BTS - yaoi one/two/threeshots :)

Jimin x JungKook Special Oneshot

Sziasztok! Egy JiKook OS-sal jelentkezem drága barátnőm,  MochisJam szülinapja alkalmából.  Remélem, tetszeni fog Nektek is!😊😊 A történet akkoriban játszódik, amikor az aranyos, kisfiús JungKookból egy izmos, férfias félisten lett. Nem tudom, hogy ez pontosan mikor történt, de meg voltam lepve akkoriban, mert észre sem vettem a hirtelen változást. 🙈😅😻 Mindenesetre, megihletett annyira, hogy ezt összehozzam. Jó olvasást!

JungKook szemszöge

Féltékeny vagyok. Már nagyon régóta így érzek, de csupán most tudatosult bennem. Pokolian féltékeny vagyok Jimin testére. A fanok áradoznak hyung testéről, legfőképp a kockás hasáról. Kérik, hogy mutassa meg, ő pedig örömmel teszi. Ő a csapat izompacsirtája, ezzel akaratlanul is feléleszti bennem a mindenkori motivációmat jelentő versenyszellemet. Ezért határoztam el, hogy elkezdek én is keményebben edzeni, és gyúrni is fogok, hogy beérjem őt.

Késő délután, amikor már minden teendőnket befejeztük mára, látom, ahogyan Chim mit sem sejtve indul kifelé a dormból, egyenesen az edzőterembe. Megállítom, elkapva jobb karját. Haha, néha megmutatkozik, hogy hiába idősebb, tetejébe edz is, még sem erősebb nálam.

- Hova mész, hyung? - szegezem neki a kérdést.

- Az edzőbe. - válaszolja, miközben kérdőn néz rám, hisz nála az erősítő gépek látogatása már napi rutinja részét képezi. Szája sarkában apró mosoly bujkál, amit meg sem próbál elrejteni.

- Mehetek veled?

- Persze. - vigyorodik el erre már szélesebben, barna szemei vékonyra húzódnak össze, mint ha azok is mosolyognának rám. Szeretem Jiminben, hogy látványosan élvezi a társaságom, és soha nem mond nemet nekem, akármit is kérek tőle. Még ha mindenki fáradt is már, és a többieknek semmi kedvük hozzám, Jiminhez akkor is mehetek, mert ő mindig szívesen lát. Most sem utasít el, és én örömmel tartok vele, azt remélve, hogy elleshetek tőle néhány technikát, amitől nekem is olyan kockás hasam és figyelemre méltó bicepszem lehet, mint neki.

Jimin szemszöge

A mai edzésemre JungKook is elkísér. Meglepődök, amikor megkérdezi, jöhet-e velem. Ilyenkor általában egész estés kockulást szokott tartani TaeHyunggal. Nem mellesleg tudhatná, én soha nem tiltanék meg neki semmit, ahhoz túlságosan lágy szívű vagyok. Mindig igyekszem kedves lenni hozzá, nem véletlenül.

Láttam, milyen volt az első napokban, amikor bekerültünk a dormba a debüt előtt. Félénken elbújt a sarokba, amikor együtt voltunk, és még csak ránk sem mert nézni, nem hogy hozzánk szólni. Én voltam, aki odament hozzá több alkalommal, ám kezdetben velem is bizalmatlanul viselkedett. Lassanként megismerte egymást a csapat, és ő is feloldódott, de velem azóta is mint ha jobban el tudná engedni magát, amire büszke is vagyok. A sok együtt töltött idő alatt megszelídítettem őt, és eközben ráébredtem, hogy JungKookie nagyon hasonlít a testvéremre, aki már régóta messze van tőlem, és nagyon hiányzik. Ő talán egyfajta "öcsipótlék" is számomra, de be kell vallanom, mostanság felötlött bennem, hogy mi van, ha már több annál?

Soha nem szerettem, ha a haterek vagy mások melegnek tituláltak, és azt pláne el szerettem volna kerülni, hogy igazuk legyen. Nem is voltam még biztos abban, hogy így érzek, ezért jobbnak láttam ezeket a gondolatokat eltemetnem elmém legmélyére, és csak akkor foglalkozni velük, amikor lesz elég időm alaposan átgondolni minden, ezzel kapcsolatos érzésemet.

JungKook szemszöge

Ahogy leérünk a zsúfolt terembe, végignézek a gépeken, amiket hamarosan kipróbálhatok majd. A feléhez még csak hasonlót sem láttam ezidáig, és tippem sincs, hogyan kellene használnom őket. Segítségkérőn pillantok Jiminre, aki magabiztosan rám mosolyog, és az öltözők felé indul, én pedig követem, mint egy kiskutya, mert nem akarok elkeveredni tőle. Ahhoz képest, hogy hétköznap délután van, egész sokan edzenek itt.