Sosem Vagy Egyedül ✔

Ed és Lorraine Warren 1.

  A házaspár már 1952 óta paranormális jelenségek felkutatásával foglalkozott, több évtizeden átívelő pályafutásuk alatt több mint 4000 kísértetjárást vizsgáltak ki. 

 Ed Warren öt és tizenkét éves kora között egy kísértetházban nőtt fel. Apja (aki rendőrként dolgozott) mindig mondogatta a fiának, hogy a házban tapasztalható furcsa jelenségekre biztosan lennie kell valami logikus magyarázatnak. Sajnos azonban ő soha nem tudott előállni vele. Hogy milyen jelenségek történtek? Például úgy hajnal kettő és három óra között, mikor a család már régen csendesen pihent, Ed számtalanszor a kinyíló kamraajtó csikorgására ébredt. Egyszer aztán elhatározta, hogy megnézi mi az. Benézett a nyitott ajtón, a sötétségben pedig egy éppen akkor gyúló fényt látott meg, ami lassan egy teniszlabda méretére nőtt. Ebben a gömbben egy idős nő arca kezdett lassan kirajzolódni, aki nem éppen mókás kedvében volt. A "szellemgömb" követte a fiatal Edet a szobájába, az ágyába bújt fiú lépések és nehéz légzés hangjait hallotta, miközben a szoba hőmérséklete jéghideggé változott. És habár apja tanácsára hallgatva tudta, hogy mindenre kell logikus magyarázatnak lenni, azért biztos ami biztos alapon a szülei ágyában kötött ki.

  Ed 16 évesen ismerte meg Lorraine-t, mikor jegyszedőként dolgozott a Bridgeport-beli Colonial Színházban. Lorraine az édesanyjával minden szerda este ide járt, a fiú a kezdeti puhatolózás után egyre többször beszélgetett vele, jó barátokká váltak, aztán egy este Ed megjelent az ugyancsak tizenhat éves lány ajtójában és randira hívta őt. Így kezdődött az életük végéig tartó kapcsolatuk. 

 A festészet vezette őket a szellemek utáni nyomozás számukra hírnevet hozó útjára. Ugyanis ha Ed arról hallott, hogy egy helyet megszálltak a kísértetek, legyen az ház, település vagy bármi más, addig beszélt Lorraine-nek amíg el nem mentek oda, hiába mondta neki a felesége, hogy szellemek meg hasonlók márpedig nincsenek. Ezeknél a vitáknál egyébként ha mással nem is, de gyerekkori élményeivel mindig rábeszélte Lorraine-t, hogy menjenek.

Ilyenkor még nem az a hivatalos nyomozópáros voltak, csupán egyszerű kíváncsiskodók, akik legfőképp szellem-lakta házak után érdeklődtek. Akkori módszerük? Megálltak az út közepén, Ed pedig csinált onnan egy rajzot a házról. A helyiek mindenhol csak néztek, hogy mi az istent csinálnak ezek itt. Mikor kész lett a rajz, Lorraine fogta és bekopogott a házba, majd meggyőző ír személyiségével elmondta az ott lakóknak, hogy a férje nagyon szereti megörökíteni a kísértet-házakat, ezt a rajzot pedig személyesen nekik készítette. Rengeteg helyre sikerült így bejutniuk, ahol aztán minden egyes tulajdonossal egyenként is elbeszélgethettek. Alapjaiban véve csupán annyit akartak megtudni, hogy történtek-e máshol is az Ed családjában tapasztalt dolgokhoz hasonló esetek.

  Mindent tudományos szempontok alapján közelítettek meg, tudósokkal dolgoztak együtt, logikusan és következetesen gondolkodtak minden esetben. Ennek ellenére rengeteg támadást kaptak ateista szervezetektől és szkeptikus nyomozóktól egyaránt. Warrenék mindezt nevetségesnek tartják, az általuk létrehozott Okkult Múzeumban több száz tárgyi bizonyíték található, ami őket igazolja, ezen felül több ezer ügyirat bárki számára elérhető, amivel alá tudják támasztani a természetfeletti dolgok létezését.