Tegye fel a kezét, aki shippeli ezt a kettőt *kéz lendít*!
Sokan írták (főleg az angol fandomban), hogy nem nagyon kedvelik az eredeti párost, és hogy mennyire jó, hogy le lettek váltva... és én ezzel egyáltalán nem értek egyet! Persze, a kémia sokkal jobban működik Marinette-éknél, de remélem hogy őket is visszahozzák, szerintem túl jó karakterek ahhoz, hogy így a "kukában" végezzék;)
(Amúgy Bridgette nevű lány soha nem is létezett, a fandom nevezte el így, ő mindig is Marinette volt, így őt elég nehéz lenne visszahozni, de nem érdekel:D)
Háttérinformáció: Félix és Bridgette egy közös estét terveznek, egy vihar azonban megzavarja őket, és ez olyan következményekkel jár, amire egyikük sincs felkészülve...
- Hoztam forrócsokit, Félix! – Bridgette háttal nyitotta ki az ajtót, aztán hagyta, hogy becsapódjon utána. Vidáman tette le a két bögrét a barátja íróasztalára, és az ágyhoz ment.
Félix tarkóra tett kezekkel és lecsukott szemmel várakozott. Valószínűleg azt tettette, hogy alszik. Ezt a trükköt azonban annyiszor eljátszotta már a barátnőjének, főleg amikor még nem is jártak, hogy Brigette automatikusan átlátott rajta.
- Félix! – megbökötte a fiú arcát, de ő csak grimaszolt egyet. Bridgette közelebbhajolt a fiú arcához. – Tettem bele mályvacukrot is, álomszuszék! – ez már elérte a kívánt hatást, Félix mérgelődve kinyitotta a szemét.
- Soha nem hagysz aludni – morogta, de azért felült. Bridgette töretlen vidámsággal lépett újra az asztalhoz és emelte meg a bögréket.
- Ha nem keltél volna fel, a következő az lett volna, hogy rádöntöm az egyiket – mondta vigyorogva, ahogy újra az ágyhoz ügyeskedte magát, vigyázva, nehogy kilöttyenjen valami.
- Soha nem tettél volna ilyet. Ahhoz te túl kedves vagy – motyogta Félix és elmosolyodott. Bridgette magában felsikkantott: ennek a fiúnak volt a legédesebb mosolya a világon és a lánynak eszébe is jutott, hogy ezért szeretett bele, a mosolyáért.
Hirtelen egy dörrenés rázta meg az eget, és a szoba fényárba borult. Bridgette érdeklődve fordult az ablak felé. Az ég sötét volt, de a villámlás fényárba vonta a szobát.
- Nahát! Nézd, Félix, esni fog... - ahogy azonban a fiúra nézett, elpárolgott a jókedve. Félix tágra nyílt szemekkel bámulta az ablakot, majd lassan felült az ágyban.
- Félix? Mi a baj? Még meg sem ittad a...
- Menj el – suttogta a fiú és megragadta a takarót.
- Mi? - Bridgette felpattant és megérintette a barátja vállát. - De hát...
- Menj el! – Félix ellökte magától Bridgette-t és a takaró alá bújt. – Egyedül akarok lenni – hallatszott a hangja a takaró alól.
Újra villámlott és a takaró megrezzent. Bridgette óvatosan közelebbaraszolt az ágyhoz.
- Félix? Félsz a villámlástól? – a lány lassan a takaró alá csúsztatta a kezét.
- Menj el... - a hang már nem volt olyan nyers, de úgy tűnt, Félix a sírás határán állt. Bridgette finoman felhúzta a takarót, de amint meglátta a fiút, kiesett a kezéből.
Félix összegömbölyödve feküdt, mint egy kiscica, szemeit szorosan lehunyta. Amikor újra dörrent egyet, halkan felnyüszített. Bridgette közelebbmászott hozzá.
- Félix! Ne csináld ezt, a takaró alatt sokkal félelmetesebb – suttogta a lány megnyugtatóan. – És itt vagyok én is – azzal eldőlt és odaszorította az arcát a fiú mellkasához. Félix pár pillanatig habozott, majd szorosan magához húzta Bridgette-t.
- Eddig mindig sikerült így átvészelnem – suttogta Félix a lány hajába. – Régen anya mindig velem volt, és megölelt. Még akkor sem szidott le, amikor átmásztam az ágyukba az éjszaka közepén. De amióta eltűnt... - a fiú hangja megremegett. – Apám többé nem tolerálta az ilyesmit. Ezért mindig ezt csinálom... - magyarázkodott zavartan. Még így, teljesen kiszolgáltatva is igyekezett megőrizni a büszkeségét, de Bridgette annál jobban ölelte.
- Mostantól nem kell egyedül lenned, Félix – suttogta. – Itt leszek neked én. Nem fogom hagyni, hogy mégegyszer egyedül kelljen végigcsinálnod – mormolta és a légzése egyenletessé vált.
Félix lassan elmosolyodott, és lehunyta a szemét.
- Buta bogár... - válaszul egy villám dörrent. – Jól van, jól van... - morogta kelletlenül a fiú. – Ez kedves volt tőled – megsimította a lány haját és lehunyta a szemét.
