BTS - yaoi one/two/threeshots :)

Jin x J-Hope oneshot

- All my ladies put your hands up! - dúdolták egy emberként BTS tagok, amint hazafelé tartottak otthonukba Halloween estéjén.

- Fáradt vagyok, rendeljünk ma pizzát. - kérte Jin, aki a főzésért felel, de ma este túlságosan kimerült ehhez.

- Jóóóóó - lelkesedett a maknae - Megtarthatom a jelmezem, Jin hyung?

- Csak ha a menedzser is beleegyezik. - bólintott a legidősebb. Fejét párja, HoSeok vállára hajtotta, aki megfelezte vele fülhallgatóját.

Hiába fáradt el ő is, élvezte szerelme közelségét, és nagyon kedve lett volna hozzá, hogy Jinnel töltse az éjszakát. Közös szobán osztoztak, SeokJin mégis ritkán engedte meg neki. Vigyázott arra, ne zavarja a többieket, hisz tudta magáról, hogy nagyon hangos tud lenni az ágyban. Ezért J-Hope egyre jobban szenvedett, mivel ő minden este szeretkezni akart az idősebbel, így folyamatosan vissza lett utasítva. De próbálkozott töretlen lelkesedéssel, hátha megkaphatja, amire annyira vágyik. 

Mivel nem kellett a főzéssel bajlódnia, a szobájában pihent a legidősebb. Hobi csendesen lopódzott kedvese közelébe, hogy szerelmes csókkal ébressze fel édesen szendergő hyungját. Az említett mocorogni kezdett, amint a puha ajkak visszarepítették a valóságba álmai világából, és viszonozta a kényeztetést. Percek múlva váltak csak el egy halk cuppanással, és sokáig néztek egymás szemébe, mintha onnan az univerzum összes titka kiolvasható lenne. Szavak nélkül beszélgettek, amire csak az igazán szerelemesek képesek. Végül J-Hope hangot adott kérésének:

- Szeretkezzünk, Jin hyung! - simogatta a már pizsamába öltöztetett testet, és tisztán érezte annak szívverését.

- Ne ma este, kérlek! Nagyon elfáradtam, pihenni szeretnék. Holnap szívesen csinálom veled. Várj addig, jó?

- De már olyan rég volt, és úgy kívánlak! Ne várass tovább, légyszi... - halkult el, lassan beletörődve, hogy ezúttal is visszautasítják. Ezt egyre nehezebben viselte, kezdett megsértődni, hisz azt érezte, hogy szerelme nem kívánja őt úgy, ahogy ez fordítva történik. - Elmegyek zuhanyozni.

- HoSeok, ne vedd a szívedre, mondtam, hogy holnap..... - magyarázkodott Jin, de Hopi rácsapta az ajtót.

Magára maradt a lelkiismeret-furdalásával. Magát okolta, mivel ő tán még jobban akarta társát, de folyton csapattársai miatt aggódott. Bár ha visszagondolok, legutóbb is úgy csináltuk, hogy tele volt a dorm, és senki sem szólt érte. - elmélkedett az ágyon heverészve. Az emlékei arról az estéről egyszerre jutottak újra eszébe. Szervezete azonnal reagált, pillanatok alatt összhangba kerülve gondolataival. Most bánta igazán, hogy nem engedett követelőző társa csábításának. Szűkösen férve nadrágjába várta, hogy J-Hope visszatérjen, és kiengesztelhesse egy menettel.

Az említett hiába próbálta lehűteni testét, az egyre csak az idősebb után vágyakozott. Dühe teljes mértékben elpárolgott, helyét a csalódottság és értetlenség vette át. Ám amint belépett az ajtón, SeokJin megragadta, és ledöntötte az ágyra.

- Tudod mit? Leszarom, hogy hallják-e a többiek, olyan hangosan fogjuk csinálni, hogy beleremegnek a falak is! - esett neki Hobi ajkainak, vadul tépve őket. Az meglepődött kedvese heves és őszinte kirohanásán. Tehát ezért nem akarta soha - értette meg végre ő is. - Igazán elmondhatta volna. Feltüzelte egyébként csendes és visszafogott társa vadsága, és  ő is legalább olyan szenvedéllyel viszonozta azt. Élvezte, hogy Jin a kezébe vette az irányítást, de titokban remélte, hogy ettől függetlenül ő lehet majd az aktív fél.

- Meg foglak lovagolni, úgy, hogy soha nem felejted majd el. - suttogta fülébe az idősebb, HoSeok csípőjére ülve. Az említett felmordult, ahogy az idősebb helyet foglalt meredező szervén, de nagyon is örült neki. Társa által lekerült róla a póló, SeokJin pedig néhány másodpercig tétlenül figyelte az alatta fekvő, tökéletes testet, amit hosszú idő után újra láthatott és érinthetett. Az ösztönei átvették agya felett az irányítást, teljesen megőrült a vágytól, és annak tudatától, hogy ezúttal az be is teljesül.