Omg, megvan a 10 000-es nézettség!
El sem tudom mondani, mit jelent ez nekem... tényleg Csodálatosak vagytok, egytől egyig.
Ég is a pofám, hogy ilyen szomorú sztorit hoztam nektek, de ha nagyon keresitek, megtaláljátok benne a cukiságot is. Legalábbis Adrien próbálkozott;)
Háttérinformáció: Mama Agreste halála után Adrien egyedül marad a hatalmas Agreste-villában búskomor apjával, aki egyre mélyebbre zuhan a depresszióba. A kisfiú egyetlen szerencséje, hogy apja új titkárnője több, mint egyszerű asszisztens...
Nagyon nagy pelyhekben hull a hó. Már napok óta nem állt el, ezért tekintélyes hókupacok gyűltek össze mindenütt. A nagy hideg miatt már senki sem merészkedik ki a házakból, csak a legszükségesebbeket intézik el. A boltok rövidebb ideig tartanak nyitva, a legtöbb tömegközlekedési eszköz sztrájkol az időjárás miatt. A város polgármestere, a fiatal André Bourgeois szükségállapotot rendelt el.
Akkor mégis miért van az a nagy tömeg a város temetőjében ezen a fagyos januári napon? Miért áll mindenki körbe egy nyílást, ami a tátongó feketeségével meggyalázza a körülötte lévő hófehér tömeget?
A sokaságból mindenki feketébe van öltözve. Sírni senki sem mer, vannak, akik attól félnek, a könny megfagy a hideg arcukon és vannak, akik a férjre nézve bátorságot merítenek. Ő sem sír, példát mutat a mégcsak négyéves fiának. A kisfiú nagyon fázik de nem mer szólni. Apukája azt mondta neki, hogy csendben kell állnia, tehát azt teszi. Fogalma sincs, hogy miért kell a sötétséget bámulni, miközben az a kopasz bácsi szaval valamit. Már zsibbad a lába, szeretne hazamenni játszani.
Adrien lassan felnéz az apjára. A zöld szemei könyörögnek egy kis kedvességért, de Gabriel csak maga elé mered, bele a sötétségbe.
Egyedül ő tudja, hogy a koporsó üres.
Egy fiatal nő áll meg a temető kapujában. Nem mehetne be, ezt ő is tudja. Meg van tiltva a szerződésében, hogy bármit az ura parancsa ellen tegyen.
És mégis... ahogy a fiúcskát nézte, ahogyan könyörgően bámul fel az apjára, Nathalie úgy érezte, közbe kell lépnie.
- Egy ilyen kicsi gyerek nincs felkészülve egy ilyen megrázkódtatásra – a nő megragadott egy bekészített pokrócot és kiszállt az autóból. Ha ez az állásába kerül, ám legyen.
Adrien megragadta az apja kezét és megrángatta.
- Apu... - szólalt meg elhalló hangon. – Fázok...
Gabriel figyelmen kívűl hagyta a kis hangocskát. Tudta, hogy ha most a fia szemébe nézne, elsírná magát, de azt nem tehette. Mit gondolnának az emberek?
- Apa, fázok – a hangocska most hangosabb, panaszosabb. Gabriel lehajol, óvatosan, hogy ne tűnjön fel sokaknak.
- Csendben maradsz és vársz – sziszegte. – Mindenki képes végigállni, nem bújhatsz ki a kötelességed alól – a hangja vádló, ezért amikor kiegyenesedik, Adrien szemeibe könnyek gyűlnek.
Úgy érzi, meg fog fagyni a dizájner ruhákban, és az apja leszidta. Miért nincs itt az anyukája, hogy szembeszállljon az apukájával, úgy, ahogy szokta?
- Tényleg, hol is van anya? – Adrien szeme a fekete gödörre téved. Lassan összeáll neki, hogy miért nem látta mostanában az anyukáját és hogy miért van itt, és félénken szipogni kezd.
Lehetséges lenne, hogy az anyukája ott van lenn? A szája sírásra görbül.
Gabriel hallja, hogy Adrien kitörni készül. Már éppen szólna neki, de valaki felkapja a gyereket.
