BTS - yaoi one/two/threeshots :)

JungKook x V Oneshot

  @-YaoiIsMyLife-  @ShiroMouse  -  Ti kértétek, megkapjátok! ;)

JungKook szemszöge

- JungKook! Kikötözhetlek? - lép be Taehyung a nappaliba, ahol épp Jiminnel tévézünk.

- Hmm - mordul fel Jimin, aki már félálomban volt, de megébred V kiabálásától, és másik oldalára fordul.

- Csak szeretnéd - szólok neki vissza unottan. Túl régóta zaklat a perverz ötleteivel ahhoz, hogy szó nélkül hagyjam.

- Na JungKookieee - néz rám könyörgően, kék kontaktlencsés szemeivel csábítóan pislogva  - Nagyon élveznéd ám.

- Kuss legyen, hyung. Hagyd Jimint aludni. - ölelem át idősebb társamat, aki álmos mosollyal díjazza ezt.

- De akarlaaaak - énekli, tovább idegesítve engem. Lehuppan mellénk a kanapéra, és hozzám dörgölőzik, szinte kilökve Jimint az ölelésemből. - Foglalkozz velem is, kérlek! - villant széles mosolyt. Most már tényleg ideges vagyok rá. Megfeledkezve arról, hogy hyungom aludni szeretne, felemelem a hangom:

- Elég már, V! Értsd meg, hogy nem vagyok vevő a szánalmas buzulásodra! - mondom ki kertelés nélkül, egyenesen a szemébe. Láthatóan meglepődött bátorságomtól, szeme haragosan csillan rám, ami kissé megijeszt, de nem mutatom ki, ezzel tovább hergelve őt.

V szemszöge 

Érzem, ahogy Kook szavaitól elpattan bennem valami. Régóta próbálkozom már nála, és tényleg közös érdekből szeretném, neki is örömet okozni ezzel. Kitartó voltam, megértő és elfogadó, jól kezeltem a visszautasításait. Mostanáig....

Felpattanok, megragadom a csuklóját, és felrántva őt a kanapéról, húzni kezdem, kifelé a nappaliból. Nincs kegyelem, hiába rángat, kiabál, ellenkezik, most végre megszerzem tőle, amit akarok. Kiviszem őt a szobából, a sajátja felé húzva törékeny csuklójánál fogva.

JungKook szemszöge

- Hagyjál, eressz el! - rántok erőseket kezemen, amit megragadva vezet erőszakosan kifelé. - Jimiiiin segíts! - kiáltok vissza a küszöbről egyetlen lehetséges megmentőmnek, aki csak álmában forgolódik a hangom hatására. Pfffff, áruló.

Betol a szobám ajtaján, majd be is zárja mögöttünk. Kezdek félni attól, mit fog majd tenni velem. Mindent kinézek belőle, amilyen beteg tud lenni néha, főleg amikor senki nem látja, és úgy néz rám, mint aki fel akar falni. Szabadulni próbálok, de ő kihúzza a kulcsot a zárból, és a gardróbom tetejére hajítja. Majd közeledni kezd felém, és mikor már csak néhány centire vagyunk egymástól, megszólal:

- Szépen kértelek, nem volt hatása. Most már nem kérlek sehogyan sem. De addig nem mész ki innen, amíg bele nem egyezel, és te adod a kezembe a kötelet, amivel kikötözlek. - Megremegek ezt hallva. Eddigi félelmemet csak fokozta közelségével és kegyetlen szavaival.

- Ugye most csak szórakozol velem?? - szedem össze magam néhány másodperc alatt, és dühösen nézek rá -  Nem kényszeríthetsz! - vágom az arcába, és kiáltani kezdek - NamJoon! - szólítom segítőkész leaderünket, illetve csak próbálom, mert Taehyung befogja a számat nagy tenyerével. Az ágyra lök, és ijesztően fölém magasodik.

V szemszöge

- Nam nincs is itthon. - mosolygok rá lekicsinylően. A csapdámba esett, és el fogom érni, hogy ne ellenkezzen. Bár már hosszú ideje oda vagyok érte, nem akarom csókkal megpuhítani, mert ez nem olyan helyzet. Helyette inkább nyakára tapasztom ajkaim, és puszikkal, harapásokkal árasztom el puha bőrét. Mintha egy darab fa feküdne alattam, nem reagál semmire, csak összeszorított szemmel tűr mindent. Néha meg-megszívogatok, nyaldosok egy kiemelkedő inat, ami érzékeny területnek bizonyul, és érzem, ahogy kissé megfeszül a kényeztetéstől, amit egy pillanatra sem szüntetek meg.