilom meg a kezét. Ismételten hozzám bújik és csendben szipog amíg meg nem nyugszik miközben a hátát simogatom .

*2 hét múlva* 

Ma engedtek ki, Amelia itt van mellettem. Mindennap bent volt nem mert egyedül bent hagyni. Még mindig azt hiszi, hogy ez mind az ő hibája. Én viszont még mindig úgy vélem , hogy nem kellene magát hibáztatnia, de úgyse fog rám hallgatni, akármit mondok. Amikor beültünk a kocsiba, nem engedte , hogy én vezessek, így ő vitt haza engem .

Kivettem a cuccaimat, amíg ő előre ment és kinyitotta a házat. Én nyílegyenesen vittem fel a szobámba a cuccaimat, hogy a mosógépbe rakjam és kimossam. Amikor viszont lementem Ame sehol nem volt. Benyitottam minden szobába, de sehol nem volt úgyhogy felmentem az emeletre. Ott is mindenhova benyitottam. Végül a sajátomba ismét. A látvány ami fogadott azt nem hittem el. Történetesen azért mert két héttel ezelőtt még abszurdnak tűnt, tekintve, hogy ott még nem tartottunk. Ez a két hét olyan szinten összekötött minket, hogy az hihetetlen, mert azt hittük elfogjuk veszíteni a másikat. A barátnőm, egy fekete, szerintem irtó dögös fehérnemű összeállításban gyújtott gyertyákat, gondolom nem hallotta, hogy benyitottam. Kihasználva az alkalmat mögé lopództam, és a derekán lesimítottam a kezeimet. Mintha egy kicsit összerázkódott volna, de a kezeit, az enyémre tette. Nem remegett egyáltalán. 

- Mire készülsz? - kérdezem mély hangon, közben a nyakát kezdem finoman csókolgatni. 

- Minek látszik? - kérdez vissza, a hangján pedig érezni, hogy jól esik neki amit csinálok. 

- Olyannak ami boldoggá tesz... - mondom és a hasánál szétkapcsolom a bralett szalagját és elkezdem kicsomagolni belőle. A válláról lesimítom a pánját és a vállát puszilgatom. 

Pár pillanat múlva a melltartó lent van róla, megfordítom és megcsókolom, ő pedig hozzám nyomódik. Megfordulunk és az ágy felé megyünk, ő háttal én szemben. A kezét fogva ledöntöm, majd az elengedve az arcát fogom meg a csók közben. Ő leveszi rólam a pólómat és félredobja. Végig simít rajta, majd az irányítást átvéve fordít a helyzetünkön, a hasamra ül. Végigcsókolja a mellkasom, a hasamat, mindent amit csak meg tud csókolni, én pedig alatta élvezkedek. Ha most meg kéne szólalnom fix, hogy magas C-n szólalnék meg. Amikor leért a nadrágomhoz kigombolta azt és elkezdtem lehúzni, azt is félredobta, végül rám ült. Mozgolódni kezdtem, mert láttam, hogy lent is kezd begerjedni, kicsiAshton. Helyesbítek, totálisan be van gerjedve. 

Most én akartam "uralkodni" felette, szóval felé magasodva magam alá gyűrtem. A melleinél leragadtam. Meglepő, hogy egyáltalán nem szégyellős, kész főnyeremény! A mellbimbóit kezdtem izgatni, nem durván, hanem pont , hogy finoman. Végig csókoltam a melleit és a hasán indultam én is lefelé. Elkezdtem lehúzni a bugyiját, majd a testén végigsimítottam. Lehúztam én is  a boxeremet és felette voltam ismét. Fogtam egy óvszert és felgörgettem. Kicsit még kényeztettem lent, majd pozicionáltam és elkezdtem tolni. Tudom, neki ez az első, így lassan csináltam . Nem szólt , nem szisszent fel, csak magához ölelt és a nyakamba bújt. Megálltam pár pillanatra, várva arra, hogy jelezze mehet tovább. Megcsókolt, viszont ebben a csókban minden érzése benne volt. Minden és tudtam bízik bennem, így folytattam és mozogni kezdtem.

Egyáltalán nem voltam gyors, lassan és minél érzékibben, romantikusabban igyekeztem csinálni. Élveztem vele, eddig a legjobb volt és nem is akarom, hogy mással megtörténjen még egyszer. Kötődök hozzá és szerelmes vagyok belé. És ő is szeret, érzem...És látom, tudom! 

Egymás mellett feküdtünk, én a vállát simogattam. Be voltunk takarva, én pedig életem legboldogabb perceit éltem át. 

- Szeretlek... - nézek rá, mire ő a számra nyom egy puszit, majd azt csókba köti. 

- Én is Szeretlek Ashton! - mosolyodik el. 

Ennél boldogabb, életemben nem voltam még egy lány miatt sem. És csak miatta akarok boldog lenni, és ez lesz. Tudom! 

 HELLOO! OMMAGAWD Igen élek, és igen egy nagyon nagy kancsó vagyok , hogy majd' gy hónapig nem írtam semmit. Nem nagyon volt ihletem, és szerintem ez sem volt olyan nagyon húdejó rész, de azért remélem tetszett. ;) Szerintem még egy rész lesz, majd epilógus, mert nincs több ötletem ahhoz, hogy több résszel még tudja folytatni. Nem tudom mikor hozom a kövi részeket, de amint időm engedi írni fogok. Tervezek új "könyvet" Vagy Mikey-s lesz vagy Luke-os, még nem tudom de pontosan. Ja és szerintem a Supernatural-eset, azt így hivatalosan bejelentve is szünetel kicsit, sőt lehet törölni fogom mert nagyon, nem olvassa senki. Hanyagoltam is ez lesz így a legjobb, legalább nem lesz fölösleges sztori :D 

Ha tetszett ez a rész akkor kommentelj valamit, akármit, csak komizz :D Reagálj <3 

IMÁDÁS <3 

-J<3