Suga szemszöge
Mindjárt karácsony, és én, az örökös szerencsétlen, itthon fekszem a dormban. Még egy ilyen kétballábast, mint én! Kellett nekem elesni abban az átkozott küszöbben, és jól felsérteni a fülemet.
Legalább nem kell korán kelnem. Bár a többiek így is felébresztettek vagy hajnali kilenckor a lármájukkal, de nem kell sehova se mennem, mivel a doki fekvő betegnek nyilvánított a műtét után, hiába mondtam neki, hogy én nem a fülemmel járok. A tetejébe egy ideig nem mehetek a színpadi hangfalak közelébe sem, szóval a munkának is lőttek egy jó darabig. És bár néhány nappal ezelőtt még jó bulinak tűnt egész nap az ágyban fetrengve lustálkodni, mostanra meguntam, hogy nincs mit csinálnom, és hiányoznak a fanok is.
Délután jobb híján a Twitteren idétlenkedem, meg hülyébbnél hülyébb képeket és videókat keresgélek rólunk, majd amikor a fiúk hazaérnek, szembesítem őket a vállalhatatlan pillanataikkal, amit valamelyik szemfüles rajongó kamerája mindig rögzít, és nem szégyell kirakni az internetre sem, hogy még többen röhöghessenek rajta. Ezeknek az akcióknak legtöbbször TaeHyung az áldozata, aki már nagyon unhatja ezt, ezért elhatározom, hogy most őt kihagyom a buliból, és inkább a többi tagra koncentrálok. Nehéz a trollok élete, súlyos döntéseket igényel.
Amint kigyönyörködtem magam NamJoon képtelen arckifejezéseiben és fantasztikus tánclépéseiben, Jimin következik. Unottan végigpörgetem a kockás hasáról készült képeket és gifeket, és túlteszem magam azon, hogy hány fotó készült kettőnkről félreérthető pillanatokban, amikor megpillantok valami érdekesebbet.
Az egyik koncertünkön készült mozgóképen Park Jiminnie látható ijesztően közelről, és épp egyik koreográfiánkkal veszi le a lábukról a fanokat, miközben a nadrágján keresztül tökéletesen kivehető.... valami, aminek nem lenne szabad látszania.
Én mindig is utáltam, hogy ilyen képtelenül feszes gatyákat adnak ránk, hiszen a lábaim fantasztikusan idétlennek tűnnek benne, de úgy tűnik, Jimin különösképp haragban van ezekkel a ruhadarabokkal.
- Ez kínos - röhögök fel kicsit, és folytatom a keresgélést. Ám meglepetésemre egy újabb hasonló képre bukkanok. - Mi a fene? - mormolom, de nem tulajdonítok különösebb figyelmet neki. Egészen addig, amíg nem találok egy egész videót, ami ezzel foglalkozik, és nem bírom ki, hogy ne nézzek bele. Főleg képek, rövid videók vannak összeválogatva, de nem is ezen, sokkal inkább a megtekintések számán lepődöm meg.
Akármi mást találok ezután, nem tudja elterelni a gondolataimat ezekről a gyöngyszemekről. Szerencsére hamar bealszok, így végre ténylegesen pihenek is keveset. Talán egy órával később arra ébredek, hogy V egész közelről bámul a pofámba, iszonyat hülye fejet vágva. Tehát hazaértek. Elhessegetem TaeHyungot a közelemből, és már nem tudok visszaaludni, ezért lassan kikászálódok az ágyból, és megkeresem a többieket, akik a konyhában ácsorognak kajára várva, vagy éppenséggel Jin nyakán lógnak, mint JungKook.
NamJoon egyből felém fordul, és az állapotom felől érdeklődik. Már egyáltalán nem fáj a fülem, ezért nyugodtan válaszolom neki a szokásos "jól vagyok"-ot, de most már van igazságalapja is ennek a kijelentésemnek. HoSeok ugrik mellém, akivel az elmúlt időszakban különös módon jól kijövünk, a közöttünk szakadékként húzódó ellentétek ellenére is. Elmeséli nekem a mai napját, amit türelmesen végighallgatok, amíg nem messze tőlünk elkészül a vacsora Jin és JungKook munkája által.
Hyungom nem régiben rászoktatta a maknaet arra, hogy ha már minden délután a konyhában lábatlankodik, segítsen is be neki a főzésben. Kook kezdetben morgott amiatt, hogy ő szívesebben töltené a gép előtt az idejét különféle játékokkal, de SeokJin nem tágított, így a legfiatalabb hamar belerázódott a kis kukta szerepébe, és mint kivétel nélkül mindenben, ebben is hihetetlenül ügyes. Jinnek pedig jót tesz, hogy kapott segítséget a konyhai teendőiben, így nem dolgozza ki a belét még a hazaérkezésünk után is. Na igen, ha sok időt töltök itthon semmittevéssel, ilyeneket is megfigyelek. Érdekes.
YOU ARE READING
BTS - yaoi one/two/threeshots :)
Fanfiction- Te Jin, ezek dugni maradtak itthon? Szólhattál volna, én is itt maradtam volna segíteni. - vigyorgott. - Na de Yoongiiiii - sértődött meg JungKook fülig pirulva. - Féltékeny vagy, picim? - röhögött továbbra is - Legközelebb négyesben csiná...